Est, Ikebukuroban |Gojo × Reader - Befejezett|

szeretlek

Gojoval hozzá tartottunk, miközben én képtelen voltam abbahagyni a mosolygát, ugyanis ő szorosan fogta a kezemet, miközben az ujjaink összevoltak kulcsolva a másikéval. Kegyetlen nagy melegség tombolt a mellkasomban, és nem győztem szorongatni a kezét.

  - Jó szorongatni a kezemet? - kérdezte hirtelen, miközben a sötét utcán mentünk.

  - Túlságosan is - vigyorogtam - Olyan nagy a kezed, az enyémhez képest.

  - Tudom, eléggé kicsi a kezed - állapította meg, miközben elkezdte mozgatni a kezét az enyémen - Wow, tényleg kicsi, ha jobban megtapogatom.

  - Ne engedd el, kérlek - fogtam szorosabban.

  - Nem is akartam - sóhajtott.

  - Mennyire élsz még messze?

  - Pontosan ennyire - állt meg egy panelház előtt.

  - Szóval itt élsz - néztem az épületre - Hányadik emelet?

  - Első - szólt, majd húzott maga után, egészen az ajtóig.

Az ajtónál bepötyögte a kódot, és kinyitotta az ajtót, majd maga elé engedett. Mögöttem belépett, majd elindultunk fel a lépcsőn, és hamar el is értük az első emeletet. Ott ő balra fordult egy ajtóhoz. A folyosón mozgásérzékelő lámpa volt, hirtelen felkapcsoltak a fények, és az ajtóra pillantva megláttam rajta egy nevet.

  - Gojo Koharu? - olvastam le a táblán a nevet.

  - Nem volt még időm, se erőm lecserélni - magyarázta, miközben a kulcsokkal bajlódott, és hamar ki is nyitotta az ajtót.

Amint ezzel megvolt, belépett a lakásba, én pedig mentem utána. Ahogy egyre beljebb mentem, megállapítottam, hogy nem volt annyira nagy lakás, olyan pont normál méretű lehetett. Levettem a kabátomat, és a bakancsomat is.

  - Őszinte leszek - néztem körbe - Nem hittem volna, hogy ennyire rendezett ember vagy - néztem körbe.

  - Ezt inkább meg se hallottam - szólt drámaian - Kérsz valamit inni? Bár csak víz van itthon.

  - Nem kérek, köszönöm - álltam meg előtte.

  - Mi az? - nézett le rám, miközben kicsit fáradtan engedte ki ajkai között a szavakat.

Egy fekete hosszúujjú garbó volt rajta, mely szépen kiemelte az idomait és izmait. Közelebb léptem, majd az oldalánál átvezettem a kezemet, és szorosan megöleltem őt. Arcomat oldalasan a mellkasába nyomtam erősen, és magamba szippantottam mennyei illatát. Ő nem szólt semmit, csak a vállamnál magához ölelt, és adott egy puszit a fejemre.

  - Olyan jó ez az egész - céloztam az ölelésre - Többet szeretnék, sokkalta többet.

  - Fogsz kapni, megígérem - sóhajtott, egy mosoly mellett, majd levezette a combjaimra a kezeit, majd egy erős és határozott mozdulattal felrántott magához, így a fejünk egy szinten volt.

Kezeimmel megkapaszkodtam a vállába és mélyen belenéztem a szemeibe. Egyik kezemet felvezetettem a tarkójában, majd hajába túrtam és simogatni kezdtem. Ő összekulcsolta a combjaim alatt a kezét és úgy tartott.

  - Biztos nem baj, hogy....

  - Fejezd be - szakított félbe - Nem érdekel, hogy hány éves vagy. Engem te érdekelsz, nem az életkorod.

  - Nem fog érdekelni, mit mondanak mások? - kérdeztem félve.

  - Semmi közük hozzá - motyogta, majd elindult velem, és belépett egy helységbe, mely a nappali volt.