𝐼 𝐹𝑜𝑟𝑔𝑖𝑣𝑒 •𝐓𝐚𝐞𝐊𝐨𝐨𝐤• ✔️

!Ez Nem Az Aminek Látszik!

Mosolyogva nyomtam le a kilincset, és léptem be arra a helyre ahol mindig is jól érzem magam. A kávézómba. Úgy döntöttem, hogy meg látogatom barátomat, és el jövök ide mint vendég. Chimmel is beszélni akarok, mert teljesen fel keltette a figyelmemet azzal, hogy történt valami ami nagyon boldoggá tette őt, de nem mondta el, hogy mi az pontosan. Csak annyit tudok, hogy ehhez Hyungnak is köze van.

- Jó napot... Főnök?- nézett rám értetlenül az egyik alkalmazottam, egyben barátom is.

- Szia, Baekhyun.- mosolyogtam rá kedvesen.

- Nem úgy volt, hogy ma nem jössz be?

- De igen, de halálra untam magam otthon egyedül, és gondoltam be ugrok mint vendég.- nevettem el magam, mire Baek is így tett.

- Tipikus. A szokásost?- utalt a kávémra. Bólintva egyet foglaltam helyet a pultnál, és a fejemet forgatva, Jimint kezdtem keresni, és meg is láttam, ahogy egy párt szolgál ki.

- Itt is van.- tette elém a poharamat, amiből a frissen készült nedű még gőzölgött. Szippantottam egyet az illatából, egyszerűen megunhatattlan.

- Köszönöm, finom mint mindig.- dicsértem meg miután meg kostoltam. Baek, egy hajlás kíséretében hagyott egyedül mivel neki dolga van. 

A kávémat szürcsölgetve vártam, hogy barátom észre vegyen végre, és le üljünk beszélgetni, ami pár perc múlva be is következett.

- Tae? Miért jöttél?- vont kérdőre, és mintha kicsit ideges is lenne. 

- Nem jöhetek a saját kávézómba amikor én akarok?- kérdeztem vissza játékosan. Barátom szemet forgatva foglalt helyet mellettem, és egy sóhajtás után lágyabban nézett rám.

- De igen sajnálom, csak fáradt vagyok.- szemei a kezemben tartott pohárra tévedtek, és láttam rajta, hogy most nagyon jól esne neki egy kis energiát adó folyadék. Mosolyogva nyújtottam át neki, amit készségesen fogadott el, és szinte kortyolni kezdte a még mindig meleg folyadékot.

- Áh, ez jól esett. Köszönöm, TaeTae.- legyintve egyet álltam fel, és egy asztalhoz vettem az irányt barátomat is arra intve, hogy jöjjön utánam.

- Szóval, szerintem most tarts egy kis szünetet.- néztem barátomra már egy ablak melletti asztalnál ülve. Chim az ablakról el kapva tekintetét kérdően nézett rám, hogy miért mondom ezt. Én meg mosolyogva folytattam:

- Igazából azért jöttem mert untam magam otthon, és gondoltam ha már itt vagyok akkor beszélhetnénk arról a dologról amit nem akartál nekem el mondani üzenetben.- Chim ajkai is felfele görbültek. Szerintem már amikor előbb meg látott, már akkor tudta, hogy miért jöttem be, annak ellenére, hogy azt mondtam ma otthon maradok.

- Kíváncsi vagy, ugye?- hisztérikusan bólogatni kezdtem, ezzel arra utalva, hogy mondjon már valamit. Barátom el nevette magát rajtam, és csillogó szemekkel beszélni kezdett.

- Háát amikor haza értünk meg kérdezte, hogy miért gondolom azt, hogy már nem szeret engem. El mondtam neki is amit neked, csak annyi kölünbséggel, hogy neki sírva mondtam. Yoon nagyon rosszul érezte magát ez miatt és bocsánatot is kért tőlem, hogy így viselkedett. Azt mondta, hogy nem állt szándékában úgy éreztetni velem, mert nagyon szeret engem. Én már itt meg bocsájtottam volna neki.- nevettet ismét. - De aztán el mondta, hogy miért volt ilyen az elmúlt pár napban. Azt mondta, hogy erre készült, és nagyon izgult, nem tudta, hogy hogy mondja el nekem. Vagy, hogy meik a megfelelő pillanat. Nagyon félt, hogy mit fogok szólni, és sokat is kereste a meg felelő darabot ami elmondása szerint illik is hozzám. Szóval a lényeg, hogy-

- Ahj. Chim mond már! Egy szót sem értek abból amit mondasz.- vágtam a szavába durcásan. Jimin sóhajtott egyet és a szemembe nézve folytatta:

- Yoongi, meg kérte a kezem.- mondta csillogó szemekkel.

