- Szóval szeretnéd majd megkérni a kezemet. Be tartod az ígéretedet?- dőltem a mellkasára. Halkan felkuncogtam mire Draco megforgatta a szemét.
- Ne éld bele magad annyira, Denem. Még semmi sem biztos. Attól függ, hogy jól viselkedsz-e.- simogatni...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Már egy nap eltelt mióta vissza jöttünk az iskolába. A teli szünetben végül nem mentünk el Liv szüleinek a nyaralójukba. Igazából nem bánom. Legalább több időt töltöttünk Dracoval kettesben. Tegnap este mikor vissza értünk, Dumbledore el mondta, hogy holnap, vagyis ma, lesz a Trimagus Tusa harmadik és egyben az utolsó versenye. Aki most nyer, az a Tusa bajnoka. Már itt ülünk a lelátón. Kora reggel megkerestem a Tusa serlegét és el végeztem azt, amit kért apa. A Trimagus Tusa serlege mostantól egy Zsupszkulcs. Nagyon ajánlom Harrynek, hogy egyedül csak ő érintse meg. És valahol titkon azt is remélem, hogy Harry győz.
- Emy, mi a baj?- kérdezte Draco mikor meglátott a tömegben. Baszki, nem mondtam el neki.
- Majd ha vége akkor el mondom.- mondtam, és vissza fordultam Livhez és Stellához. - Nekem majd el kell mennem.- mondtam.
- Hova? Nem nézed végig?- kérdezte tőlem Liv. Oh, de. Pont, hogy végig fogom nézni..
- Így le maradsz arról, hogy ki nyer- mondta Stella.
- Majd úgy is el mondjátok- legyintettem.
- Kedves gyerekek, tanárok, és versenyzők!- szólalt meg Dumbledore. - Ez az utolsó és a mindent eldöntő verseny. Aki most nyer, az valójában meg nyerte az egészet. Ésszel cselekedjetek. Lehetséges, hogy odabent az ember meg változik.- mondta, és be engedte a versenyzőket a Labirintusba.
- Merlin szerelmére add, hogy csak ő fogja meg.- motyogtam halkan.
- Mondtál valamit?- fordult hátra hozzám az előttem ülő Zabini. Meg ráztam a fejem. Nagy levegőket vettem, majd mikor el telt egy kis idő, fogtam magam és el mentem.
- Nemsokára jövök.- mondtam és ott hagytam őket. Kerestem egy helyet ahol senki sem látott és be hoppanáltam a Labirintusba egészen a Serlegig. Mivel én nem vagyok versenyző, ezért simán oda tudok jutni a serleghez anélkül, hogy bármi bajom lenne.
Már vagy egy óra eltelt, és még sehol semmi. Fel alá járkáltam, aztán a serleg körül sétálgattam idegesen. Már a hó elmúlt, jó idő volt. Kicsit sütött a nap, de a Labirintusban ez nem volt érezhető. Mikor végig gondoltam minden lehetséges opciót, hogy mi történhet akkor, mikor el megyünk a temetőbe, meg hallottam egy hangot. Harry volt az, ahogyan épp segít valakinek. Óriás szél keletkezett és a labirintus kezdett be zárulni. Ekkor láttam meg Harryt és Cedricet. Az eszem meg áll..
- Abi? Te mit keresel itt?- kérdezte Harry.
- Nem is láttalak tegnap mikor vissza jöttél. Jó újra látni.- mondta Cedric és meg ölelt. Csak mosolyogtam, viszont a szél egyre nagyobb lett és a Labirintusból is már csak egy kevés épp hely maradt.
- Most mi lesz?- kérdezte Cedric.
- Fogd meg.- mondta neki Harry. Mi? Nem. Nem foghatja meg.
