I Swear...-{Klaus mich. Fan.fic}

17.fejezet:Nélküle

Másnap reggel, ahogyan felkeltem pizsomába össze takarítottam, majd a látszat kedvéért, le mentem reggelizni. A pulhoz akartam ülni, de sajnos ott ült Alarick is. Már csak ez hiányzott. Wan Healsing megérkezett. Hol rejtegeti a tőröket, amiket nekem szánt?!
-Jó reggelt.-köszöntek anyával egyszerre, én pedig megálltam az ajtóban, azon elmélkedve, hogy mondjak-e valamit, de jobbnak láttam, ha inkább hallgatok.
-Van valami kávé jellegű dolog?-jött le Jeremy, de engem észre sem vett. Mondjuk nem csodálom, hisz a sarokban álltam mint egy kisgyerek.-Örülök nektek, de ezt Tara meg ne lássa.-nevetett mire megfograttam a szemeim.
-Reggelt.-morogtam, mire rám is nézett. Észre vettél banga?!
-Ja..szia!-mosolygott, mikor öntöttem neki is kávét egy szemforgatással.
-Mennyi kávét iszol Tara egy nap?-kérdezte Alarick. Remek a töritanárom oktatni akar úgy, hogy azt sem tudom, mi a büdös faszt keres itt?!
-Kettőt.-feletem-Egyet reggel a suliba meg egy jegeset.-igazat mondtam, de álltalában nagyobb adagokat iszok így minimum 4 pohár.
-A sok koffein..-kezdte el, mire a szemeibe néztem. Ez ne oktasson engem kora reggel! Kussoljon el vagy letépem a fejét.
-Meg ne próbálja.-sziszegtem-Elég az is, hogy anyu rohadtul, de nem említette magát.-kevertem meg a kávém.
-TAMARA!-szólt rám anya, mire védkezően feltartottam szabad kezem.
-Vettem.-ittam a kávémba unottan, és enyhe undorral nézve Alarick felé, majd ahogy lehúztam elővettem egy üveg ásványvizet és felmentem volna, de..
-Nem reggelizel?-nézett rám anya. Alarcik érdeklődve nézett rám. Na remek. Még egy a vámpírvadász sem nyugszik kora reggel.
-Majd ha elment a tanárúr.-feleltem felhozva egy opciót, amit félig komolyan is gondoltam, de úgy sem reggeliznék emberi kaját. Ha vérrel kezdek, akkor könnyebben lemegy és nem jön vissza a normális kaja.-Nem akarok zavarni-javítottam a helyzetemen, hiszen anya nem igen csípi, ha kimutatom a tanárúr felé az érzéseimet amint azt prezentálhattam nektek az imént.
-Ne butáskodj ülj csak le!-mosolyogta Alarick. Micsoda lovag...el ne olvadjak helyben. Varangy. Leültem, mire anya elém tette a tojást. Hányingerem lett a szagától. Nem ettem vért reggel és jelenleg..
Bassza meg kell vér ahhoz, hogy ez lemennyen.
-Köszönöm.-kezdtem el enni lassan. Minden falatot legyűrtem aztán mosogattam is. Hamar akartam szabadulni.
Nick vajon, hogy van?!
Gondol rám vagy csak az én agyam kattog rajta?!

Klaus szemszöge

Fáj, hogy nem Tara-val jöttem el ide. Hiányzik, és a tegnapit nagyon bánom. Megtehettem volna, de féltem. Én a nagy Hibrid rettegtem megcsókolni, azt akivel jól érzem magam.
Leginkább őt féltem. Sok az ellenségem akik a bukásomra várnak, és ha meglátják, hogy Tara a gyengém..akkor itt gondok is adódhatnak!
Az érzéseim iránta...mondanám, hogy komplikáltak, de nem.
Szeretem őt. Fura ezt kimondani, de így van, és nagyon hiányzik.

