27 fejezet

1.1K 81 5
                                    




-A francért kellett megfognod a kezemet!-lököm le a vállamról a kezét.

Ő pedig hitetlenkedve néz rám.

-Nem úgy tűnt, hogy nagyon ellenkeznél!

-Akkor sem kellett volna! Mindent elcsesztél!-kiáltom dühösen.

-Én? Én voltam az aki mindent elcseszett? Komolyan?-kérdezi hüledezve.-Nem kenhetsz mindent rám! Ehhez ketten kellettünk és különben is majd megbékél vagy valami olyasmi.-von vállat.

-Vagy valami olyasmi.-utánozom gúnyosan.-Mert te azt pont tudod, azzal a kis agyaddal ugye? Amikor gondolkodásra nem nagyon használod!-vágom hozzá. Talán kicsit durván.

-Komolyan? Csak azzal tudsz jönni, hogy hülye vagyok? Ennél azért többet vártam volna tőled Kinga...-ingatja a fejét lesajnálóan.-Na és, ha hülye vagyok? Legalább boldogan fogok meghalni, mert kiélveztem az életet és nem a könyveket bújtam.-indulok el a másik irányba, mert nem akarom ezt hallgatni, de megtorpanok.

-Nem ezt mondtam! Tudod mit? Én vagyok a hülye! Én vagyok a hülye, hogy egy seggfejért kockára tettem a barátságomat és beléd szerettem!-hadarom hangosan.-Életem legnagyobb hibája volt, tudod? Hogy engedtem magamnak, hogy hülye legyek.-fordulok meg és a termek felé akarok sétálni, de valaki visszaránt...

Édes Istenem! [SZJG ff.] BefejezettWhere stories live. Discover now