Bonyolult szerelem

33.Fejezet

Adam mocorogni kezdett,mire lenéztem rá.

-Jobban vagy?-ez volt az első kérdés ami az eszembe jutott.

-Sokkal,köszönöm.Hálás vagyok neked,mindenért.-nézett rám,miután felült.

-Csak tudjam meg ki volt és esküszöm hogy csupasz kézzel verem be a képé....-nem tudtam befejezni mert Adam közbeszólt.

-A..az apám volt.-mondta maga elé meredve.

-Akkor...box kesztyűt húzok hogy ne sérüljön annyira,de azért mégis.-próbáltam megmosolyogtazni ami sikerült is.

Egy ideig csak nézett ki a fejéböl majd megszólalt.

-Még úgy egy éve felvállaltam magam a szüleim előtt,elmondtam nekik hogy a fiúkhoz vonzódom.Anyámat nem zavarta,jobban mondva nem érdekelte.Az apám már egy kicsit más helyzet.Ő teljesen kiakadt,azt kérdezgette hogy mit rontottak el a nevelésemben,olyanokat mondott hogy letagad meg hogy egy szégyen vagyok.Apám egy igazi homofób.Az anyám nem tett ellene semmit,nem állította le.Azért sem szólt,ha apám mondjuk kezet emelt rám,ami a vallomásom előtt soha nem történt meg.A gitáromat is összetörte,mert hogy szerinte felesleges időpocsékolás.
Tegnap este,ugyan olyan volt sok mint a többi.A szobámban voltam és telefonoztam.Anyám mondtam hogy menjek le vacsorázni.Az ebédlő asztalnál mint mindig azt halgattam milyen elcseszett vagyok.Már nem bírtam és visszaszóltam.Erre megütött,azt mondta hogy csak azért nem tagad le mert az emberek többsége tudja hogy van egy fia és nem akar azokra a kérdésekre válaszolni hogy miért nem vállalja fel a fiát.Erre azt mondtam hogy megkönnyítem a dolgát,ugyan is és fogom letagadni azt,hogy ők valaha az életem részei voltak.Aztán idejöttem.-arcán könnycseppek folytak le,egymás után.

-Ez...Ez borzalmas.-mondtam ki azt,ami először eszembe jutott.-Ha gondolod...ideköltözhetsz.-nem lenne ellenemre,így legalább tudnám hogy jól van,és az már fix hogy nem engedem vissza a szüleihez.

-Nem akarok a terhedre lenni.-motyogta.Tudtam hogy elfogadná az ajánlatot.Ismerem már anyira.

-Adam,tudod hogy nem lennél a terhemre.Tényleg.Ma elmegyünk a cuccaidért,rendben?-egy kis ilyedség csillant a szemében ezért rögtön megnyugtattam.-Nyugi,nem kell kiszálnod a kocsibol.-mosolyogtam rá.A szemében rengeteg érzelem kavargott de a legfőbb az öröm és a hála volt.-Gyere,vegyük a cipőket.-felvettük a cipőket.Kabátot nem vettünk,volt rajtunk pulcsi.Az is elég,nem maradunk sokat.

A garázs ajtót egy gombnyomással kinyitottam és beültünk a kocsiba.Beindítottam a fűtést és kiáltam a felhajtóra.Ugyanazzal a gombal bezártam a garázdajtót és Adam navigálásával indultunk is hozzájuk.

-Ashton hív.-mondta Adam,amikor a telefonja megcsörrent.

-Vedd fel és hangosícsd ki.-az útrol nem vettem le a szememet.Adam úgy tett ahogy kértem.

-Csá Adam.Nem tudsz valamit Lívről,nem tudom el érni.-baszki a telóm otthon maradt.

-Itt van mellettem,most vezet.-modta Adam.

-Hova mentek?-kérdezte Ashton.

-Adamékhoz.-mondtam,miközben Adam jelzésével balra fordultam.

-Oh..ki vagyok hangosítva?

-Igen.-mondtuk Adammal.

-Értem.Akkor jó reggelt virágszálam akinek luxus visszairni a pasjiának.-mondta,és biztos voltam benne hogy mosolyog.

-Neked is jóreggelt.Bocsánat csak otthon hagytam a telefont és tegnap meg nem volt időm megnézni az üzeneteimet.Ez az?-kérdeztem Adamot a házra mutatva.

-Igen.De tényleg nem muszály.Mondom nem akarok teher lenni.

-Adam te minden vagy csak nem teher.Na,valami kívánság?A ruháidon kívül még mit hozzak ki?Könyvek?-kérdeztem meg,miközben leparkoltam a ház előtt.

-Azok a suliban vannak.-vonta meg a vállát.

-Mázlid van hogy semmiből nem adtak házit szünetre.

-A te könyveid is ott vannak a suliban.-nézett rám Adam.

-Jó oké igazad van.-zártam le a témát mosolyogva.-Szóval kell valami még bentről?

-Van a szekrényemben egy nagy,de tényleg nagy zacskó.Az kellene még,de ne nézz bele.Meg egy sporttáska,abba nyugottan pakolhatsz pár ruhát.

-Rendben,melyik a te szobád?-közben Adam átadta a lakáskulcsot.

-Fel mész a lépcsőn,és balra a második.-válaszolta.

-El magyarázná valaki hogy mi folyik ott?-el is feledkeztem arrol,hogy Ashton vonalban van.

-Ez..egy kicsit hosszú történet.-sóhajtottam.-Mindjárt jövök.-mondtam,majd becsuktam a kocsiajtót.

Kicsitottam az ajtót,és megkerestem az emeletre vezető lépcsőt.Egyépként nagyon szép ház,de most nem azért jöttem hogy nézelődjek.

Meg kerestem Adam szobáját,és beléptem a helyiségbe.Egy nagy és rendezett szoba tárult elém.Világos szürke falak,fehér bútorok.Nagyon tetszett.Megkerestem a szekrényét és kinyitottam az ajtaját.Felül volt egy nagy fekete sport táska,amit le is emeltem és ami belefért ruha mindet beleraktam pólók,pulcsik,nadrágok,zoknik és boxerek.Amikor kiürült a szekrény összecipzároztam a táskát és a nagy zacskót(ami tényleg nagyon nagy) a kezembe véve halkan elindultam ki a házbol.A lépcső aljnához értem amikor egy mély és gúnyos férfi hang ütötte meg a fülemet.

-Hát még is haza jöt...tél-lepődött meg a férfi amikor meglta hogy a fia helyett én vagyok a házban.-Te ki vagy?

-Tudja mi az SKH jelentése?-a férfi nemlegesen megrázta a fejét.Én az ajtó előtt áltam.-Azt hogy Semmi Közöd hozzá.-azzal kimentem a házbol.Gyorsan beraktam a hsó ülésre a cuccokat,de óvatosan azért,hátha valami törékeny van a nagy szacsiban.

Adam apja felháborodottan jött ki az ajtón.

-Még is hogy képzeli...-amikor ismét meglátott dühös lett.Még jó hogy sötétített az ablak,és nem látja Adamet-Nem neveltek téged jó modorra kicsilány?-kérdezte idegesen.

-Hm...nem.De magát sem tanították meg rendesen beszélni a gyerekével.Apa az ilyen?-azzal beültem a kocsiba és elhajtottam.A lehúzott ablakon kinyujtottam a karom és bemutattam neki.