Negyedik fejezet: média

106 19 20
                                    

Jungwon szemszög:

Hallom az ajtó szó szerinti kivágódását, de ezzel mit sem törődve alszok tovább. Csak hát ez sem jön össze, amikor valaki lerángatja rólam a takarót.
- Kelj fel te rohadék! - hallom meg Jihye ingerült hangját. Szemeim törzsölve fordulok hátamra. Vajon minek köszönhetem ezt a bánásmódot? - Hallod, te komolyan buzi vagy?!
- Jihye, hagyj már minket a baromságaiddal! - véd meg hirtelen Dan, aki semmit sem utál jobban annál, ha valaki felkelti.
- Nem érdekel Dan, hogy álmodban épp kit dugsz meg! - kiált fel hisztérikusan Jihye. - Ez a mocsok - mutat rám - összejött Jayjel! Az én Jayemmel!

Egy pillanatig átfut agyamban, hogy ez csak egy kicseszett álom, és nem a valóság. Ha Jihye tud a párkapcsolatomról, akkor mindenki más is. De hogy derülhetett ki?
- Honnan veszel ilyeneket? - jutok szóhoz nagy nehezen. Muszáj terelnem a gyanút.
- Szerinted nem tűnt fel, hogy kapcsolatod van? Hogy folyamatosan eljársz, alig alszol itthon? A folytonos üzengetések. Múltkor amíg fürödtél, belenéztem a telefonodba. Nem volt nehéz rájönnöm, hogy szinte minden taggal levelezgetsz, a "szerelmem" becenevű" pedig csak is Jay lehet. Így hát annak az újságírónak, akinél nyáron voltam diákmunkán, megmondtam, hogy figyeljen meg titeket. Ma hajnalra pedig lehozta azokat a híreket, hogy jártok, és ezt fotók is bizonyítják - magyarázkodik, én pedig tudom, hogy itt mindennek vége. Jay szakítani fog, hisz számára sosem lehetek az első.

Azt viszont, hogy Jihye képes lenne ilyesmire, a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna. Jihye alattomos és számító kis dög. Félek Jay reakciójától, a többiekétől még jobban. Végülis, miattam fogja őket most szájra venni a média, és kitudja hogy lábalnak ki belőle.
- Szánalmas vagy, Jihye - jelentem ki, hisz már úgyis minden mindegy. - Barátok voltunk... És még ha én és Jay többé nem is leszünk egymás közelében, akkor se szeretne beléd, vagy ilyesmi. Még csak szóba se állna veled.
- Ohh, abban ne legyél olyan biztos - húzza gonosz mosolyra az ajkait. - Közelebb állok hozzá, mint gondolnád. Sőt mi több, szombaton találkozok is vele! - Hogy mi? Szombaton találkoznak? Te jó ég Jay, mit csináltál?
- Nem érdekel - vonok vállat. Felállva kerülöm ki a lányt, és sétálok ruhásszekrényemhez. Kiveszek pár random darabot, amit ma magamra kaphatok. Ma első órában lesz egy nagy vizsgánk, amiről nem késhetünk. - Kimennél? Tudod, ez két srác szobája.
- Meg fogod bánni, hogy buzivá tetted Jayt - fenyeget még meg, majd elviharzik. Buzi? Jayt biszexuálisnak mondanám, de ahogy ő szokta mondani, én vagyok az egyetlen fiú, akihez vonzódik.

Dan inkább csöndben marad, amit most nem is bánok. Nem állunk olyan közel egymáshoz, hogy leálljunk lelkizni vagy ilyesmi. Illetve a dolgaimba sem fogom beavatni. Ez az egész helyzet el van baszva. Lassú tempóban indulunk el, ügyelve arra, hogy az én arcomat szájmaszk fedje.
- Ne aggódj, a poszt még csak fél órás. Nem fog még itt özönleni a média - magyarázkodik Dan a telefonját bújva. - Ha szerencséd van, az első két órát kihúzzuk anélkül, hogy rád törnének.

Dan szavai kissé megnyugtatnak. Bár nem a világ legtörődőbb személyisége, jól megállja a helyét, ha kell. Viszonylag könnyedén eljutunk az iskola elé, ahol viszont portásaink próbálják visszatartani a mikrofonnal és kamerával kezükben lévőket. Szemem sarkából észreveszem Jakeyt és Sunoot, kik a kerítésen túlról figyelik a történteket. Az egyik kamerás egy "ott van!" kiálltással kezd futni felém, mire megszaporázom lépteim. A kaputól már csak pár méter választ el, mikor bevágódik elém a srác, és arcom elé tolja mikrofonját. Dan jól kezelve a helyzetet áll közém és a médiában dolgozók közé, így épp be tudok rohanni az iskola kapuján, melyet az egyik tanár nyit ki nekem. A kaput visszakulcsolja, mely által megvilágosodik előttem, hogy nem engednek át senkit.

Tehát ez jelenleg egy biztonságos övezet. Hálásan nézek tanáromra, miközben egy halk köszönömöt ejtek ki ajkaim közül.
- Menj be a tanáriba, ma ott írod meg a vizsgád a figyelem elkerülése miatt - mosolyodik el bíztatóan, mire bólintással adom tudtára, hogy értettem. Elindulok az épület felé, de pár diáklány egyből elém toppan. Ma senki nem akar békén hagyni?
- Jungwon, mutass be Heeseungnak! - szólal meg egyikük, és még karomra is ráfog.
- Te komolyan ferde hajlamúvá tetted Jayt? - vádaskodik egy festett szőke hajú. Íriszeim megforgatva próbálom figyelmen kívül hagyni szavait. - Mivel zsarolod Jayt amivel magad mellett tartod? Komolyan mondom, a hozzád hasonló buziknak meg kéne hallnia! - szó nélkül kerülöm ki a csajt, aki egyre jobban kezd idegesíteni. - Hé, hozzád beszélek! - ragadja meg kapucnim és húzza hátra azt, mely következményeként egyensúlyom elveszítve esek hátra.

Jake hirtelen terem előttem, és pár gyilkos pillantással ajándékozza meg a számára ismeretlen lányt.
- Elment az eszed?! - szól rá a lányra, ki egyből megszeppen. Hát, legalább hozzászólt egy idol. - Gyere, Won! - nyúl tenyereimért Jake, és felsegít a földről. -Megütötted magad? - faggat, mire legyintek egyet. Pedig a könyököm iszonyúan fáj. - Rosszul hazudsz - enyhül el arckifejezése. - Gyere, elkísérlek a nővérszobáig!

Elvesztett időWhere stories live. Discover now