Tara szemszöge

-Milyen volt a tegnapi bál?-kérdezte anya ezzel eszembe juttatva, hogy egy pancser vagyok. Kösz anyu! Ekkor felemelte a kinyomtatott képeket amin Klaus-al táncolok. Mosolygott, ahogy én is hiszen úgy néztünk rajt ki, mint egy meséskönyv egyik rajza.
-Jó volt..-vontam vállat, mire anya csak megcsóválta a fejét.
-Mondtam, hogy öreg hozzád.-morogta anya felmenve a lépcsőn, én pedig kettesben maradtam Alarick-al.
-Ő Klaus Mikaelson?-kérdezte Alarick.
-Talált.-feleltem, mikor anya kiment.
-Jobb lenne, ha óvakodnál tőle!-nézett rám Alarick félig suttogva, mire elmosolyodtam és egy cserepes növény fölé tettem a kezem, mire az elkezdett kivirágozni. Nincs szükségem a kezeimre ilyenkor, de jobb ha nem tud mindent a Tanárúr. Ő csak ámulva nézett. Miért akar ez mindenbe bele szólni?!
-Hidd el...nem akarsz ebbe bele szólni!-mosolyogtam fenyegetően, mire hátra dőlt.
-Boszorkány.-állapította meg száját a szalvétájába törölve, mire bólintottam. Lehetek egyszarvú is..
-Na..-lebbent be Elena, mire csak felmentem egy intéssel a szobámba.-Reggelt.-mondta intésemre felelve. Ahogy felértem, egyből megittam két tasak vért, majd megmostam a szám és eltűntettem a tasakokat, azzal elfeküdtem az ágyamon. Mellettem volt minden kép ami tegnap este rólam készült. Anya felhozta gondolom.
Volt egy nagyon kicsi kép is rólam és Klaus-ról így a nyakláncom medáljába tettem, majd a plafont kezdtem el ismét vizsgálni. Ekkor belebbent mellém Rebekah és elfeküdt. Egy percig néma volt, de ő sem tudja befogni szóval..
-A tegnapi nap..-kezdte halkan, de a szavába vágtam. Tudtam, hogy felfogja hozni, éreztem.
-A tegnapi nap után egy pancser-nek érzem magam.-mondtam egyszerűen. Ő egy kicsit bólintott, majd felém fordult.
-Mi lenne ha elmennénk a nagy kép kiállításra?! Az téged felvidít.-mosolyogta, mire felnevettem. Ekkor felpattant az ágyamból.-Gyerünk!-vigyorogta, mire megráztam a fejem. Mostanra Klaus New Orleans-ban piálhat, vagy valami
-Jó messze megyünk.-kuncogott,majd elővett egy fekete ruhát aminek a felső része egy pólóhoz volt hasonló de a combom közepéig ért.-Ezt miért nem láttam rajtad?-akadt ki kirakva az ágyamra majd tett ki egy ugyan olyan magassarkút is.
-Mert Jeremy vette.-morogtam-Vagy anya.-vontam vállat a tükörhöz sétálva, majd elkezdtem begöndöríteni a barna hajam. Egy képkiállítás jó lenne most. De persze a pia ellen sem tiltakoznék!
-A göndör jobban áll.-mondta Rebekah miután készen lettem. Ezt elismerésnek veszem. Felvettem az álltala kitett fekete ruhát, majd felvettem pár ezüst ékszert köztük Klaus nyakláncát is. A fülembe két karika került ujjamra egy egyszerű ezüst gyűrűt húztam, majd felvettem a fekete magassarkút.-Gyere ide..-azzal szemeimre szempilla spirált tett és a számra vörös rúzst. Imád kipingálni.
-Kösz, de ennyi elég..-nevettem ellépve, majd felvettem a fekete kistáskám amit a nyakamba akasztva lógattam oldalamhoz és bele tettem minden fontos dolgot.
-Mehetünk?-nézett rám egy vörös ruhát viselve ami ugyan olyan volt mint az enyém. Komolyan mondom néha meglep..
-Te vezetsz.-néztem teletalpú magassarkújára, ami a lábán feszített mire egy diadalittas mosoly futott arcára.
-Tudom!-vigyorgott a kocsi kulcsommal a kezében, majd lementünk egyenessen anyuhoz mert eléggé elfelejtem, hogy jelenleg van anyám és, hogy el kéne kéretőzni meg ilyenek.
-Anya elmegyek egy képkiállításra.-jelentettem, be mire rám nézett Alarick miközben anya mosogatott.
-Hová?-kérdezte eltéve a tányérokat.
-A közelbe.-segített ki Rebekah, mire anya az ismeretlen hang hallatára felénk fordult.
-Vigyázzatok magatokra.-adta ki-Te vagy Rebekah Mikaelson igaz?-mosolygott a lányra anyu, majd elé lépett kezet nyújtva amit Rebekah meg is rázott.
-Én.-felelte mosolyogva-Ön pedig Jenna.-engedték el egymás kezét. Anya csak mosolygott Alarick, meg szigorúan nézett minket így én a szemeibe néztem gyilkos pillantásokkal. Ő inkább elfordult s ezzel nyugtáztam magamban, hogy ezt a kört én nyertem ismét.
-Tegezz nyugodtan.-legyintett anya.-Jó szórakozást és a kocsiba tankolj!-parancsolt, mire bólintottam és kimentünk.