Akkor mégsem 𝘶𝘵𝘢́𝘭𝘫𝘶𝘬 egymást? (Azahriah-Paul Street ff.)

-12-

A csókja az egész testem felmelegítette, azthiszem bele is remegtem. Nem tudom, de már reflexből visszacsókoltam. Nem tartott sokáig, egy pillanat volt, nekem annál is több. Fogalmam sincsen miért tette, de nem akartam, hogy elmenjen. Elhajolt az arcomtól majd egy mosoly keretében kisétált. A szívem hatalmasat tört, ahogy kiment, nem maradt tovább. Azért szar, hogy nem magyarázta meg, egyszerűen nem csinált semmit! Leültem az ágyra, és csak a számat nyalogattam, ahol az ő szája ízét éreztem. Egyszerűen nem lehetne...

- Ne haragudj - néztem a hang irányába egyből. Ati vizes, össze vissza álló hajjal állt az ajtóban. Az érzés, amit éreztem ahogy ránéztem, leírhatatlan.

- Nem haragszom - feleltem, azt követően oda ült le mellém némán. Lassacskán beletúrtam a hajába és összekocoltam mégjobban. Nevetni kezdtem, amire elmosolyodott, aztán csikizni kezdett.

- Hahh-hagydh-abbah - nyögtem ki már sírva a röhögéstől. Nem egyből de abbahagyta, és próbáltam összeszedni magam, de még azután is csak nevettem.

- Kész a vacsii - szólt fel a szobába Ati édesanyja.

- Tudja, hogy itt alszom? - kérdeztem.

- Igen említettem neki, mikor fürödni indultam - állt fel az ágyról és lement a konyhába. Követtem, mint egy kiskacsa.

- Spagettit csináltam, remélem szereted Melissza. - kedvesen vigyorgott rám a nő.

- Igen szeretem. - ültem le az asztalhoz. Persze egyből felálltam és siettem segíteni megteríteni. Mondta az anyja, hogy nem kell, de udvariatlannak éreztem volna. Miután megvolt, én is helyet foglaltam, majd kiszedtük az ételt. "jóétvágyat"- szó után elkezdtük a tányérunk tartalmának elfogyasztását. A felenél Ati anyukája elkezdett faggatni, hogy mi leszek ha nagy leszek, ki vagyok, hasonló dolgok, jól estek a kérdések, Ati megpróbálta visszafogni, nemigen sikerült, de nevettem rajta.

- Bocs anyám kicsit..hát igen. - léptem be a szobába miután segítettem elpakolni.

- Kedves, figyelmes. Kedvelem.

- Ő is téged - mondta, én meg vigyorogni kezdtem.

- Uhm, adsz valamit amin aludhatok itt? - mutattam az ágy mellé a földre.

- Nem alszol földön! - förmedt rám.

- Nem vitázok! Adj cuccot. - közöltem vele és flegma tekintettel fürkészte az arcom és megmutatta azt a szekrényt, ahol azt veszek ki amit akarok. Paplanok, takaró volt benne. Mikor elkészült az "ágyam" Ati így szólt;

- Este beraklak magam mellé.

Ahogy kimondta, hatalmasat dobbant a szívem, és elpirultam, mint a paradicsom. Hogy tud valamit ilyen komolyan kimondani?

- Azt merd meg, vagy kitöröm a nyakad tésztafej - szóltam rá ironikusan, hogy húzzam az agyát.

- Úgyis magadtól is bemásznál mellém, ne tagadd galamb szar - válaszolt mire megdobtam egy párnával, amire ugyanígy reagált.

- Bazdmeg Ati! - ültem le a kis "helyemre"

- Meglesz - motyogta, és szerencse, hogy nem látta a mosolyom. Mivel későre járt, aludni készültünk, viszont én egyáltalán nem tudtam. Már vagy 2 órája de tényleg csak forgólodhattam. 5 percig ha sikerült aludnom, de egyből kinyílt a szemem, egyáltalán nem ment. Ati illata is, az egész helyzet, hogy itt vagyok, és szokatlan a környezet.

Mikor végre sikerült legalább 1 órát aludni, újra felkeltem. A sivatag a számba rettentően marta a torkom, ezért a világ leghalkabb módján kisétáltam, egészen a konyháig. 15 percig tarthatott, míg vak sötétben elővettem egy poharat és sikerült egy kortyot innom. Visszasétálva Ati ült az ágyon, és csak engem bámult, ahogy belépek az ajtón.

- Nem alszol? - vontam kérdőre.

- Ezt én is kérdezhetném. - mondta unalmasan.

- Ne haragudj ha felkeltettelek. - szóltam megbánóan és visszaleültem az ágya mellé.

- Egész éjjel csak forgólodtál, alig aludtál. Nem vagyok hülye, vágom mi van veled, szar a földön. Cseréljünk helyet.. - nyúlt le a karomért amire felrántott az ágyra egészen rá. Bár abban a pillanatban, pont nem figyeltem, hogy rajta ülök.

- Nem akarlak kitúrni a saját helyedről! - néztem a gyönyörű szemeibe - Mindig így alszom, ez nem arról szól, hogy a földön vagy valami.. - hazudtam.

- Kérlek Melissza! Ne csináld már ezt, nekem ne hazudj.

- Akkor sem akarom.

- Akkor sem érdekel. - dobott le magáról az ágyba, majd felém hajolva betakart. Valamiért magától mozgott a kezem, és pólójánál fogva magamra húztam. Egyből cselekedve elkezdett csókolni, amit viszonoztam. Bejutást kért, amit megadtam neki, természetesen. Levegő hiány miatt vált el az ajkaimtól, de csak annyira, hogy a kék íriszeimbe tekintsen.

- Mindig tudtam, hogy oda vagy értem. - mosolyogta.

- Ne keverj össze kettőnket - néztem rá kamu morcossággal - Te vagy odaértem, nem én - feleltem.

- Nem én mondtam elsőnek a másiknak, hogy szeretlek - reagálta le, majd az utolsó szónál a fülembe harapott. Rettentő zavarba hozott és a levegőm is már másképp vettem. Úgy utálom ezt a srácot!

- Hé ez nem - válaszolni akartam, bár nem tudom mivel, de tudom jól, hogy az egy éjszakás kalandunkra gondolt. A számat befogta a szájával..

- Aludj mostmár - vált el az ajkaimtól mosolyogva és mellém dőlt.

- Nem az volt, hogy hely csere lesz?

- Nem akarnád, hogy lemenjek a földre. - mondta. Húzni akartam volna az agyát, de túl fáradt voltam. Már átgondolni se volt erőm, az, hogy mégjobban éreztem a közelségét, és még a szuszogását is hallhattam, gyorsan elnyomott az álom.

—