Sitter of my heart {+18}

4.

Faith:
- Komolyra fordítva a szót - néz mélyen a szemembe a nővérem, mielőtt megint lecsapnék a párnával -, nem kell már most dolgoznod, ha nem érzed jól magad - rázza meg a fejét, de azonnal feltartja a kezét, amikor látja, hogy meg akarok szólalni. - De, mivel tudom, hogy most jönne az, hogy mi is dolgoztunk már az első évünkben és, hogy szeretnél besegíteni anyáéknak, ezért azt is elmondom, hogy az a Faith, akit én ismerek, nem adja fel. Nem hagyja, hogy pár kis kölyök kicsinálja - ingatja meg a fejét újra. - Sokkal nehezebb és rosszabb dolgokat élt már át és küzdött meg velük és biztos vagyok benne, hogy ez a pár gazdag gyerek nem tud olyat csinálni, ami igazán kiborítaná.
Ebben igaza van. Az évek során már épp elég dolog történt, amire akkor azt hittem, hogy nem fogok tudni felülemelkedni rajta, de aztán mégis sikerült és ma már itt vagyok és boldog vagyok.
Jól vagyok.
Bár őszintén, így visszagondolva, nem tudnám megmondani, hogy Nathan vagy a tesói készítenek ki jobban, de a lényeg ugyanaz: nem hagyom nekik, hogy kicsináljanak.
- Viszont - folytatja oldalra billentett fejjel -, ha mégis úgy gondolnád, hogy eleged van és fel akarnál állni, akkor támogatnálak benne.
- Köszönöm, szeretlek - bújok hozzá, mire puszit nyom a homlokomra.
- Én is téged - szorít magához egy pillanatra, aztán, amikor eltol, megint a szemembe néz. - Ami pedig Nathant illeti...
- Renée, ne - nyögök fel fájdalmasan, de továbbra is komoly marad.
- Hadd fejezzem be - szól rám, amitől képtelen vagyok ellenkezni.
- Rendben - bólintok, majd intek a kezemmel -, csak tessék.
- Nem szeretném, ha összetörne. Nem fogok beleszólni és átcsapni túl védelmezőbe, azt meghagyom a fiúknak, de, ha úgy érzed, hogy sok vagy átlép egy határt, akkor szólj és beszélek vele, rendben?
A Renée szeméből áradó szeretet és aggodalom egyszerre szorongatja és melengeti meg a szívem. Nem akarom, hogy örökké az aggodalom forrása legyek a családnak, de őszintén jól esik, hogy képes lenne beszélni Nathannel csak miattam. Na nem mintha ne tudnám megvédeni magam, de ez mellékes.
- Neked szólok majd elsőnek, ha ez esetleg előfordulna - ígérem, bár nem hiszem, hogy élek is ezzel.
Nathan talán az idegeimre megy - nem is kicsit - és sokszor érzem azt, hogy fel tudnám képelni, de azért a nővéremet nem uszítanám rá, mert az veszélyes lenne. Renée ugyanis igencsak határozott - még nálam is határozottabb - tud lenni és, ha a szerettei forognak kockán, akkor bizony bekapcsol a védőösztöne, méghozzá elég erősen. És, bár Nathan seggfej a maga módján, de azért kétlem, hogy bántani akarna. Seggfejnek, seggfej, de nem gonosz vagy rosszindulatú. Ha az lenne, akkor hagyta volna, hogy a tesói az idegeimen táncoljanak, meg azt, hogy a vizes ruháimban fagyoskodjak. És biztos vagyok benne, hogy nem kérdezett volna rá arra, hogy ő-e az oka annak, hogy takargatom magam. Úgyhogy azt hiszem, hogy nem kell majd ráuszítanom Renéét, de pont én megtapasztaltam már párszor, hogy az élet mennyire másképp tud alakulni, mint amire számítunk, úgyhogy nem akarom elkiabálni.
- De komolyan ne vedd nyomásnak. Csak tényleg nem szeretném, hogy sérülj. Nem akarom, hogy az én helyembe kerülj - rázza meg a fejét újra. - Már épp elég dolgon mentél át így is.
