valóra vált álom LN ff.

|part 32|

Rosa Lyons

A 2. szabad edzés után jöttek az interjúk. Majd minden más ami ilyenkor szokott. Nem volt túl izgi. Na de a vacsora  Grace Charlotte Jack Daniel na meg persze Lando társaságával egyszerűen csodálatos lesz. Éppen arra készülődőm. Igaz csak sima egyáltalán nem puccos eldugott kis étterembe megyünk. De azért mégsem akartam elmenni a verseny ruhámban kajálni. Egy farmert és egy fehér toppot magamra kaptam utána a cuccaimat összeszedve már mentem is a parkolóba.

-Többiek? -kérdeztem Landot aki hasonló képen nem értette ki hova tűnhetett.

-Van még 10 perc a találkozóig. Csak neked dirrek hamarabbi idő pontot mondtunk hogy ide érjél. -nevetett Lando.

-Ezt inkább Grace-nél kellett volna eljátszani. -mondtam miközben a kocsi kulcsomat kerestem meg. -Amúgy meg ha csak nekem mondtatok hamarabbi idő pontot akkor te miért vagy itt?

-Hát...-lépett hozzám közelebb. Picit sem zavarta hogy éppen a kocsimba pakolok be. -Az igazságot megvallva veled akartam picit lenni. Ezért jöttem ki hamarabb.

-És ezért mondtad a többieknek hogy késős típus vagyok mostanában és hogy inkább mondjanak hamarabbi idő pontot.

-Okos vagy te lány. -csókolt meg határozottan. Pont ezt imádom benne. Határozott és pont nem érdekli hogy lebukhatunk.

-Aludhatok ma este is nálad? -néztem csillogó szemeibe.

-Szerintem nem csak aludni akarsz.

-Azt majd megbeszéljük. -húztam magamhoz közelebb. Engedtem hogy megcsókoljon de talán szokásunk szerint túl messzire mentünk. -Lando. -szóltam halkan ő viszont ezzel mit sem törődve csókolt tovább. Rohadtul lefogunk bukni. Ideáig hallom azt hogy Daniel és Grace(???) közeledik. Mi várjunk Daniel és Grace. Mi meg itt csókolózunk a kocsim mellett.

-Éljen az ifjú pár. -ordított Daniel mi meg azonnal szét váltunk. Ennyi lebuktunk nekünk mostantól annyi. Félve néztem Landora. Most mi legyen? Daniel fel ismert minket már egy milliárd km-ről is.

-Dan hagyjad őket. Nincsenek együtt csak játszadoznak egymással. -szólalt meg Grace mire Lando azonnal rám nézett. De most nem amolyan 'lebuktunk' nézéssel. Sokkal inkább 'te elárultál minket!?!' nézéssel. Hát igen volt egy kisebb nagyobb beszélgetésem Grace-el az elmúlt  néhány napban. Beszámoltam neki mindenről.

-Szóval elmondtad Grace-nek. -nézett Lando csalódottan.

-Sajnálom. -mondtam halkan. Bár a helyzeten semmit nem segített. -Magyarázatot kért arról a csókról. Én elmondtam mi volt. Majd elkezdett kérdezgetni és ismersz. Nem tudok neki hazudni.

-Őszintén nincs benned félelem hogy Zack meg Andreas megtudja?

-De félek. Nagyon. Mert nem akarlak sem téged. Sem ezt az egész mindenséget elveszíteni.

-Pedig lehet elfogod. Grace közeli kapcsolatban áll Zackel és Andreassal. Vagy ha ez nem elég akkor meg Charlotteal beszél.

-Mi ez a gyászos hangulat? -jött oda hozzánk Charlotte.

-Semmi. Nincs semmi. Csak beszélgetünk a kocsiról. -mentettem ki magunkat. Én  húztam magunkat bajba nekem is kell megoldanom.

-Na de jöttök? Vagy még itt szobroztok egy ideig?

-Vidd el a kocsim. -dobta oda Lando a kulcsot. -Én Rosa-al megyek.

-Rendben. A cím ugye megvan?

-Persze Dany átküldte.

-Jó. Majd ott találkozunk. -Én csak intettem majd újra Landora néztem.

-Megoldjuk. Mint mindent. -fogtam meg lassan a kezét.