valóra vált álom LN ff.

|part 20|

ROSA LYONS

A tegnapi harmadik helyemre elmondhatatlanul büszke vagyok. Jó igaz ez a kocsinak is köszönhető mivel az hihetetlen jól ment egész hétvégén.

-Este milyen volt a csapat megbeszélés? -törte meg Grace a csendet ami a kocsiba ránk telepedett.

-Örületes. Ha Andreas az összes után akkor egyszer sem mondta el hogy büszke ránk.

-Nem erre gondoltam te bolond.

-Hanem?

-Lando hogy nézett rád?

-Fogalmam sincs. Nem azt néztem, hogy, hogy nézett rám.

-Ne már. Pedig tuti úgy nézett rád mint tegnap mikor interjút adtál.

-Hogy ti lányok mikről nem tudtok beszélgetni. -szólalt meg hátulról Jack.

-Te is tudod hogy szerelmesek egymásba csak nem mernek lépni. -nézet hátra Grace.

-Bolond az utat nézed mert a végén még meghalunk. -szóltam rá egyből.

-Te meg miért nem mondod el neki hogy készen állsz egy kapcsolatra? -kezdett el piszkálni a drága sofőrünk.

-Nem merem. -valtam be egy kis idő után és kínosan elnevettem magam.

-Nem is értem hogy lettél f1-es pilóta. -Esküszön leverem Jack-et csak jussunk el élve a pályára.

-Örülj hogy az lettem különben most Norvégia egyik rohadó kondi termében dolgoznál.

-Ez mondjuk igaz. -ismerte el.

-Itt vagyunk. -jelentette ki Grace. Csoda időben ide értünk és életben maradtunk.

-Jézusom mennyi ember. Figyu Grace annyit kérek hogy véletlenül se üsd el az egyiket sem.

-Nyugi sima. -szerintem keveset mondok ha az alatt a 20perc alatt ameddig bejutottunk Grace majdnem 50 embert ütött el. Egy dolog fix ő először és utoljára vezetett mellettem. Nagyobb pánik rohamom volt mint mikor én szoktam vezetni.

-Ember te tombolán nyerted a jogosítványodat? -tette szóvá Jack a gondolataimat. Igazi gondolat olvasó.

-Nem a Wish-en vettem.

-Na jó én rohanok. -néztem az órámra ami azt mutatta hogy van összesen 3 percem beérni megbeszélésre. -Grace a cucaimat vidd már be. -szóltam vissza. Utána meg csak sprinteltem. A kapunál megtorpantam de csak azért mert elő kellett vennem a kártyámat. De amint beléptem futottam tovább. Na most áldom az eget hogy nem az utolsó csapatnál vagyok. A motor homeba 45-re beértem csak hát ugye bár nyílván a 2. kell megbeszélést tartani így még sprintelhetem fel a lépcsőn. 1 perces késéssel betoppantam Andreas meg csak jót nevetett. Nem kellett volna rohanom mivel Lando még sehol. Hát kösz.

-Mondjuk mit is vártunk mi mérnökök mindig itt vagyunk 10 perccel előbb a pilóták meg mindig késnek. -tette hozzá Oliver a fő mérnök.

-Szóval most fölöslegesen futottam a parkolótól ideáig?

-Nagyjából majdnem igen. -adta a egyetemi választ Zack.

-Na ezt most mégegyszer angolul úgy hogy értsem is.

-Fölösleges volt.

-Én úgy megverem Norrist csak egyszer toppanjon be. -foglaltam helyett a mérnököm mellett.

-Most már azért sem fog jönni. -nevetett Andreas. Fhu de jó a kedve itt valakinek. -Amúgy hívd már fel. -mondta még mindig nevetve. Én pedig engedelmeskedtem így a telótam elő véve Landot kezdtem el tárcsázni persze ki is hangosítottam csak hogy Andreas még jobban nevesen majd.