A család hatalom✔️[Derek Hale ]

33.fejezet

lizzie;

Meg kell tennem!
Járt a mondat folyamatosan a fejemben.

Meg kell tennem!
A családom védelméért...

Ezután Peter-t és Freya-t hátrahagyva indultam el, hátha kellenek, majd erősítésként később. S legalább addig is federítik a házat. Kiélesítettem a hallásomat amennyire tudtam és ahonnan szívverést hallottam oda nyitottam be.

Ám abban a pillanatban, hogy benyitottam a csuklóm eltört, a tőr pedig kiesett a kezemből, én pedig nyögve terültem el a földön. Ha a kezemből áradó fájdalom nem lett volna elég, hirtelen olyan érzésem volt, mintha testem minden pontját tűkkel szurkálnák. Megvan a jelenet a Bosszúállókból, amikor Tunyacsáp Dr. Strange-t kínozza a kőért? Valahogy így éreztem én is.

— Először a testedet töröm meg. — szólalt meg Inadu, miközben én próbáltam minél közelebb kúszni a tőrhöz, amit a földre ejtettem. — Utána a lelkedet. — folytatta, és eltörte az egész karom, ami miatt felsikoltottam. — Habár a lelked már eléggé megtört, nemigaz? — kérdezte, de beszédét léptek zaja szakította félbe. Freya állt ott, majd egy szikét repített Inadu nyakába. Én gyorsan felkeltem a földről és megfogtam a tőrt majd Inadu fölé térdeltem. — Csináld... — hörögte, de én csak térdeltem ott. — Csináld! — kiáltott rám, mire belészúrtam a tőrt.

Aztán mégegyszer.
Aztán megint, és megint és megint...
Mígnem Peter le nem szedett róla.

— Elég! Ennyi elég volt! Meghalt. — mondta, majd a mellkasához vont.

***

A hazafele úton senki sem szólt egy szót sem. Mindenki mélyen a gondolataiban volt. Peter vezetett mellette Freya ült én pedig könnyes szemmel ültem a hátsó ülésen és az ablakon át bámultam az elsuhanó tájat.

Fájt mindenem.
Elegem volt mindenből.
Biztonságban szerettem volna lenni, de...
Mégis olyan érzésem volt, mintha a mai szenvedésem a semmiért volt.
Nem éreztem győzelmet.
Semmit nem éreztem...

Mikor kiszálltunk a kocsiból Peter magához vont é súgy sétáltunk az épületbe Freya-val az oldalunkon.

Mikor beléptünk a házba mindenki felugrott a kanapéról vagy a földről és azonnal körbevettek minket. Én fáradtan, könnyes arccal és véres testtel álltam Peter mellett, míg ő a derekamnál fogva tartott.

A többiek elszörnyedve néztek ránk és azonnal kérdésekkel kezdtek bombázni minket. Rájuk sem hederítettem elléptem Peter mellől, mire mindenki elhalkult. Nem foglalkozva velük elindultam fel a lépcsőn, de nagyon figyelnem kellett hova teszem a lábam és erősen kapaszkodtam a korlátba mert még mindig mindenem úgy reszketett, hogy bármelyik percben szívesen összeestem volna.

Derek utánam indult, de Peter félrehúzta az unokaöccsét és azután nehezen, de fájó szívvel engedelmeskedett Peter-nek és nem jött utánam. Fent a szobámba átöltöztem, majd utamra indultam.
Valamit meg kellett tennem...

— Freya, minden rendben? — hallottam apám hangját abból a szobából ahol Elijah teste volt.

— Igen. — hallottam nagynéném nem túl hihető válaszát. — Csak koncentrálnom kell! A Sivár megölte a testvérünket a saját célja érdekében. Ez csak úgy igazságos, ha az ő halálával hozzuk vissza Elijah-t. Add a kezed! — válaszolt Freya, mire apám sóhajtott.