-Úristen, de várom már!!!-Ugrándoztam boldogan Todoroki előtt-Nyugodj már le Ayumi! Folyton edzeni fogunk, mégis mit vársz rajta ennyire?-Nézett rám felhúzott szemöldökkel a barátom-Mindig jó fejleszteni a képességeket. És egy hétig legalább kiléphetünk a komfortzónánkból-Magyaráztam meg-Én csak azt sajnálom, hogy kevesebbet lehetünk együtt-Karolta át a derekamat, amitől kicsit összerezzentem-Ayumi, nem tetszik ez nekem, hogy a hirtelen érintéseimtől megijedsz-Csóválta a fejét-E-ez nem is igaz-Kezdtem el ellenkezni, sikertelenül-Persze, persze...Erről még el fogunk beszélgetni, mert nem tetszik, hogy félsz tőlem. Ugye tudod, hogy sosem bántanálak?-Nézett komolyan a szemembe-Nem tőled félek, tudom, hogy egy ujjal se érnél hozzám csak...-Próbáltam keresni a jó szavakat, de elhallgattatott egy csókkal-Semmi baj, majd egyszer leülünk és nyugodtan megbeszéljük ezt-Küldött felém egy bíztató mosolyt, aminek köszönhetően én is megnyugodtam-Ülünk egymás mellett a buszon?-Váltott témát-Ha Iida megengedi. Tudod, hogy milyen. Már biztos eltervezte, hogy ki hogyan fog ülni-Forgattam meg a szemeimet egy kis mosoly kíséretében-Nem érdekel, én akkor is melletted akarok ülni-Vágott durcás képet, mire a mosolyom egy vigyorrá alakult-Rendben, megoldjuk-Pusziltam arcon és folytattam tovább a pakolást.
Végül sikerült kiharcolnom Iidánál, hogy ültessen Shoto mellé. Igaz, a többiek miatt nem puszilhattam meg és kulcsolhattam össze a kezeinket, de azért örültem neki, hogy egymás mellett tölthetjük el ezt a több órás utazást.
-Jajj, de jó kiszállni! Már fájtak a végtagjaim-Nyújtózkodtam egyet, amikor kiszálltunk a buszból.-Nos gyerekek, nem csak én foglak titeket edzeni, hanem lesz pár segítségem-Ahogy ezt kimondta, két macskás hős ugrott elő-Sziasztok srácok! Örülök, hogy itt vagytok!-Ugrált az egyik izgatottan- Én Pixie-Bob vagyok, ő pedig Mandalay!-Mutatott a másik macska irányába-Igazából nem is húzzúk az időt-Csapta össze a tenyereit és rámutatott egy pontra az erdő közepén-Ott van a tábor! És mi nem fogunk elvinni busszal titeket, nektek kell oda eljutnotok! Ha kettőig odaértek, akkor kaptok ebédet-Vigyorodtak el mindketten, mire a többiek eszeveszettül kezdtek el rohanni a busz felé. Csak engem, Shotot, Dekut és Bakugot nem rémítette meg a feladat-Ne ilyen sietősen!-Szólalt meg e kék macska és a kezét a földre téve egy "föld hullámot" csinált, aminek köszönhetően mindannyian lezuhantunk az erdő szélére-Nekünk most komolyan végig kell rajta menni-Ijedt meg Mineta-A nagy "nőcsábász" szőlőnk fél egy kis erdőtől?-Nevettem el magam-Ez nem férfias Mineta!-Csóválta a fejét Kirishima-MIT POFÁZTOK, INDULJUNK MÁR!-Kiáltotta el magát Bakugo és elindult a fák felé-Ne olyan hevesen! Ha ilyen feladatot adtak nekünk, akkor biztos, hogy tele van szörnyekkel-Forgattam meg a szemeimet-Ha mindannyian összedolgozzuk, akkor senkinek se kell megerőltetnie magát!-Vetettem fel az ötletet, amibe bele is egyeztek, kivéve persze Bakugot-Rendben, akkor ezt megbeszéltük-Csaptam össze a tenyereimet és elindultunk a bejárat felé.
Igazából az ellenfelek nem voltak olyan erősek, szóval amíg az egyikünk elterelte a figyelmét, addig a másikunk legyőzte.
