"Nem lehet furcsább"

XV.

Reggel van. Miután Péter visszatért a szobába, elhúzodott Barni testétől. Álma miatt rosszul volt az illatától, s az érintésétől is. Minden annyira életszerű volt, ahogy a barnaszemű eleinte a falhoz szorította, s össze-vissza csókolta nyakát, s ajkát... De nem úgy mint a valóságban.. Itt vadabb volt, és sokkal erőszakosabb, olyan, mintha volt barátját személyesítette volna meg. (Sőt, biztos benne, hogy álmának ez volt a jelentése.) Majd az ágyra taszította, s levetkőztette, ő pedig küzdött, de Barnabás erősebb volt, így beléhatolt akaratán kivül...Hála barátjának, s annak pofonjának, ezek után felébredt. Az undortól megint kiadott mindent magából, a túl sok érzelem meg könnyen kiüti, így ő gyorsan visszaaludt, s azóta fel sem ébredt ellentétben barátjával, ő egész éjjel ébren volt. Reggel nyolc óra van, kiszolgálta magát kávéval, majd török ülésben telepedett az alvó barátja mellé, s fürkészni kezdte a még mindig nyugtalan vonásait... Mi lesz így ezzel a fiúval? Hogy kéne neki segítenie? Ismét könnyek gyűlnek szemében, s kissé hangosan kezd el sírni. Az alvó fel is ébred rá.

-Ne.. ne haragudj, én nem akartalak felkelteni, Peti, pihenj csak.- szipogja a fiú, miközben egy mosolyt erőltet arcára, mely cseppen sem hasonlít az ő tipikus élénkségére.

-A fenét fogok alszikolni, miközben te szenvedsz.. Barnabás én bár meg tudnám neked adni azt, hogy ne sérülj ennyit miattam..

-Van elég bajod enélkül, ne is törődj velem. Inkább mondd el, hogy mit álmodtál...

-Nem akarom. Légy szí hagyj ezzel..-könyörgően néz barátjára, valahogy még tényleg nem akar vele erről beszélni.

-Peti, most az egyszer nem érdekel, tudnom kell! Mondtad a nevemet, velem álmodtál, jogom van tudni.

-Baszd meg, azt álmodtam, hogy te is megerőszakolsz...-szokásosan hátraveti fejét.

-De ugye, tudod, hogy nem tudnálak bántani?! Soha. Semmilyen módon.-Peti válaszolni szeretne, őszintén, mosolyogva bólintani. De megijedt a fiútól, mégha a reális világban nem is nyúlt úgy hozzá, mint az álomképeiben. Fél az ölelésétől, s nem akar együtt aludni Barnival, mert rohadtúl nem tudja, hogy a gitáros lesz-e vele elég türelmes.-Hallod, te komolyan elhiszed, hogy képes lennék veled ilyesmit tenni? Hogy.. Letipornálak?-a barna szemű felemeli a hangját, bár érzéseit leginkább a csalódottság, s nem a düh vezérli.-Lemegyek cigizni, mert félő, hogy olyat mondok, amit megbánnék.

Gyűlöli magát, hogy gondolhatta egy pillanatra is, hogy ez a szerencsétlen bántaná őt? Hát úgy figyel rá, az evésére, s az érintéseire is, amióta megtudta az igazságot.. A fenébe is, hogy elrontották a szexuális életét, rohadt nagy árnyékot vesz szimplán a szerelmire is.. Megint visszakerültek a kezdő poziciójukba, újra megközelíthetetlen, s ismét ellökte Barnabást. Szegény fiú, pedig annyira megérdemelné, hogy valaki szeresse őt igazán. Persze a verselő is nagyon szereti, csak.. Képtelen ezt kimutatni olykor. Olykor meg le sem lehet vakarni, s talán a gitárost ez készíti ki a legjobban. Sose tudja, hányadán is állnak. Időközben kivágódott az ajtón, szinte hallani lehetett milyen ideges módon futott le a lépcsőn. Utána kéne mennie? Baszd meg, hát mire vár, persze, hogy követnie kell..

-Barnabás, kérlek.. Ne haragudj rám, én már nem akarom mentegetni magam, olyan végtelenül buta vagyok néha.- Ugyanazon a padon találta meg, ahova tegnap még ő kisérte. Keresztbe tett lábakkal bámul a semmibe, arcán könnyek folynak, ökléről pedig... -Jézusom mit csináltál? Vérzel Barni!-a magasabb visszafeszíti kézfejét, majd hanyag módon tekint a friss sebekre.

-Ideges voltam.-úgy hangsúlyoz, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Bántotta magát... Ő is pontosan tudja, hogy ilyen nyomokat csak az érdes tapintású falak hagynak az ember bőrén.
-Majd lemosom fenn, megnyugodhatsz.