Larry Pillanatok

Egy kis szabadság

H.

- Na abbahagyták már a pakolászást?
- Igen úgy tűnik- néztem a paparazzik irányába.
- Okés. Most mit is kell csinálnunk? Csak néznünk kell egymást vagy csók kell ide is?
- Csók kell. De puszit fogok adni.
- Köszönöm- nézett rám hálás tekintettel.
- Ne köszönd ez mindkettőnknek jobb így- próbáltam meg mosolyogni rá, de szerintem nem sikerült olyan jól. Ő mégis csak egy megértő tekintettel nézett rám.
- Figyelj teljesen feszült vagy. Gondolj arra, hogy ezek után már csak le kell egy picit merülni a víz alá és utána mehetünk a magunk útjára- mosolygott rám Olivia.
- Az én utam Londonba vezet- sóhajtottam fel.
- Tudom Harry. Tudom.
Olivia annyira kedves. Szerintem nekünk rendes körülmények között egy nagyon mély barátságunk is lehetett volna. De így... Barátok vagyunk, de azért ez a "kapcsolat" eléggé rányomja a bélyegét erre. Így amikor valamit csinálunk közösen mindig érezhető egy kis feszengés köztünk. De ez ellen nem tudok mit tenni. Azt hittem az évek múlásával megszokom ezt az érzést amit hasonló helyzetekben érzek. De tévedtem.
Adtam Olivia arcára egy puszit. De úgy, hogy olyan legyen mintha csókot adnék neki. Így remélhetőleg mindenkinek meg fog felelni. Ha mégse akkor se érdekel.
Már megvan a repülőjegyem. És azon a repülőn én biztos, hogy ott fogok ülni.
Olivia lágyan megérintette a karomat. Ezzel visszahúzva a valóságba az álomképből, amelyben már éppen hazafelé tartottam a szerelmemhez.
Feltettem a fejemre a búvárszemüveget, majd lebuktam a víz alá.
Pár pillanattal később Olivia is bebukott.
Megláttam egy halat, amelynek gyönyörű kék színe volt. Emlékeztetett a számomra legfontosabb tekintetre.
Rámutattam, hogy megmutassam Oliviának. Bólogatott, hogy tényleg szép. Majd rámutatott egy sárga lila pöttyösre. Az is különleges volt, de nekem a kék jobban megragadta a figyelmemet.
Még nézelődtünk egy ideig. Igaziból kellemes időtöltés volt, de nem mondanám, hogy kimondottan jól éreztem magam. És ez nem a társaság hibája volt. Inkább a kényszeré, hogy nekem most itt kell lennem. Azt kell csinálnom amit mondanak. Lehet ha minden normális lenne ugyanígy itt nézném a halakat Oliviával. De akkor biztos, hogy itt lenne Jason, a gyerekek és természetesen Louis is.
A jacht felé úsztunk a nővel, majd felmentünk rá.
Elindultunk a part a felé. Közben Olivia mesélte, hogy mit fognak csinálni a családdal a következő "randinkig".
- Megnézhetem milyen képeket csináltál?- kérdezte.
- Bocsi de nem. Ez már ilyen szokás nálunk Lou-val. Csinálok képeket és megmutatom neki. Ilyenkor úgy érzi, mintha ő lett volna itt- mosolyodtam el halványan- Tudod- magyaráztam- amikor először csináltam ilyet megkérdezte, hogy látta-e más a képeket én pedig mondtam, hogy nem. Erre pedig úgy megörült, hogy azóta tartom ezt a szokásomat- mosolyodtam el végre őszintén az emlékek hatására.
- Ez nagyon édes Harry.
- A kedvenc képeit pedig mindig kinyomtatja. Van egy teljes fotóalbum ezekből a képekből-folytattam a mesélést, mire Olivia boldog mosollyal nézett rám, amit végre tudtam viszonozni.
Visszaértünk a partra, ahol két sötétített ablakú autó állt. Egy öleléssel búcsúztam Oliviától, majd beszálltam az egyik autóba míg ő a másikba. A cuccom már benne volta járműben így egy elégedett mosollyal dőltem hátra az ülésben, miközben a sofőr elindította az autót, majd elindult a repülőtér felé. Sokkal könnyebbnek éreztem a lelkemet.
Egy pillanatra lehunytam a szemem, de úgy tűnik kicsit elbóbiskolhattam, mert arra emeltem fel a fejem, hogy megállt az autó alattam.
Kivettem a cuccomat, majd megköszöntem a sofőrnek, hogy elhozott, mire ő csak biccentett egyet, majd elhajtott.
A táskámmal a vállamon indultam a repülőtér épületébe, miközben írtam egy gyors üzenetet Lounak.

" Nemsokára hazaérek szerelmem. Nem kell ébren megvárnod. Reggel már biztosan velem fogsz ébredni. Szeretlek. Hiányzol. Xx"

Repülő üzemmódba tettem a készüléket, majd eltettem.
Elintéztem mindent ami szükséges, majd felszálltam a gépre. Gondoltam relaxálok egy kicsit, így hogy már sokkal nyugodtabb és felszabadultabb vagyok.
De aztán eszembe jutott egy dalszöveg ötlet. Így elővettem az agyonhasznált jegyzetfüzetemet, és elkezdtem beleírni a gondolataimat.