Egyik pillanatban még otthon segítettem anyukámnak, másikban pedig a nagy Hősgyilkossal néztem farkasszemet.
-Ayumi, te mit keresel itt?-Futott elém Todoroki-Izuku valószínűleg bajban van, meg kell keresnünk! És nem tudod mi ez a nagy felhajtás az utcákon?-Mutattam fel a telefonom, melyen a Brokkoli által küldött cím volt látható-Szóval ezért vagy itt. Nekem is elküldte ugyanezt. Nagy bajban lehet, ha mindkettőnket értesítette. Ja és pár gonosztevő az agyfejhez hasonlító szörnyeket engedett szabadon-Sóhajtott gondterhelten-Ajjaj, remélem a profi hősök azzal majd elbánnak. Nekünk viszont Izukura kell koncentrálni. Valahol itt van a közelben, gyere, siessünk-Intettem a kezemmel és elindultam a térkép által mutatott út felé.
Egy tizenöt perc futás után, egy sötét sikátorban megpillantottuk a zöld hajkoronát. Éppen harcolt a...Hősgyilkossal?
-Shoto, mondd, hogy rosszul látok-Kerekedtek ki a szemeim-Sajnos nem, bár én is ezt kívánom-Suttogta-Jó, ahogy látom Izuku nincs egyedül. Iida ott fekszik a földön és egy hős félig holtan mellette. Ennél jobb nem is lehet-Morogtam miközben kiroppantottam a nyakamat-A földön fekvő két fiú mozgásképtelen ahogy látom, szóval három az egy ellen. Menni fog?-Néztem a mögöttem álló fiúra-Csak ne halj meg-Mondta rám sem nézve és futott neki a harcnak, amit én is követtem.
Amikor Midoriya megpillantott minket, láthatóan megkönnyebbült.
-Ne engedjétek, hogy megvágjon, ha érintkezik a véretekkel, akkor képes lebénítani. Igaz, minden vércsoportot más időre, de vigyázzatok!-Kiabálta nekünk, mire a Hősgyilkos is észrevett minket.
-Nocsak, nocsak, még több "hőstanonc"-Vicsorított ránk a nem túl szép fogaival-Ha még most elmentek, akkor nem esik bántódásotok-Kiabált ránk-Na azt már nem te anyaszomorító! Hogy merészelted bántani Izukut? Én kicsinállak, esküszöm-Szorítottam ökölbe a kezeimet-Nahát, benned aztán van bátorság kislány. Rendben, gyere, mutasd meg mit tudsz-Hajította el Izukut és felém fordult az egész testével-Todo, te nézd meg, hogy Iida, Deku és az a hős jól van-e. Én addig lefoglalom. Ha mindhárman nagyjából jól vannak, akkor gyere segíteni, oké?-Suttogtam oda neki gyorsan-Rendben, vigyázz magadra-Suttogta vissza szinte azonnal-Oké, Hősgyilkos, mutasd meg mit tudsz-Álltam támadó pozícióba és egy kaján vigyor jelent meg az arcomon-Te tudod, kislány-Kezdett el felém futni.
Deku elmondta, hogy nem érintkezhet a véremmel, szóval inkább arra koncentráltam. Nagyon gyorsan mozgott, de a széllel igyekeztem lassítani és minél távolabb tartani magamtól.
A legjobbat akartam magamból kihozni, ugyanis öt élet forgott kockán. Az nem érdekelt, hogy én sérüléseket szerzek, de ha valamelyik esetleg meghalna az én hibámból. Nem élném túl.
A harc közben néha-néha elpillantottam oldalra, hogy lássam Todo mit csinál.
Egy öt perc után, éreztem valami meleget magam mellett, ő volt az.
-Mindenki úgy ahogy jól van. Életveszélyes sérüléseket nem szereztek. Egyedül Iida vérzik, úgy néz ki, hogy átszúrták a vállát egy késsel-Vázolta fel a helyzetet, miközben ő is próbálta kikerülni a gonosz támadásait-Rendben, legalább ez-Könnyebültem meg egy kicsit-Ez szép és jó, de mi sem bírjuk ám örökké, valamit ki kellene találni-Mondta és tüzet lőtt a Hősgyilkos felé-Ayumi, Todoroki, ez az én harcom! Én akarom legyőzni!-Kiabált oda nekünk-Iida, értem én, hogy meg akarod bosszulni amit a testvéred ellen tett, de most az egyszer fogd be a pofád, vegyél magadon erőt és segíts nekünk!-Ordítottam vissza-Na mi az kislány, csak nem fáradsz, hogy segítséget kérsz?-Nevetett fel-Amíg te élsz, addig én el nem fáradok-Vetettem rá egy gúnyos mosolyt és egy sokkal erősebb vízsugarat küldtem felé, aminek köszönhetően hátra repült pár métert és háttal a földnek csapódott.
Ám ezzel csak még jobban felmérgesítettem.
Elkezdett tiszta erejéből felénk futni, egy ijesztő vicsorgás közben. Felénk szúrt a késével, amit én kikerültem, ezért most Todo felé vette az irányt. Ő nem tudott olyan gyorsan támadni, ezért a kés csak úgy a nyaka felé száguldott, viszont célba már nem ért. Iida és Izuku teljes erejükből, egyszerre ütöttek bele a Hősgyilkosba és ennek köszönhetően az nekirepült a falnak.
