19.Fejezet

4.3K 167 2
                                    

Olivia szemszöge :

Egy kávéval teli bögrével ülök a kezemben.Már egy kicsit jobban vagyok,már nem szédülök de a fejem ugyanúgy hasogat.Adammal egy kicsit megpróbáltuk lehűteni magunkat,de nem nagyon sikerült.

-Na és most,el mondanátok hogy miért is ittátok le magatokat segg részegre?-húzta fel szemöldökét Dylan.

-Mert Oliviának nem volt jó kedve.-mondta Adam.

-Ez nem is igaz.-tiltakoztam,bár tudtam hogy van benne valami igasság.Csak azt nem tudtam hogy ezt ők is érszevették.-Csak unatkoztunk és nem volt más ötletünk.-vonom meg a vállam,majd a kávémba iszom.

-És...kisállatot akartunk lopni,azt hiszem.-gondolkozott el Lizy.

-Pontosan.Meg Lívi mondott valami szar viccet valami halról.Némó asszem.-mosolyodott el Adam.

-Nem is volt szar a vicc.-áltam az amúgy tényleg szar viccem védelmére.-Jó,lehet hogy tényleg az.De részeg voltam,na.

-Jó,jó.Oké,értem.-mondta Lucas.

-Lív,beszélhetnénk?-fordult felém Ashton.Igazábol,már nem haragszom rá...csak fáj.Még mindig előttem van,ahogy Emmával csókolózik.

-Persze.-látszik hogy meglepődött válaszomon,tekintve,hogy inkább legurultam az ágyból,és négykézláb kimentem a folyosóra csak hogy ne keljen vele egy légtérbe lennem.Na meg a beszólás is,amit a folyosón a fejéhez vágtam.

Elvonultunk a többiektől,és várakozóan Ashtonra néztem.

-Figyelj....egy csomószor bocsánatot akartam kérni,de nem tudtam hogyan.Tényleg elszúrtam,és az az üzenet...nem kellett volna.Nem is tudom mi ütött belém.De amikor megláttam hogy zihálsz,és ki vagy pirulva...azt hittem...hogy te és Adam...Na tehát érted?És amikor Adam bejött elősször az osztályba nagyon nézted őt,főleg amikor mondta hogy nincs barátnője.-hadarta,nekem meg muszáj volt közbevágnom.

-Mert furcsáltam,hogy zavarba hozza a barátnős téma.Elnézést,folytazsd.-mondtam.

-Öm..szóval,hol is tartottam?..Tehát ezért csókoltam meg Emmát,mert azt hittem hogy neked..tetszik Adam,és az üzenet,hát ott egy kicsit nagyon bedühödtem.

-Ha nem játszod a sértődöttet,talán amikor beszélgettünk észrevetted volna hogy hogy néz L....-majdnem elmondtam hogy tetszik Adamnak Lucas!Ezért gondolatban lekevertem egyet magamnak.-Szóval észre vetted volna hogy nem a lányok jönnek be neki.

-Igen,igazad van és sajnálom.Csak tudod én...

-Féltékeny voltál.-fejeztem be a mondatát.

-Nos..igen.Szóval,szent a béke?-nézett rám,és felemelte a kisujját.

-Igen.-mondtam egy kis gondolkozás után.Összekulcsoltuk a kisujjunkat,és egymásra mosolyogtunk.

-Komolyra fordítva a szót.Jó pár napnyi hajbirizgálással vagy elmaradva,amit be kell pótolnod.-nézett le rám,gyermeki csillogással a szemeiben.Fejemet rázva nevettem fel.Fogadjunk hogy ezt várta a legjobban a békülésben.


A többiek a nappaliban voltak és a kanapén ültek.Mi is helyet foglaltunk.Jó nagy kanapéjuk van azt meg kell hagyni.Ashton a fejét az ölembe hajtotta én meg a haját piszkáltam.Puha fürtjei az ujjaim közé simultak.Hiányzott már ez.De úgy látom neki is.Felsóhajtott és becsukta a szemeit.

Nem mondom hogy szemet hunytam a mi kis vitánk fölött,de adok ennek a barátságnak még egy eséjt.
T

úl könnyen bocsátottam meg neki?Igen,lehetséges.Lehet megbánom?Igen,valószinű,de akármenyire is esett roszul amit tett,akkor is fontos számomra.

Bonyolult szerelemWhere stories live. Discover now