11. Egyszer minden kiderül

478 39 4
                                    

Steve és Gabi egyre több időt töltött együtt amikor alkalmuk adódott. Egyre jobban megismerték egymást és úgy érezték szükségük van a másikra. Természetesen a csapat is érzékelte, hogy a kis baráti páros mennyire egymásra talált. Talán már látták azt is, amit még Gabi és Steve nem. Vagy csak nem akarták látni.
Kora reggel Stevere Tony törte rá az ajtót.
-Kelj fel Steve!-mondta Tony hadarva.
-Mi a baj? Történt valami?-kérdezte Steve ahogy egyenesbe vágta azonnal magát.
-Gabi megtalálta Peggyt!-mondta a férfi és Steve szemei kikerekedtek.
-Mi...mikor?-kérdezte dadogva. Azt hitte álmodik.
-Kora reggel indult a helyszínre! Minket is James tájékoztatott!
-Egyedül ment Peggyért?-kezdett aggodalom ülni az arcára.
-Igen!
-A francba! Mi lesz ha baja esik? Azonnal utána kell mennem!-nyúlt a felszereléséért a kapitány.
-Nem lehet Steve! Gabi megtiltotta hogy beleavatkozzunk az ügyeibe nem emlékszel?-kapta el a kapitány karját Tony.
-És ha megsérül?-kérdezte kapitány ahogy a szemei továbbra is az aggodalom jeleit mutatták.
-Várjunk egy kicsit rendben?-nyugtatta a kapitányt.
-De...!
-Nem kapitány! Csak egy picit legyünk türelemmel rendben?-kérte Tony. Steve pedig akármennyire is gyűlölte az ötletet, kénytelen volt türelemmel várni. De a gondolatai folyamatosan a lány körül jártak. Féltette. Borzasztóan. Nem akarta hogy baja essen, meg akarta őt védeni. Észre se vette, hogy minden egyes pillanatban a gondolata csak Gabi körül járt. Egy pillanatig se tudta semmi és senki elvonni a gondolatait. Későre járt mindenki idegesen tördelte az ujjait a nappali közepén. A következő pillanatban James jelent meg Peggyvel az oldalán az ajtóban.
-Peggy!-mondta ki a nevét Natasha. Steve azonnal odaszegezte a tekintetét. Fellélegzett amint meglátta hogy Peggy rendben van mégis a szemei mintha mást kerestek volna. Peggy boldogan rohant Steve karjaiba de Steve szemei továbbra is az ajtót figyelték. Várta őt. De ő nem lépett be. Steve lassan elvált Peggytől és James felé fordult.
-James! Hol van...? Hol van Gabi?-kérdezte aggodalommal a hangjában. Azonban nem kellett válaszolnia Jamesnek az ajtó ahogy kinyílt megjelent Gabi. Az arcán sérülések voltak, a karján vágás nyomok, és lila foltok mégis úgy sétált be mintha mi sem történt volna. Steve pedig azonnal hozzáindult és szorosan magához ölelte.-Istenem de aggódtam!-szorította szorosan.-Annyira féltem, hogy bajod esett! Borzasztóan féltem!-mondta ahogy nem akarta elengedni Gabit.
-Jól vagyok Steve...!-mondta Gabi nyugodt hangon.-A barátnőd figyel minket...!-jegyezte meg halkan majd eltolta lassan magától a férfit.
-Te honnan...?-kezdte volna Steve. Nem tudta Gabi honnan tudta meg hogy Peggy a párja. Őszintén elakarta neki mondani de valamiért még sem tette.
-Menj vissza hozzá!-mondta halkan Gabi ahogy elindult az ellenkező irányba.
-Gabi!-szólt utána Steve, de Gabi nem reagált.
A nap hátralévő részében a csapat kikérdezte Peggyt a történésekről. Mégis Steve gondolatai nem itt jártak. Folyamatosan arra gondolt, hogy most elvesztette Gabi bizalmát. Idegesen állt fel minden szó nélkül a kedvese mellől és indult Gabi szobája irányába. Bekopogott.
-Tessék!-szólt a számára annyira kedves hang. Ahogy benyitott meglátta Gabit ahogy az ágyon ül egy kis elsősegélydobozzal maga előtt és a karján lévő sebet kezdte kezelgetni.
-Bejöhetek?-kérdezte Steve ahogy a lányra nézett.
-Persze...!-válaszolt Gabi ahogy a szemei a férfi mozdulatait követték.
-Szeretnék veled beszélni!-ült le az ágyra a lánnyal szembe.
-Ha magyarázkodni akarsz...!
-Meg akarom magyarázni Gabi! Tudom, hogy egy paraszt voltam amiért nem mondtam el hogy Peggy valójában ki nekem de valahogy...nem is tudom, valahogy nem voltam rá képes!
-Nem kell magyarázkodnod! Hisz ez volt a munkám hogy kiszabadítsam! Teljesítettem!
-De akkor se voltam veled teljesen őszinte!
-Nem haragszok rád ha ez miatt aggódsz! Örülök...hogy újra melletted lehet a kedvesed!
-Örülsz...?-kérdezte halkan Steve mintha nem ezt akarta volna hallani.
-Örülök...!
-Értem...! Egy pár napig még maradnánk amíg Peggy teljesen fel nem gyógyul a sérüléseiből! Rendben lenne ez neked?-kérdezte Steve ahogy az ajtó felé kezdett sétálni.
-Persze...!-mondta Gabi, Steve pedig elhagyta a szobát. Steve szíve rég érzett fájdalmat most mégis...fogalma sem volt miért érezte ezt a fura érzést de teljesen a markába kerítette.

There was forever in those eyesWhere stories live. Discover now