Így ment ez egészen addig,míg fáradtan ki nem estünk a célnál.
-Nocsak, azt hittem tovább fog tartani-Kuncogott az egyik-De nagyon ügyesek voltatok!-Bíztatott a másik-Rendben diákok most, hogy ittvagytok, ideje ismertetni a tényeket! Kezdjük a szobákkal! Külön lesznek a lányok és a fiúk, viszont elszámoltuk az ágyakat és emiatt egy lánynak át kell mennie a fiúkhoz. Már most megkérdem, ki lesz az?-Kérdezte, mire a lányok inkább behúzták a nyakutam rajtam kívül-Én szívesen átmegyek!-Lendítettem magasba a kezem, mire pár fiú meg is lepődött-Rendben, akkor ezt megbeszéltük. Most elmehettek pihenni, de négykor elmentek edzeni, aztán pedig a vacsorát magatoknak kell majd megsütni. Kaja után megint edzés, szóval késő estig kint leszünk. Akik megbuktak a vizsgán, azok fél hatkor kelnek, a többiek pedig fél hétkor. Remélem minden érthető-Magyarázta Aizawa-Mielőtt bemennétek, szeretnénk valakit bemutatni. Kota, mutatkozz be-Fordult a kisfiú felé, aki csak morgott valamit, de továbbra is csendben maradt. Deku vette a bátorságot és közelebb ment hozzá. Kota ezt nem díjazta, és ezt egy ütéssel meg is mutatta-Tudtam, hogy ez lesz-Mondtam magamnak és én is közelebb sétáltam a fiúhoz-Ayumi, te vagy az?-Nézett rám csillogó szemekkel-Igen, én vagyok, de meg se ölelsz vagy valami?-Kuncogtam és a kezem közé fogtam a kisfiút-De rég láttalak. Utolsó találkozásunknál még milyen kicsi voltál, most pedig nagyobb férfi vagy mint pár fiú az osztályomból-Nevettem, minek hatására ő is picit elmosolyodott-Amúgy szép ütés volt-Kacsintottam és lepacsiztam vele-Téged miért visel el és engem miért ütött meg?-Nyöszörögte a földön fekvő Brokkoli, miközben Iida próbálta felsegíteni-Azért mert én már pici baba kora óta ismerem. És ne várjátok el, hogy bármelyikőtökkel is szimpatizálni fog, mert nem-Fordultam a többiek felé-Ígérem, majd ha lesz egy kis szabadidőm, akkor beszélünk, jó?-Simogattam meg a buksiját-Köszönöm Ayumi!-Mosolygott-Rendben, most már mindenki induljon a szobákba!-Utasított minket Aizawa, mire mind engedelmeskedtünk.
-Elmondanád miért jelentkeztél magadtól arra, hogy velünk legyél egy szobában?-Kérdezte kis gúnnyal a hangjában, mikor lemaradtunk a többiektől-Váo, te tudsz valamit gúnyosan is mondani? Ez új-Nevettem el magam, mire egy mérges pillantást kaptam-Ne most legyél féltékeny Shoto-Forgattam meg a szemeimet egy kis mosollyal-Én nem vagyok féltékeny-Fordította el a fejét-Persze, én meg egy démon vagyok. Nincs mitől aggódnod, én csak téged szeretlek-Mondtam neki halkan, hogy biztos senki ne hallja meg-Én bízok benned, nem arról van szó, csak ott van Mineta vagy Denki, ők tudod milyenek-Nézett a két fiú felé-Ha megpróbálnak meglesni, miközben öltözöm vagy valami, akkor megölöm őket, ne aggódj. Meg amúgy is attól, hogy veletek vagyok egy szobában, nem kell a ti zuhanyzótokat használnom-Nyugtattam a barátomat, ami látszólag segített is-Jó, igazad van-Látta be-Na ugye? Most pedig gyere, mert nagyon lemaradtunk-Sétáltam tovább gyorsabb tempóban, amit ő is követett.
Miután nagyjából lepakoltunk, egy kicsit beszélgettünk és pihentünk, majd három órakor kimentünk a pályára.
