A család hatalom✔️[Derek Hale ]

25.fejezet

lizzie;

— Hol a pokolba van mindenki? — mérgelődtem hangosan.

— Mi történt? — lépett Stiles az előtérbe.

— Mi történt? — mordultam fel. — Fogalmam sincs, hogy mi történt, de az eléggé aggaszt, hogy senki nem tartózkodik ebben a nyomorult házban. — morogtam, mire Malia értetlenkedve nézett rám.

— Hogy érted hogy nem tartózkodik senki a házban? — kérdezte.

— Arról beszélek kedves Malia, hogy Papa Tunde pengéje eltűnt, helyette kaptunk egy másik darabot az ellenségünkből. — biccentettem a fejemmel az asztalon lévő csontdarabra, ami bűbájjal volt levédve. —- Igen, csodás! Továbbá arra, hogy egy Mikaelson sem tartózkodik jelenleg a házban. Freya annyit üzent, hogy sürgős dolga akadt Keelin-nel együtt. Az apám fogalmam sincs, hogy holvan a többiekkel egyetemben. — tártam szét a karom. Hope még a reggel visszament Mystic Falls-ba, bármennyire is itt akart maradni.

— Biztos minden rendben. — nyugtatott Lydia, mire fenyegetően emeltem a kezemet.

— Örülök, hogy mindig ilyen pozitív vagy és mindig a fényt látod a legsötétebb időkben is, csak ne felejtsd el hogy mostmár messze vagy otthonról. Ez itt nem Beacon Hills. Ez itt jóval veszélyesebb hely... Itt mindig meg akarnak minket ölni. De most az eddigieknél is nagyobb szarban vagyunk. Egy ősi boszorkánnyal nézünk szemben aki legalább ezerötszáz éves, ha nem több. Itt nem elég az hogy "biztos jól vannak". — kiabáltam.

— Nem ő tehet róla, ami most történik, úgyhogy fejezd be. — lépett mellém Peter. — Vegyél vissza magadból, Liz. — ragadta meg a karom, miközben a fülembe súgott.

— Hozzám ne érj. — löktem el magamtól vörösen izzó szemekkel.

Már ép bocsánatot kértem volna mikor hirtelen fájdalom nyilalt a fejembe. Nyögve borultam a térdeimre miközben a kezemmel a homlokomat tartottam.

"Mindig megkapom azt amit akarok"

Hallottam a fejemben egy hangot, mire megráztam a fejem mintha ezzel elűzhetném a nem kívánt dolgokat. Mikor úgy éreztem, hogy minden kitisztult felnéztem és láttam, hogy mindenki aggódva néz, miközben ugrásra készen álltak.

Sajgó fejjel felálltam majd köröztem egyet a nyakammal és kisprinteltem a házból, s a temető felé vettem az irányt. Megmagyarázhatatlan vonzást éreztem azért, hogy odamenjek. Amikor odaértem besétáltam, majd meghallottam egy igen érdekesnek bizonyuló beszélgetést.

— Elijah mit tettél? — hallottam meg Vincen reszkető hangját.

— Felszentelt földön öltem meg néhy francia negyedbeli boszorkányt, egy szertartási pengével! — jelentette ki Elijah, mire azonnal megtorpantam. Az aratás nem volt esedékes több szempontból is. Megszaporáztam lépteim, majd amikor odaértem elrejtőztem úgy, hogy én lássam őket, de ők ne lássanak engem nem.

— Nem így kell! Van egy szertartás! — kiabált Vincent és leroskadt a földre a bácsikámmal szembe. — Majd egy rituálé! A lányokat ki kell választani! — kiabált tovább

— Oldd meg! — jelentette ki Elijah, miközben felállt a földről. — Ha megoldod a lányok fel lesznek támasztva. A késleltetés az ellenséget segíti. — mondta, majd kisétált az épületből.