Nothing, Steve Rogers Ff.

10

December 23.

  Az előző nap nagyon jól telt. Egy csomót beszélgettünk, majd megint együtt aludtunk.

  Most éppen a legcsodálatosabb pasi mögött ülök egy Harley-n és éppen megyünk vissza a toronyba. Steve sisakja megint rajtam van, mert szerinte aranyos vagyok benne. Szerintem meg egy paradicsom van benne, szokás szerint.

-Meg is érkeztünk-szállt le a motorról.

-Jól teltek ezek a napok. Csak így kettecskén-ismételtem.

-Igen. De nekik mikor mondjuk el?-kérdezte.

-Nem tudom. Szerintem egy kicsit élvezzük ki ezt a tudatlanságot. Az ő tudatlanságukat.

-Rendben-mosolygott.

  Nevetve mentünk fel a lépcsőn, majd a nappaliba beérve egy csomó álmos fejjel találkoztunk.

-Jó reggelt!-köszöntem.-Hogy-hogy mindenki ilyen kómás?

-Szevasztok! Hosszú volt a tegnapi nap. Megtudtatok valamit?-kérdezte Nat.

-Igen-válaszoltam.

-Szia, Em!-ölelt meg Buck.-Szia Steve!-ökölpacsizott Stevevel. Ezt én ezt furcsállva néztem.

-Mi van? 21. Század-mondta a Kapitány, mire megforgattam a szemem-Ezt még megbeszéljük-nézett rám komolyan, de a szeme sarkában lehetett látni a nevető ráncokat.

-Uuu, a Kapitány bekeményít!-mondta egyszerre Nat és Wan.

-Ezt nem kellett volna-szólt Buck, majd elkezdtem futni a csajok felé.

-Áááá, segítsetek mááááar!!!-szaladtak előlem. A többiek meg csak nevetve néztek. Arra gondoltam, hogy megcsikizem őket, mire Wan összerogyott nevetve.

-Ne... Ne... Ne csi...csikizz!-nevetett. Senki hozzá sem ért, aztán már nem gondoltam semmire, csak arra, hogy mi történhetett, majd egyszercsak abbahagyta.

-Ez mi volt?-kérdezte Tony.

-Nem tudom. De... Az lehetséges, hogy ezt én csináltam?

-Nem tudom. Hány kísérletet csináltak a HYDRA-nál?-kérdezte Bruce, mire könny gyűlt a szemembe.

-Kettőt, de csak a második volt jó, mert az elsőnél nem történt semmi-aztán jött még egy csepp. Eddig ilyen nem volt, hogy elkezdjek könnyezni, mert úgy tekintettem erre, hogy lezártam. A múlt elmúlt-mondtam mindig.

-Öhm... Akkor lehet ez az első kísérlet eredménye.

-De egyik éjszaka volt egy álma. Azt látta, ami velem történt, de ő kívűlről látta. Külső szemlélőként-lépett mellém Steve, majd átkarolt.

-Nem tudom. Ezt még ki kell találnom. Szisztok!-lépett le.

-Én felmegyek-töröltem le a könnyeim.

  A szobámban a könyveim rendezgettem amiket még a plázában vettem a jómúltkor.

  Azokat a mostani zenéket hallgattam amiket Wan és Nat mutatott, közben elég idétlenül táncoltam.

Steve szemszöge

-Nekem még ki kell pakolnom-mutattam az emelet felé.

  Emma szobájából zene hallatszott ki, és egy kis halk éneklés.

  Csendben bementem. Ő nekem háttal állt, éppen a könyveit rendezgette. Leültem az ágyára és úgy néztem ahogy táncikál. Nagyon aranyosnak tartottam.