Manhunt ~DNF~

11

~George p.o.v.~

Pár hét telt az ottalvós buli óta, és Clay és én sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Egyáltalán nem rossz értelemben. 

Persze ő még mindig flörtöl, én pedig még mindig visszautasítom, de attól eltekintve sokkal szorosabb lett a barátságunk, mint előtte.

Dreammel is sokszor beszéltem, bár már egy ideje kevesebbet, hiszen közeledik az év végr, és rengeteg dolgozatot írunk.

A szalagavató két hét múlva, míg Clay focimeccse egy hét múlva, úgyhogy eléggé elfoglalt a gyakorlással.

Senki más nem ért rá, nagyon én sem, ezért nem annyira zavart.

A gondolataim hirtelen szertefoszlottak, amikor meghallottam Dream hangját a fejhallgatómból.

-GEORGE.-kiáltotta.

-Bocsánat-igen?

Dream nem válaszolt, helyette elkezdett nevetni.

Elmosolyodtam. Szeretem Dream nevetését. Ami azt illeti, azt hiszem, szeretem ŐT. De most nem volt időm érzelmekkel foglalkozni.

Főleg ilyen ködös, bizonytalan érzelmekkel.

~ugrás, harmadik személy~

George éppen kilépett a Dreammel való beszélgetéséből, és elindult az ágya felé, hogy aludjon. 

Fáradt volt, és egy kicsit éhes is.

Kényelmesen elhelyezkedett, majd ahogy felvillant a telefon kijelzője felült, és megnézte. 

Clay.

Clay: Szia

George: Szia

Clay: Mit csinálsz?

George: Most feküdtem le aludni

Clay: Jó neked, én most értem vissza edzésről

George ránézett az órájára: kilenc.

George: ilyen későn?

Clay: Ja :/

George: Akkor jobb lenne, ha pihennél egy kicsit

Clay: aww, nézz oda, Georgie tényleg aggódik miattam ;)

George: fogd be, mielőtt letiltalak

Clay: OKÉ, OKÉ, jézus, neked nyugtató kéne

George: Menj aludni te idióta

Clay: Jóéjt <3

George: Jóéjt

Nagyot sóhajtott, majd az éjjeliszekrényére tette a telefonját, és csatlakoztatta a töltőjét. 

Kicsit elpirult arccal, Clayre gondolva aludt el.

Rövid fejezet :(