- Oh az szuper-- Várj mi?!- patanttam fel ülő helyemről, ezzel magamra vonva pár ember figyelmét.

- Tae! Csendesebben, ülj vissza.- szólt rám, Chim. Körbe néztem, és kínosan mosolyogva integettem párat, és vissza ültem.

- Úristen, Chim. Komolyan mondod?- kérdeztem, mert nem hittem a saját füleimnek. Jimin boldogan bólogatott párat, és fel állt, hogy egy ölelésbe invitáljon. Örömmel álltam fel, és öleltem átt barátomat.

- Gartulálok. Ugye meg hívsz az esküvődre?- néztem rá komolyan. Bár tudtam a válaszat mégis rá kérdeztem játékból.

- Persze te idióta. Ti lesztek a tanuk Kook-all.- mondta nevetve. Az a csillogás, már rég láttam őt ennyire boldognak. És ez engem is boldoggá tesz.

- Uh akkor meg nyugodtam. Na, de most már húzzál vissza dolgozni. Én megyek a férjemhez.- húztam ki magam büszkén, ezzel is csak az ő agyát húzva.

- Menj az anyádba Kim!- puffogott, és gyors léptekkel ott hagyott engem. A fejemet rázva mosolyogtam. Ő még mérgesen is cuki, egy igazi kis mochi.

A kávézót el hagyva vettem az irányt Jungkook cégéhez. Sétáltam, mivel Kook direkt úgy választotta a kávézót, hogy közel legyen az ő cégéhez.

Jó idő volt, a szél kellemesen fújt, és sok ember is volt. Szeretek ilyenkor a szabadban lenni, nem tudom miért, csak szeretem. Jimin járt a fejemben. Még most sem tudom fel fogni, hogy Hyung meg kérde őt, de nagyon örülök nekik, és őszintén szólva, itt volt már az ideje ennek.

Jimin nagyon sokat panaszkodott nekem, még régebben. Mindig azt mondta, hogy, Yoongi nem gondolja komolyan. De ezt mindig hülyeségnek tartottam, mert egy kapcsolat nem csak akkor komoly, ha meg kérik a kezed, és ezt Jiminnek is el mondtam. De soha nem hallgatot rám, mindig sírt a szája, hogy őt nem szereti úgy Yoongi, mint engem Jungkook. Egy idő után meg rá jöttem, hogy igazából csak féltékeny volt, amit teljesen meg értek. 

De ez a nap is el jött, én nagyon boldog vagyok, és ha ezt Kook-nak is el mondom, biztosan ő is örülni fog. Bár lehet, hogy ő már tudja, mert ő és Hyung mindig mindent meg osztanak egymással. 

Most úgy érzem, hogy minden a legnagyobb rendben van. Van egy csodálatos férjem, gyönyörű otthonom, szerethető állásom, és a legjobb barátom esküvöje is készül. Most tényleg nagyon boldog vagyok.

Annyira naiv gondolatok voltak.

***

- Üdvözlöm Mr. Kim.- hajólt meg a recepcios, aki amúgy a barátom.

- Ugyan már, Jin Hyung. Már többször el mondtam, hogy nem kell így szólítanod, régen én is itt dolgoztam, és barátok is vagyunk.- forgattam meg szemeimet.

- Tudom, Tae. De akkor is a főnököm férje vagy. Tisztelettel kell beszélnem veled, vagy a végén még ki rugnak, és máshól meg nem találok semmi állást, és-

- Jin ezt fejezd be kérlek. Jungkook nem fog ki rugni, elvégre nem csak a főnököd barátok is vagyunk. Ne légy mindig ilyen paranoiás. Túl gondolsz mindent.- nyugtattam meg egy kicsit. Jin egy sóhajtás után egy kicsit el engedte magát, és már mosolyogva szolítot meg.

- Mi járatban, Tae?

- Jungkook-hoz jöttem, bent van az irodájában? Nem szóltam neki, hogy jövök szóval nem tudom, hogy hól van.- néztem egy pillanatra az ajtaja irányába.

- Mr. Jeon bent van, de nem rég az új titkára ment be. Biztosan valami papír munka, de menny csak, téged mindig szivesen fogad.- Jinnek igazat adva köszöntem el tőle, és már mentem is az én kis férjecskémhez. 

Kopogás nélkül nyomtam le a kilincset, és mosolyogva mentem be párom irodájába. 

De bár ne tettem volna. 

- Ju-Jungkook?

- É-Édesem?! Ez nem az aminek látszik!
---------------------------------------------------

Uh na itt lennénk
I hope you like it🤍

Amm lehet hogy kicsit késni fogok a többi resszel, előre is soooo sorry