- Mindannyiunknak megvan a maga szarsága - fogom meg a kezét. - De egy fiú talán még egész hétköznapi lenne nekem, nem gondolod?
- Talán igazad van - bólint egy sóhaj kíséretében, majd az oldalára borulva, lefekszik mellém.
- Egyébként...ő már teljesen kilépett az életedből, igaz?
- Én rúgtam ki onnan, de páros lábbal - bólint ismét egy keserű kacajjal.
- Tudom - szorítom meg a kezét finoman -, de eleinte azért igyekezett visszatérni.
- Az már a múlt és, ha tőlem függ, akkor az is marad.
Renée exe eleinte baromi boldoggá tette a nővérem. Nagy zenei tehetség volt, azt mondták, hogy komoly jövője lesz. Renée mindenben támogatta és baromi szerelmes volt a srácba, de az egy idő után kifordult önmagából. Valószínűleg fejébe szállt a dicsőség és ezáltal elkezdett rossz arcokkal is együtt lógni, akik aztán elindították a lejtőn. A nővérem eleinte nem akarta elhinni azt, hogy baj van, hiába sérült sokat a kapcsolatukban. Aztán...egyik nap zokogva jött haza és egy ütés nyommal az arcán. Kiderült, hogy az egykor nagy reményekkel induló zenészünk, addigra már elég komoly drog-ügyekbe folyt bele. Egy ilyen tudatmódosító hatása alatt ütötte meg Renéét, amiért ő nem akart pénzt adni neki egy újabb adagra. Aznap a nővérem minden rosszat elmondott és...a fiúk elég keményen helyben hagyták a fiatalembert, aki ennek hatására elvonóra ment. Ez tavaly volt és amennyire én tudom, hiába lett tiszta, nem sokkal később megint visszaesett és volt képe a tesómtól kunyerálni pénzt, aki elhajtotta a francba. Azóta nem tudjuk, hogy mi van vele és szerencsére Renée is tovább lépett rajta, de az akkor nagyon durván megviselte és nekem megszakadt a szívem, hogy így kell látnom. Igyekeztem segíteni neki, de én nagyon tehetetlennek éreztem magam, bár Renée ebben nem ért egyet velem.
Viszont ezek után, teljesen meg tudom érteni, hogy ennyire nem akarja, hogy Nathan esetleg komolyabban megbántson. Már nem mintha bármi közöm lenne a fiúhoz azon kívül, hogy a szüleinek dolgozom.
- Ha nem és megint megpróbál feltűnni, akkor én magam rúgom szét a seggét - jelentem ki, ami egy kis kacajt vált ki belőle.
- Ebben biztos vagyok - teszi hozzá, de mielőtt válaszolhatnék, kopogás harsan fel.
Azonnal felkapjuk a fejünket, s szembe találjuk magunkat az eddig lent játszó két fiúval.
- Anyáék elmentek lefeküdni - magyarázza Mark -, úgyhogy mi is feljöttünk.
- Szóval csatlakozhatunk a csajos dumcsihoz? - Vigyorodik el Shawn, direkt túljátszva a dolgot.
- Nem is tudom - ülök fel, hogy ők is ide tudjanak ülni -, az van a lábatok között, ami nekünk?
- Határozottan nem - vágja rá Mark mosolyogva, miközben bejön -, de a tesóinkkal legalább annyira szeretünk beszélgetni, mint ti.
- Én ezt elfogadom érvnek - ül fel Renée is mosolyogva és megtámasztja a hátát a falnak.
- Egyébként, mi lett azzal, hogy fáradt vagy és nem mesélsz, csak holnap? - Huppan le mellém Shawn engem cukkolva.
- Tényleg az vagyok, csak közben Renée rákérdezett és a nővéremet csak nem hagyhatom ki ebből.
- Na és velünk mi lesz? - Böki meg az oldalam, mire ugrom egyet és lefogom a kezeit.
- Bocs, de ti játszottatok. Ha itt lettetek volna, akkor hallottátok volna. Nem kéne folyton Xboxozni.
- Mondja a lány, aki tartozik egy visszavágóval, mert csalt a múltkor, amikor játszottunk.
- Nem csaltam, csak taktikáztam, nagy különbség - vágok vissza, mire Shawn megforgatja a szemét.
