41. Titok

343 29 4
                                    

-Mit mondunk a többieknek hol voltunk?-kérdezte Gabi.
-Mond, hogy nyomot találtál én meg elkísértelek!
-Akkor te kerülsz bajba Sharonnal!-nézett rá az autóban ülve.
-Nem lesz baj!-fogta meg a kapitány a kezét.
-Remélem!-sóhajtott.
-Mi a baj?
-Semmi!-vágta rá nyomba.
-Kicsim! Mi a baj?
-Csak a tegnapi csodás nap után...újra belecsöppentünk a valóságba...!
-A tegnapi nap is valóság volt!-csókolta meg a kézfejét.-És ezek után mindennap együtt leszünk!
-Titokban...!
-Én nem félek szembe állni velük és azt mondani téged szeretlek! Ezt akarod?
-Túlságosan félek a következményektől!
-Ne nézd a következményeket! Azt akarod vagy nem?-de Gabi nem válaszolt.-Kicsim!
-Téged akarlak...!-vágta rá ahogy a szemébe könnyek gyűltek.-Azt akarom, hogy az enyém légy....! Francba!-törölte szemeiből a könnyeket amint az utcájukba értek. Lassan befordulva a házhoz indultak együtt be az épületbe.
-Kisasszony!-köszöntötte James.-Kapitány!
-James, már megbeszéltük, hogy csak Steve!-mosolygott a férfira.
-Maga is tudja hogy nem hívhatom magát úgy! Protokoll!
-Steve még is hol voltál?-sétált irányába Sharon.
-Nekem segített!-válaszolta Gabi határozottan. Nem az a törékeny, gyengéd nő volt aki még előbb a kapitány mellett ült a kocsiban.
-Mi a franc köze van hozzád?-ideges volt szörnyen Sharon.
-Ha érdekelne az apád élete miatt volt velem, hogy segítsen! Hisz ha nem felejtetted volna el, az a cél hogy az apád életbe maradjon! Vagy tévedek?-kezdett Gabi is ideges lenni.
-Oh, ne játszd meg magad! Téged rohadtul nem érdekel az apám, valójában alig várod hogy mind meghaljunk!
-Ezt ugyan hogy találtad ki?-mosolyodott el Gabi.
-Te ribanc!-indult meg Gabi irányába de Steve megállította.
-Ne merészelj hozzányúlni!-mondta határozottan Steve.
-Engedj el! Ennek a hülye ribanc oldalán állsz! Nem veszed észre hogy nem érdekeljük?
-Ha nem érdekelnénk rég odadobott volna már az ellenségnek!
-Te rohadtul naiv vagy Steve!-hagyta ott őket Sharon. Ahogy elviharzott Gabi egy megkönnyebbülést jelző sóhaj után ült le a bárszékre ahogy a fejét a pultra helyezte és csak dünnyögött.
-Miért vállaltam én ezt el? Hülye vagy Gabi...borzasztóan hülye!
-Kisasszony!-szólt közbe James.
-Tessék!-nézett fel rá.
-Ez magának jött!-nyújtott át egy borítékot.
-Ebbe tűntessem el annak a nőnek a hulláját? Ez pici boríték lesz neki!-támasztotta a fejét újra a pultnak.
-Minden rendben?-ült le mellé Steve.
-Majdnem megtéptem azt a borzasztóan csúnya szőke haját!-fordította a fejét a férfi irányába.
-Igazán erős voltál most!-mosolygott rá.
-Ne mosolyogj így rám!-nézte a kapitányt.-Tudod te mennyire tökéletes pasi vagy te?
-Ha más is itt lenne, akkor is ezt mondanád most?
-Másnak nem, csak neked!
-Ne viccelődj, ez nem válasz a kérdésemre!
-Ha más itt lenne?-egyenesedett fel ahogy a kapitányra nézett.-Biztonságos távolságot tartanék, hogy egy pici reményt se tápláljak azért hogy újra megcsókolj!
-Te bolond!-csókolta meg a lányt.-Ki mondta hogy így nem csókollak meg? Minden...-nyomott egy puszit az arcára.-egyes...-nyomott egy puszit a másik oldalra.-porcikádra...-nyomott egy puszit az orrára.-csókot adnék...-nyomott egy újabbat a homlokára.-ha tehetném!-csókolta meg az ajkait.-Most miért nézel így?-mosolyodott el.
-Ez...nagyon tetszett!-mosolyodott el ahogy az arca kisebb pirosságot mutatott.
-Félek, hogy később feladod ami köztünk van csak azért ahogy Sharon viselkedik...!
-Nem!-mosolyodott el.-Ezek után? Csak még jobban akarom azokat az édes csókjaid!
-Ígérd meg hogy együtt maradunk!
-Nincs mit ígérnem mert ez így lesz!-csókolta meg a kapitányt.-Jó lesz ez a válasz?
-Hát itt vagytok!-lépett be a szobába Tony.
-Szia!-köszöntek egyszerre. Majd Tony a páros előtt lévő pultra támaszkodott.
-Merre voltatok?-kérdezte.
-Itt is, ott is!-válaszolt Gabi.
-Aham, értem! Itt is, ott is!
-Pontosan!-mosolyodott el Steve.
-Furák vagytok...!-nézte őket jobban Tony.
-Fura? Miért?-kérdezte a kapitány.
-Nem tudom, olyan nyugodtak...a szemeitek csillognak! Történt valami amíg távol voltatok?-a páros egymásra nézett.
-Ti lefeküdtetek?!-érte a megvilágosodás a férfit.
-Mi? Pszt már Tony!-kapta el a száját Steve.
-Jesszus! Ezt nem hiszem el!-mutatott boldogságot Tony arca.
-Francba Tony maradj már csendbe!-tette a kezét Gabi is a szájára.
-Végre! Erre vártunk!
-Tony!-szólt rá újra Steve.
-Tony nem tudhatja senki hogy mi...érted! Kérlek!
-Várj, mond azt hogy ez nem ,,a múlt emlékére szex" volt!
-Mi?-értetlenkedett Steve.
-Nem az volt...!-válaszolt Gabi.-Ez a
,,még mindig szeretlek" szex volt!
-Tudtam!-ugrált.-Tudtam hogy még mindig odavagytok egymásért!
-Tony halkabban már!-csitította Gabi.
-Tony ennek köztünk kell maradnia! Gabival nem akarjuk hogy bármi is rosszul süljön el, ezért még szeretnénk titokban tartani! Kérlek ne mond el senkinek!
-Titokban?
-Igen!-bólogatott Gabi.
-Akkor, hogy lesztek együtt?
-Az...az még amit ki kell találnunk!-ismerte be Steve.
-Segítek nektek! Számíthattok rám!
-Mi?-néztek rá.
-Segítek nektek, hogy együtt lehessetek!
-Nem kérhetünk erre!-mondta Gabi.
-Nem is kell! A barátaim vagytok, a boldogságotoknak meg nagyon örülök!-mosolygott rájuk.
-Köszönöm Tony!-hálálkodott Steve.
-De...!
-De?
-Aj, meséljetek milyen volt?-hajolt közelebb.
-Mi? Te hülye!-állt fel a székből Gabi, ahogy képtelen volt visszafogni a nevetését.
-Ne már kapitány! Csak egy kis részletet!
-Sajnálom, de ezt megtartom magunknak!-kacsintott rá majd az emeletre sétált ahogy egy gyors pillantásra még a kedvesére nézett aki egy mosolyt küldve neki indult a dolgára. Steve pedig elkönyvelte magában...talán végre ők is boldogok lehetnek.

There was forever in those eyesWhere stories live. Discover now