A feladat nem volt valami extra. A lényege az volt, hogy mindenki erősítse a képességét. Én és Shotonak például folyamatosan kellett váltogatnunk az erőinket. Míg én a vizet, tüzet, levegőt és földet, addig ő a a jeget és a tüzet váltogatta.
Deku valahol az erdőnél edzett, Bakugonak bele kellett mártania a kezét egy hordó forró vízbe, utána pedig robbantania kellett és ez így tovább. Mindenki a saját képességéhez igazodott.
Egy kétórás kemény edzés után elmentünk vacsorát készíteni magunknak.
-Todoroki, légy szíves meggyújtod ezt a fát?-Kérdezte Ochako, mire a barátom meg is tette amit kért-Még jó, hogy van itt több élő öngyújtó is-Kuncogtam, miközben én is begyújtottam az egyiket.
Igazából mindenki kivette a részét a vacsora elkészítésében. Még Bakugot is sikerült rávenni, hogy szeletelje fel a zöldségeket.
Amilyen gyorsan elkészült, olyan gyorsan el is fogyott. Már mindenki rettentően éhes volt, így nem is csodálkoztam rajta.
Miután végeztünk vele, összepakoltunk és egy fél óra pihi után belevágtunk a második edzésbe.
-Nagyon fáradt vagyok-Nyöszörögte Denki, miközben bedőlt az ágyba-Mit nyafogsz már? Mi még a lányokkal lemegyünk abba a szaunás akármibe-Nevettem és összekapkodtam a cuccaimat-De kár, hogy a fiúk és a lányok nem egy szaunát használnak. Szívesen néznék melleket-Sóhajtott Mineta, mire mindenkitől egy morgást kapott-Ha mégegyszer ilyet mondasz, megkopasztalak-Néztem rá komolyan, mire kicsit megijedt-Na csősztök srácok-Intettem és elindultam a lányok szobája felé.
A fürdő nagyon jól esett. Régen kapcsolódtam már így ki. A lányokkal rengeteget beszélgettünk, nevettünk, de volt olyan is, hogy csak csendben pihentünk. A fiúk a fal másik oldalán folyton röhögtek valamin, ami engem is mosolygásra késztetett. Mineta megkísérelt egy "lány kukkoló" hadműveletet, de nem sikerült neki, ugyanis Kota megállította őt, amit nem győztünk megköszönni. A kisfiú éppen vissza akart mászni, amikor valahogy átesett a falon és majdnem lezuhant de-a fiúk elmondása szerint-Nem esett baja, mert Deku elkapta és elvitte az elájult fiút, amitől kicsit megnyugodtam.
Miután eleget pihentünk, kikászálódtunk a vízből és a fürdőben fel is öltöztünk.
-Mégegyszer köszi, hogy elkaptad őt. Nem tudom mit csináltam volna, ha baja esik-Öleltem át újra a zöldhajút, mire egy "tch" hangot hallottam a hátam mögül, ami természetesen Shoto szájából jött-Tényleg semmiség, ez egy hős dolga!-Ölelt vissza-Te meg-Mutattam a szőlőre és közelebb mentem hozzá-Ha mégegyszer miattad sérül meg valaki, akkor úgy pofán váglak, hogy csokorba szeded majd a fákat és felköszöntöd vele az egyik hegyet!-Néztem mérgesen a szemeibe-Igen, bocsánat-Ijedt meg teljesen-Ez olyan férfias volt Ayumi-Törölgette a könnyeit Kirishima-Nagyon Badass vagy-Nevetett Sero-Légy a feleségem te lány-Rakta össze a kezeit Denki-Sajnálom Pikachu, de már megvan a férj jelöltem!-Mosolyogtam rá, mire mindenki ledermedt-Ki az? Kinyírom!-Szorította ökölbe a kezeit továbbra is Denki-Nem fogom elmondani, ennyit elég ha tudtok. Na, menjünk aludni-Másztam fel az emeletes ágyra, aminek alsó részén Shoto kicsit döbbenten bámult rám.
Miután mindenki elmotyogott egy "jó éjt", Kirishima lecsukta lámpát és álomra hajtottuk a fejünket.
Itt még nem is tudtam, hogy az elkövetkező napok életem egyik legrosszabb időszaka lesz...
