Egy Mikaelson a Roxfortban? (Befejezett)

12. Google

- Sajnálom Hope. - Sütötte le a szemét a szőke. - Ha egyszer majd készen álsz és szívesen folytatnám a barátságunkat ott ahol abba hagytuk.

- Ezzel nem vagy egyedül.

Hope szemszöge:

- Hát akkor jó éjt. Holnap találkozunk. - Még csak meg sem várta a válaszomat ő már kint is volt a szobából. Éjjel nem aludtam jól, sőt nem is aludtam. Nézegettem a Tekergők térképét, amit még elsőben kaptam a Weasley ikrekktől. Csal feküdtem az ágyon és bámultam, majd megakdatt a szemem valakin vagyis valakiken. Vagyis inkább valakiken. Draco és Hermione egy folyosó sarkán találkozott, a fiú a falhoz támasztotta a lányt, és túl közel lépett hozzá ahhoz, hogy az ne egy csók legyen kettejük között. Nem tudom miért de fájt ezt látnom. Olyan volt mintha ezernyi kést döftek volna belém. Felültem az ágyamon, a térképet leraktam mellém, és a fejemet beletemettem a kezeimbe. Biztos csak a vérfarkas temperamentum miatt érzem ezt. Eddig se rajongtam Google-ért (A Mardekárban a lányokkal így szoktuk hívni) de ezek után ha lehetséges csak jobban utálom. Nem tudtam aludni de nem akartam a legjobb barátnőmet Pansy-t felkelteni, elmentem megkeresni Piton professzort.

- Miss Mikaelson. Mit szeretne? - Kérdezte már kicsit álmos hangon. Valószínűleg már aludt.

- Kiengedném a gőzt. Elmehetek?

- Igen csak kerüld a Bagolyházat. A vadak titkos bulit tartanak aminek holnap bájitaltanon meg lesz az eredménye úgyhogy készüljön a röpdogára. Jó éjt. - Szerintem nem nagyon díjazta, hogy felébresztettem mert a válaszomat sem halgatta meg de nem baj. 1 teljes órán keresztül jártam az erdőt, majd a végén már csak emberként sétáltam. Az átváltozásom után gyorsan felöltöztem mert egyre hidegebb van a napok múlásával. Sétálás közben észrevettem egy fekete kutyát. Engem nézett.
- Heló. - Köszöntem neki, ő pedig továbbra is csak nézett. - Te biztosan Harry keresztapja vagy. Sirius Black. - a kutya elkezdett felém sétálni de pár lépés után átváltozott emberré.
- Te pedig bizonyára a híres Hope Mikaelson. Örvendek.

- Mit keresel itt? - Kérdeztem.

- Igazából hozzád jöttem. Tudod jártam Mystic Falls-ban. A Salvatore iskola egyik vezetője kért meg, hogy tegyek neked egy ajánlást a nevükben. Caroline Forbes. Szívesen látnának az iskolában ha át mennél esetleg.

- Mi? - Döbbentem meg. - Ha jól értem, csak úgy simán iskolát válthatnék?

- Kérlek gondold meg. Nyugodtan elmehetsz megnézni az iskolát ha úgy van.

- Az egyik nagynénémtől kaptam egy olyan tanácsot hogy sose hozzak döntést ha szomorú vagyok. Most nem hozhatom meg ezt a döntést. Jelenleg mintha ezer kést szúrtak volna belém.

- Adok időt. Ha adhatok egy tanácsot, szerintem nézd meg azt az iskolát. Nem veszíthetsz vele. - Ezzel vissza változott kutyává és elment. Ezernyi gondolattal és kérdéssel mentek vissza a kastélyba.

[...]

Reggelinél, jött aztán csak a fekete leves.
Nem akartam enni, nem voltam éshe. Pansy aggódó pillantásokat küldött felém.

- Hope. Muszáj enned? Miért vagy ilyen? Alig van életkedved, mi történt? - Kérdezte a szemembe nézve.

- Sokat gondolkodtam az éjjel és... szerintem lehet, hogy belezúgtam valakibe. - Vallottam be.

- Kibe? És ezért miért kell ilyennek lenned? - Ekkor mind ketten az ajtó felé kaptuk a fejünket mert Google és Draco kézenfogva jöttek be. Könnyek gyűltek a szemembe a látvány hatására de nem sírhattam. Pansy rámnézett és egyből vette az adást. - Óóó...

Sziasztok. Bocsánat hogy eddig nem volt rész de a Wattpad nem akarta az igazságot és nem volt hajlandó betöltetlen a sztorit. Most már elméletileg működik úgyhogy amikor tudok hozom a részeket.