Nothing, Steve Rogers Ff.

15

Lihegve ébredtem fel. Ez az egész csak álom volt?

Az előző részek tartalmából...

A nevem Emma Winstone. A Halál Kapitányaként ismernek. Még '45-ben elrabolt a HYDRA és mutánst csinált belőlem; egy gyilkológépet. Majd 70 évvel később egy csapat... A Bosszúállók, megmentettek.

-De Steve, mennünk kell! Mindjárt ránk szakad az épület!

-Nem hagyhatjuk őt itt Tony!

Elkaptam Rumlow-t, de most egy teljesen más veszéllyel kell szembenéznem...

-A Leviatán egy titkos orosz szervezet.

Összeakart fogni a HYDRA-val. Mi azt hittük, hogy a fej ki lett iktatva...

-Egy feladatunk van! Elkapni Katya Fennhoff-ot!

Fogtunk egy vészjelzést...

-Katya! Mit csinálsz?

-Van egy tervem.

És most...

-Mi történt?-kérdezte álmosan Steve. Az órára pillantottam. 4:18.

-Semmi. Csak valami furát álmodtam. Erről... Most nem szeretnék beszélni.

-Gyere ide-mutatott maga elé. Oda feküdtem, szembe vele, majd az arcát kezdtem nézni.-Mi az?-kérdezte mosolyogva.

-Deja vu-m van. Mintha egyszer ez megtörtént volna már.

-Tényleg?

-Ahamm-ásítottam egy nagyot.

-Na, jó éjt, hercegnőm!-nyomott puszit a fejemre.

Reggel

Újra álmosan ébredtem. Az oldalamra néztem, de nem volt már mellettem.

-Jó reggelt!-lépett a szobába, hatalmas mosollyal az arcán, kezében egy tálcával.

-Jó reggelt!

-Bon appetit!-tette elém a tálcát. Pirítós, narancslé és egy alma. Gondolom levezetésképp.

-Köszönöm szépen!-mosolyogtam rá, majd enni kezdtem. Miután elpusztítottam az almán kívül mindent az utolsó falatig, azt az éjjeliszekrényre helyeztem és felöltöztem. Egy egyszerű fekete pólót és egy farmert vettem fel, majd az almám és a telefonomat felkapva indultam le.

-Jó reggelt!-köszöntem Bucknak.

-Szia-mosolygott.

-Ú de rég láttam ezt a mosolyt! Mi történt?

-Most kivételesen jól aludtam. Azt álmodtam, hogy '46 van és egy lakásban élünk hárman, te Steve és én, boldogan. Meg van egy kutyánk-mosolygott szüntelen.

-Az jó-mosolyodtam el én is.-Na megyek, beszélek Brucecal. Szió!-nyomtam egy puszit az arcára, majd a laborba indultam.

-Jó reggelt!-libbentem be az üvegajtókat belökve a kis helységbe, ahol Banner éppen valamin ütyködött.

-Jó reggelt! Minek köszönhetem làtogatásod?

-Volt egy fura álmom...- mindent töviről-hegyire elmeséltem neki, majd kíváncsian vártam válaszát, feltevését.

-Ez egy...

-Ms. Winstone, Dr. Banner! Mr. Stark várja önöket a tárgyalóban!-csendült fel Péntek hangja a laborban. Most komolyan? Legalább annyit mondhatna hogy látnok vagyok vagy sem!

A doktor oldalán fellifteztem, viszont kicsit ideges voltam, miért hívtak össze minket.

-Végre megjöttetek!-üdvözölt Tony. Én csak leültem Steve oldalára, majd a milliárdosnak szenteltem figyelmem.- Szóval az Atlanti-óceán Marokkói partjaihoz közel egy teherhajó vészjelzést adott le. Feltételezéseink szerint Katya.