Trauma. (Myg.) Befejezett

10. Fejezet

Este mindenki a nappaliban volt és beszélgettünk. Nagyon álmos voltam, hisz reggel korán kellett kelnem néhány papírt elintézni.

Nem tudom mikor aludtam el csak arra eszméltem fel, hogy valaki óvatosan rázogatta a vállam.

- Lisa ébredj fel. bögdöste tovább a vállam. 

- Nyem. fordultam a másik oldalra. Felkuncogtak gyerekes viselkedésemen. Kinyitottam a szemem és a fiúk mosolygos fejükkel találtam szembe magam.  A másik oldalamos szintén egy mosolygos Kookie-val, szóval ő keltett fel. Körbe néztem és láttam, hogy nem csak én aludtam el.

- Suga is alszik. mutattam rá. -Őt miért nem keltettétek fel? 

- Mert nem akarunk meghalni. mondta Kook. Furcsán néztem rá. 

- Ha felkeltjük kinyír minket, mivel imád aludni. magyarázta. Ördögien elmosolyodtam és Sugara néztem.

- Ó én ezt nem csinálnám. figyelmezetett Jimin, de nem törődtem vele. Felálltam és oda sétáltam és elkezdtem simogatni a baba puha bőrét. Nem reagált semmit oda hajoltam a füléhez.

- Suga kelj fel Tae-t meglőtték. Semmi.  - Lisa is vele volt. mondtam. Erre kipattantak a szemei. Én már a földön röhögtem, de a többieknek is hasonló volt a reakciójuk.  Suga lehajolt hozzám és elkezdett csíkizni még jobban elkezdtem nevetni. Már a könnyeim is kifolytak.

- Nehh.... el..elég. lehszh.. nyögtem ki.

- Máskor megtanulod, hogy ne kelts fel. mondta már ő is nevetve, de legalább abba hagyta a "kínzásom"

- Ez jó volt. törölgette a könnyeit Tae.

- Te is kérsz? kérdeztük egyszerre Sugaval. Ezen mindenki újra elkezzdett nevetni. kedvelem a fiúkat, lehet velük hülyéskedni. De lehet, hogy Sugat jobban kedvelem. 

A múltkori csók után úgy érzem, hogy minden nézésével zavarba tud hozni.

Mikor mindenki lefeküdt neki kezdtem a papír munkának. Egy hónap múlva jön egy rakomány fegyverekkel meg drogokkal, de lesz egy különleges drog is benne ami nagyon ritka és alig lehet beszerezni, de nagyon kelendő. 

Reggel valami finom illatra keltem. Csukott szemmel kitapogattam, majd belekortyoltam az életet adó nedűbe. Egy édes kuncogásra kinyitottam fáradt pilláimat. Suga nevető lényével találtam szembe magam. 

- Mikor aludtál el?

- Hajnali négy után talán. rántottam vállat hanyagul.

- Azért aludnom is kéne rendesen. nézett rám szigorúan.

- Tudom, de túl sok a papír és Tae valami borzalmasan csinálta.

- Azt elhiszem nem igazán ért ehhez . nevetett fel. - Na de gyere reggelizni. 

Reggeli után bementem Minahoz aki az ágyon feküdt és a plafont nézte. 

- Hogy van a lábad? kérdeztem kedvesen.

- Mit érdekel az téged? Az se zavarna ha meghalnék.

- De igen is érdekelne. mondtam.

- Miért? Nem tudod milyen érzés senkinek lenni. Mondta, mire sóhajtottam és leültem az ágyra.

- De pontosan tudom milyen érés jobban is, mint te.

- Nem is igaz neked van családod nem már nincs és mint kiderült nem is volt.