Most tudatosult bennem hogy... Ez a rész két hete csak a feltöltésre várt. Sorry!
Jungwon szemszög:
Nővér hiányában Jake látja el a sérüléseim, és nagyon is odafigyel minden apró kis mozdulatára. Gyengéd és törődő. Arckifejezése komoly a fertőtlenítés alatt, miközben az apró kis vattapamaccsal munkálkodik. Nem szól egy szót sem, és ez picit aggaszt. Félek, hogy ő is haragszik rám. Vajon Jay hogyan fogadta a híreket? Mi van, ha most utál? Ha csak egy idiótának tekint majd, aki elvette tőle a fanjait? Hisz ezzel nagyon is kockára van téve a karrierje, én pedig tudom, hogy a fanok az elsők. Szar másodiknak lenni a párod életében, de én pontosan ezt vállaltam. Nem kellene rinyálnom.
Jake meglengeti előttem a tenyerét, mire visszatérek elbambulásomból. Kérdő tekintettel nézek legjobb barátomra, ki kisöpör egy arcomba hulló hajtincset. Jake is egy tökéletes csoda a világ számára. Mindaz a kedvesség ami belőle árad, az csodálatos. Hogyan viselkedne a szerelmével? Azzal a személlyel, aki mindennél többet jelent a számára?
- Mondanám, hogy ne aggódj a cikkek miatt, de még én sem tudok semmit - szólal meg hirtelen Jake. - Bang PD behívta Jayt és Heeseungot az irodába. Majd eldől minden. Addig is, ne emészd magad. Az olyan idiótákkal pedig ne törődj, mint az a csaj. Pusztán féltékenyek, mert Jay élete értelme te vagy. Ezen pedig se a lány, se a fanok, se te nem tudtok változtatni. A szerelmet nem lehet csak úgy kitörölni valaki szívéből.
- Ahh, egyre kíváncsibb vagyok, hogy ki csavarta el a fejed - terelem el inkább a szót. Jakeyről süt a viszonzatlan szerelem, ez pedig némileg aggaszt.
- Pedig semmi esélyem - lesz hirtelen kedvetlen. - Mindenesetre menj, írd meg a vizsgád! Utána haza viszlek a dormba. Lesz egy kis megbeszélnivalótok a pároddal - húzza el ajkait, mire biccentek.
Vizsgaírás közben a történteken gondolkozok. Jay reakciójától félek, Heeseungtól pedig egyenesen rettegek. Jake és ez a szerelem dolog is... Ki lehet az, akibe belezúgott? Jay biztos nem, másról pedig nem tudok. Rajtam kívül másokra is odafigyel, de talán nem ennyire. Kedves, törődő, támogató. Párja van annak, akibe szerelmes... Nagyon egoista gondolat, ha magamra gondolok? Áhh, biztos csak tévedek. Csak tévedhetek, hisz sosem bocsájtanám meg magamnak, ha én törném össze Jake szívét.
Szerintem rendesen elrontottam a vizsgát, de ez ellen most nem tudok mit tenni. Majd kijavítom a jövőben, ezen most nem fogok stresszelni. Főleg, hogy talán most kisebb gondom is nagyobb ennél. A kapcsolatom romokban, az enhypen hírneve csökkenni fog, és a szerelmemmel együtt talán a legjobb barátomat is elveszítem. Csengőkor egy beletörődő sóhaj kíséretében nyújtom át a félig üres dolgozatomat a velem szemben ülő tanárnak. Ő végigfuttatja tekintetét a lapon, majd elhúzza ajkait.
- Te ennél sokkal jobbat is tudnál - jelenti ki. Való igaz, tudnék, ha nem a mostani helyzet lenne az eszemben.
- Tudom - hajtom le fejem szégyenemben. Nem szeretek csalódást okozni.
- Menj, a mai napodat igazolom. Meg a héten se gyere be ha kérhetem. Hagyjuk ülepedni a gondokat - áll fel, dolgozatomat pedig a vaskos kék dossziéjába rakja. Lehet, hogy a tanárok velünk akarnak kicseszni a sok dolgozattal, de ezzel saját maguktól is elveszik a szabadidőt.
Meghajlás után sietek ki a tanáriból, Jakeyt pedig egyből megpillantom egy fotelban. Iskolánkban a tanárinak a folyosója fotocellás ajtóval zárt, és kívülről nem jöhetnek be a diákok, csak ha egy tanár beengedi őket. Tökéletes hely Jake számára, aki pusztán némi nyugalomra vágyhatott. Jake mosollyal az arcán pattan fel, és lép mellém.
- Hogy sikerült? - érdeklődik egyből, miközben vállamnál fogva húz közelebb magához. Közvetlen.
- Azt hiszem, ezt is elrontottam - vallom be, miközben a jelenlegi helyzetre is utalok.
- Ez nem a világ vége, Won! - nyugtat meg, miközben homlokát az enyémnek dönti. Talán egy pillanatra ránéz ajkaimra, de lehet, hogy csak beképzelem. Jake szerelme én lennék?