- Döntetlen volt és te három másodperccel a vége előtt lenulláztál, hogy véletlenül se tudjak szépíteni.
- Ahogy mondtam, tökéletes taktika - dobom meg a hajam, mire Mark felnevet.
- Valamilyen szinten jogos - néz Shawnra, aztán átvezeti a tekintetét rám. - De milyen volt a meló?
- Nos - sóhajtok a már kiengedett hajamba túrva -, Nathan O'Brien szüleinek dolgozom és a gyerekek utálnak. Szóval, mondhatnám azt is, hogy pocsék. De, Nathanben kellemesen csalódtam, azt el kell ismernem.
- Ugye nem csinált semmi olyat?
- Dehogy - vágom rá -, Nathannel megbeszéltük, hogy egyáltalán nem vagyunk egymás esetei - pislogok ártatlanul.
- Ez tuti kamu - nevet fel Shawn.
- Ti nem jóban vagytok vele? - Kapkodom a tekintetem a két fivérem között.
- Nem rossz arc. Azért nem vagyunk életre szóló barátok, de haveroknak elmegyünk - von vállat Mark. - Viszont pontosan ezért tudjuk, hogy milyen. Csípem, de, ha a húgomnál próbálkozik be, akkor kénytelen leszek a tesókódex szerint eljárni vele - ropogtatja meg az ujjait vigyorogva.
A pasik, meg az idióta szabályaik.
És ez a sportolóknák még rosszabb. Pedig Nathan és a tesóim mégcsak nincsenek is egy csapatban, mégis tartják ezeket a szabályokat. Hihetetlenün veszélyes tud lenni, amikor a hokisok és a focisták együtt buliznak. Márpedig egy ilyen bulinak köszönhető, hogy a tesóim jóban lettek azzal a hokissal, aki egy perc alatt jobban az agyamra tud menni, mint bármelyik -, de tényleg bármelyik - másik ember egy nap alatt.
- Ettől nem kell tartanod - biztosítom.
- Egyébként, miből gondolod, hogy utálnak a tesói? - Néz rám komolyan Shawn valamennyivel komolyabban.
- Nem is tudom - teszek úgy, mintha elgondolkoznék -, talán a hideg vízből, amit a nyakamba öntöttek, meg a megjegyzésekből, amiket a lányok tettek rám vagy esetleg a folyamatos drámázásból, amit levágtak. A kicsit szó szerint dobálták egy kanapé fölött, amíg bepakoltam a mosogatógépbe és direkt úgy tettek, mintha leejtenék. Azt hiszem, hogy a legjobb szó a szívinfarktus arra, amikor megláttam ezt.
- És Nathan nem csinált semmit?
- Épp a mosdóban volt - dörzsölöm meg az arcom. - És ezt a kisebbek határozottan kihasználták. A pici meg azt hitte, hogy ez játék és nagyon élvezte. De cserébe hamar kidőlt legalább, amikor le kellett fektetnem.
- Egy kicsit próbáld meg az ő szemükkel nézni - szólal meg Mark, mire rákapom a tekintetem.
- Mire gondolsz?
- Hát...persze, nem szép, amiket csináltak és ne is hagyd, mert nem ők tojták a spanyol viaszt és te sem akarsz rosszat, de gondolj bele...a szüleik folyton lepasszolják őket valamilyen rendezvény miatt. Ez nem lehet könnyű nekik. Ők máshogy nőttek fel, mint mi.
Igaza van. Tudom, hogy így van és én is ezt mondogatom folyamatosan magamban, csak nem könnyű mindenért felmenteni valakit. Ahogy mondtam, mindenkinek megvan a maga szarsága. Nekem is. Mégsem bántok másokat. De persze, én másképp nőttem fel.
- Tudom - bólintok -, csak egyelőre gőzöm sincs, hogy hogyan találjam meg velük a közös hangot és tudassam velük, hogy nem akarok rosszat.
- Az nem lesz könnyű - ölel magához Shawn -, de, ha valaki, akkor te meg tudod majd oldani. És, mi segítünk, ha esetleg nem megy.
Ez most határozottan kellett egy ilyen hosszú és pocsék nap után. Nem véletlenül imádom a tesóimat.