Mit tettél? (TodoDeku)

32.fejezet: Láthatatlanság

-Hé! TE OTT? MIT KERESEL A SZINTEN? - ordított rám az őr, mikor utolért.

- Jó napot kívánok.- feleltem nyájas hangon.- A Tokio.Our.News online újság szerkesztője vagyok. Kouru Sumaru.- mondtam lassan és a nyakamon csüngő kártyámat elé emeltem. Hál' istennek hogy Hatsume-nek volt ideje ezeket is megcsinálnia délután.

-Nem hallottam még rólad.- mért végig gyanakvó szemekkel. Én nyugalmat erőltettem magamra és folytattam.

-Igen ez egy új újság, és főképp fiataloknak szól.

-Fiatalok!- morgott fel az egyébként nagy darab férfi.- Utálom őket. Állandóan viháncolnak, mindenkivel összefekszenek, na meg alkoholizálnak! Az összes drogos, egytől-egyig.

-Na igen.- egyeztem bele csöppet sem helytálló kijelentésébe.- Az, az igazság...- kezdtem végre bele a magyarázkodásba, hogy szabadulhassak már ebből a helyzetből.-.... hogy csak azért merészeltem ide feljönni, mert a lenti WC összes fülkéje foglalt, illetve hosszú sor van előtte. Ugye megérti?

- Háát...rendben van.- sóhajtott fel és megvakarta izzadságtól gyöngyöző homlokát. Ép indultam volna be az ajtón, de a kártyámat továbbra sem engedte el, így testem nem bírt tovább menni.- Várj egy kicsit barátom.- emelte le a kalapom fejtetőmről. Az ereimbe megfagyott a vér... a kamerák így látják az arcom.- Phú de ronda képed van!- jelentette ki és összehasonlította a kártyámon szereplő arccal.

Eszembe villant, hogy a korábbi verekedés miatt, megduzzadt az arcom, és az orrom is kissé meglapult. A szemüvegem helyett pedig kontaktlencsét vettem fel, így kizárt hogy bárki felismerjen a most készülő videofelvételeken. Magamban hatalmasat sóhajtottam fel.

-Ó igen... a napokban egy... fiatal elkezdett verekedni velem... attól ilyen az arcom.- a férfi hol az arcomat hol a kártyámat vizslatta összehasonlítva a kettőt. Mikor a kép készült még nem volt ilyen dagadt az arcom de az orrom és a vonásaim hasonlítottak a mostani ábrázatomhoz.

-Verekednek is! Pontosan. Az összes vadállat!- engedett el nyugtázva, hogy rendben vagyok.- Remélem ő csúnyábban néz ki mint most te!

- Kétszer annyival fizettem vissza neki a "kedvességét".- feleltem őszintén, visszagondolva a kis beszélgetésünkre Todorokival. Az őr elégedetten hahotázott fel.

-Aztán majd legyen szó az erős és bátor biztonsági őrökről a cikkedbe, rendicsek?

-Mindenképpen.- villantottam felé egy művigyort, és beléptem a WC ajtón. Huuuuuuuu. Ez közel volt. Kopogtattam a WC fülkék ajtaján, mire a két fiú szélsebesen került mellém.

- Azt hittük...- kezdett bele Denki, még mindig az ijedtségtől szaporán lélegezve.

-Minden rendben... kimagyaráztam magam.- legyintettem, bár  valljuk be kishíjján nekem befellegzett.

- A kamerák látták az arcod.- jegyezte meg borúsan Bakugou, aki észrevette kezemben a kalapom.

- Hát igen, de szerencsére ma nem úgy festek mint általában. - mondtam megkönnyebbülve. A szívem zakatolása végre kezd alább hagyni. Bakugou csak bólintott megértve a helyzetet.- Na akkor kezdjük!- csaptam össze kezeimet, majd ránéztem az órámra. 19:53 Tökéletes, még nem kezdődött el.

Mindhárman Bakugou táskájára emeltük tekintetünket. Remélem működik...

---------------------------------------------

Péntek 12:15 (Iida szemszöge)
UA, műhely
______________________________

Rég voltam az iskolaműhelyben. Talán utoljára a 9.-es évnyitónkon, amikor először pillantottuk meg az UA falait belülről.