Tizennyolcadik rész

824 43 1
                                    

𝐀𝐯𝐚 𝐀𝐮𝐫𝐨𝐫𝐞 𝐁𝐢𝐧𝐨𝐭𝐭𝐨


Tegnap este Charles rengeteg mindent elmesélt, amik pozitív hatással voltak rám. Elő bukkantak emlékfoszlányok, amiket aztán tudtam eseményekhez is kötni. Charles büszke volt rám, ami bevallom, baromira jól esett! Sokat segített azzal, hogy szájhúzás nélkül válaszolt minden kérdésemre. Mégha, néha még én is azt éreztem, hogy sok vagyok. Egy értetlen kislánynak éreztem magam, de Ő kisegített ebből az állapotból. Ilyen csodálatos férfi lenne a párom?

- Jó reggelt! - boldogan köszönt, ahogy észrevette, hogy beléptem a konyhába.

- Jó reggelt! - köszöntem én is. - Mit főzől megint? - vidáman a márvány konyhapultra könyököltem, hogy jobban szemügyre vehessem mit is főz.

- Omlett lesz egy kis sajttal. Remélem szereted! - egy pillanatra rám nézett, hogy elkapja a reakcióm.

- Imádom! - fejeztem ki hevesen az örömöm. - Viszont, ha van sós, legyen édes is! Szereted a gofrit, ugye? - hirtelen jött az ötlet, de kedvem támadt sertepeltélni a konyhába.

- Zseniális ötleteid vannak. - levett a tűzről egy serpenyőnyi adagot, majd megpuszilta a fejem búbját bíztatásképp.

Ugyan, az emlékeim nagyrésze elveszett, most valahogy mégis éreztem, mit kéne tennem, melyik hozzávalót melyik követ. Előszedtem az alapanyagokat és egy nagy tálat, amiben összekeverem a tésztát. Hamar végeztem ezzel, mivel anyuval régebben rengeteg gofrit sütöttünk. Ácsi! Erre honnan emlészek?

- Minden rendben? - meglepődötten kaptam felé a fejem és értetlenül bámultam rá. - Csak mert hirtelen megállt a fakanál is a kezedben. - utalt arra, hogy valóban abba hagytam a massza kavarását.

- Eszembe jutott, hogy annó anyával sokszor sütöttünk együtt gofrit, mert apának ez az egyik kedvence. Ezért is vagyok most ennyire biztos a dolgomba. - jelentettem ki magabiztosan. Charles elmosolyodott, és amolyan "büszke vagyok rád" pillantásokkal jutalmazott.

- Nos igen, Mattia örök kedvence a gofri. Egyszer kedvességből vittünk be neki, ám véletlenül magára borította, és minden tiszta áfonya lekvár lett. - boldogan emlékezett vissza, ami az én arcomra is mosolyt csal. Főzés közben megannyi ilyen történetet ismerhettem meg.

°°°

- Ne csalj! - sértődötten néztem rá, amikor már a harmadik kártya partinkat nyerte meg.

- Csak túl jó vagyok. - húzta ki magát, és osztott még egy kört.

- Szállj le a földre, szivi! - incselkedtem vele. Tegnap még a kórházba azt hittem, hogy borzalmas lesz vele az együtt töltött időm, de egyáltalán nem. Sőt!

- Tudod, ma arra gondoltam, hogy elviszlek pár helyre, hátha többet tudok neked segíteni. Valahol a fiúk is ott lesznek, már ha nem bánod. - rám nézett, én pedig beleegyezően bólintottam.

A játék végeztével elkezdtünk készülődni. Azt az utasítást kaptam, hogy nem kell elegánsan öltözzek, legyen a fő irányvonal a kényelem. Aminek most rendkívűl örültem. Közeledik a nyár, ámbár az időjárás ezt néhol nem igazán tükrözi. Most is csalókás volt, ezért is tettem le a voksom egy lengébb, de viszonylag melegebb együttes mellett. Egy krém színű nadrágból, és egy színben passzoló ujjatlan, rövid fazonú felsőből állt. Természetesen erre vettem még egy fehér inget, amivel sokféleképpen feltudom dobni a szettet. Ezek amolyan alapdarabok nálam. Egy szintén fehér kistáskába pakoltam az ilyen női "izéket", és a fontosabb dolgaimat, mint a tárcám és telefonom. Sminket nem csináltam, mert nem volt kedvem. Szeretem, ha naturális összképe van az arcomnak, és ezt nem győzőm hangsúlyozni. A hajam behullámosodott, de pont tökéletesen. Tettem bele egy fekete napszemüveget kiegészítőként, és késznek nyilvánítottam magam.

Hinni bennünk - 𝐂𝐡𝐚𝐫𝐥𝐞𝐬 𝐋𝐞𝐜𝐥𝐞𝐫𝐜  ✓ حيث تعيش القصص. اكتشف الآن