Larry Pillanatok

Mindennek ára van

H.

- Nem hiszem el Harry! Hogy gondoltad ezt?- csapott az asztalra Peter Simon egyik csicskása. Nyilván ő végzi el a piszkos munkát.
- Mi az, hogy azt mondod a nő ideálnál, hogy nem feltétlenül kell, hogy nő legyen! De annak kell lennie! Mert te egy kibaszott nőcsábász vagy! És csak és kizárólag nőket fektetsz meg! Nem férfiakat nőket! Arról nem is beszélve, hogy még téged fektetnek meg- köpte a végét felém undorodva. Mire betelt nálam a pohár. Homofób fasz!
- Ez van megtörtént ezen már nem tudok változtatni- löktem felé flegmán. Tudtam, hogy ez akasztja ki a legjobban. Így elégedett mosollyal az arcomon néztem rá, ahogy fortyogott a dühtől.
Odalépett felém, majd meglendítette a kezét és pofon vágott. Már meg se rezdültem. Még régen nem csak nagyon fájt, de még féltem is, hogy esetleg nyoma marad és majd nem tudom, hogy kimagyarázni az embereknek. De ez alaptalan volt. Még sose látszódott. Biztos kigyakorolták, hogy olyat üssenek, ami után nem kell magyarázkodni. Erre a gondolatra még jobban undorodtam tőlük.
Peter látva, hogy a pofon után nem érte el a kívánt hatást nálam visszaült az íróasztala mögötti székre. Gondoltam vége ennyi volt, így megindultam kifelé.
- Állj csak meg Styles! Még nem végeztünk- nézett ördögi tekintettel a szemeimbe. De nem volt mit tenni visszafordultam felé, majd várakozó tekintettel néztem rá, vártam, hogy nyögje ki mit akar.
- Most ugye lesz pár nap szünet igaz?- bólintottam.
- És mit tervezel akkorra?
- A családommal fogom tölteni az időt- válaszoltam kétkedve. Kerestem a csapdát.
- Hát ez nagyszerű!- csapta össze a tenyereit- Egy jachton fogod tölteni ezt a vakációt. Ott nem nagyon kószálhatsz el és a fotósoknak is kedvez. Igen igen ez így jó lesz. Viheted felőlem az egész családodat. Anyádat, apádat ha jól tudom van egy testvéred is nem? Teljesen mindegy. A lényeg az, hogy vinni fogod a barátnődet is.
- A MIMET?- akadtam ki.
- Hát a barátnődet. Valószínűleg majd egy modell lesz de kitudja. Majd valaki akinek most szüksége van egy kis hírre maga körül és nyilván elég híres is kell hogy legyen. Lehet nem is lesz idősebb most. Az úgy nagyobb port is kavarhat akár- gondolkodott el.
- Peter- kezdtem el.
- Nem Harry! Ezt most kurvára elbasztad szóval viseld is érte a következményeket! Ne hisztizz nekem! Még így is viheted a családodat is! Pedig sokkal jobb lenne ha kettesben mennétek a csajjal.
- Nekem Louis a családom- mondtam keményen a szemeibe nézve.
- Hát sajnálom, de őt nem viheted magaddal. Sőt a közeledben sem lehet! Vagy azt akarod, hogy vele is elbeszélgessek? Hogy ő is randizzon a szünetében?- kérdezte szinte már eszelős tekintettel.
- Nem- mondtam. Az egy dolog ha velem művelik ezt. De Louist mindenképpen ki kell hagyniuk ebből így is ugrott minden közös tervünk. Még ezt is nehéz lesz megemészteni. Nem kell még jobban belerágatni ebbe Lout. Így is elég fájdalmas lesz ez mindkettőnknek.
- Na így hogy mindent megbeszéltünk távozhatsz is- csapta össze boldogan a tenyereit Peter- Majd a részleteket elküldöm e-mailben. Nyilván majd találkozni fogsz a barátnőddel a pihenés előtt is egy kicsit. De hiszen tudod te ezt már. Ja és Harry. Ilyen többet ne forduljon elő- mondta baljósló hangon.
Összeszorított öklökkel léptem ki a szoba ajtaján.
Kitudja, ha véletlenül ki merem nyilvánítani az érzéseimet már akár házasodnom is kell legközelebb.
Miközben próbáltam minél hamarabb eljutni a szobámba, a haragom inkább átváltott szomorúságba és keserűségbe. Most Loura van szükségem. Az ölelő karjaira. A hangjára ahogy nyugtatgat. Ahogy mondja, hogy semmi baj minden rendben lesz. A csókjaira.
De a közös szobánkba érve nem találtam ott.
A fejemre csapok. Elfelejtettem, hogy lement a városba Liammel.
Egyedül maradtam a gondolataimmal. Nincs itt az én kékszeműm. Arra gondoltam, hogy megcsörgetem, hogy jöjjön ide hozzám, hogy támogasson, de rájöttem, hogy megérdemel még egy kis időnyi boldogságot.
Elkezdtem zokogni. Nem hiszem el, hogy sose lehetek boldog, hogy sose lehetek önmagam igazán. Még a kifestett körmeimet is le kellett szednem. Még ennyi se lehet.
A könnycseppeimtől homályos tekintettel megláttam a minibárt. Mekkora szerencse, hogy van ilyen minden hotelszobában.
Találomra kivettem belőle egy jó erős alkoholos italt, majd kiöntöttem egy pohárba.

( Az egész csak az én agyam szüleménye. Fogalmam sincs, hogy melyik volt az előbb. Az interjú vagy a hajókázás)