Az örök sötétségből fény (Befejezve)

Part 3: Éjszaka

Mika szemszöge:
Már Lacus alszik, de én nem tudok. Miközben gondolkodok egyszer csak megölelt és közben ezt ordította.
- Á, valami megfogta a lábam.
- Ő, mivan?
- Ó, bocsi. De esküszöm valami megfogta a lábam.
- Oké.
- Hé. Lehet ez most hülyén fog hangtani, de nem maradhatok melletted?
- Hogy mi? Soha.
- De léci. Csak most az egyszer.
- Csak most, csakis most!
- Oké.- és ezzel mellém bújt és megölelt pár perccel később meg aludt is. Őszintén nem is volt olyan rossz meg egy kicsit nagyobb biztonságban éreztem így magam. Végül én is el aludtam. Egyszer csak arra kellünk, hogy egy hang azt kiabálja " engedj be ". Mi hirtelen felriadunk és annyit mondunk.
- Ki vagy?
- Egy lány, esküszöm nem szörny.
- Oké.- és ezzel be is engedtük.
- Hé, mit keresel ebben az erdőben hisz mindenki tudja, hogy veszélyes?- kérdeztem fura fejel tőle.
- El kell jutnom egy bizonyos vámpírhoz és az egyik barátom azt mondta ez a legrövidebb út. Persze azt is mondta, hogy " kicsit veszélyes " az erdő, de nem mondta, hogy ennyire.
- Értjük. Várjunk te ember vagy?
- Igen. Ezek szerint ti vámpírok.
- Igen.
- De azért itt maradhatok északára?
- Hát... nem garantálhatjuk a biztonságodat.
- Válalom.
- Oké. Viszont had találjam ki hálózsákod nincs.
- Hát, nincs.
- Oké akkor oda adom az enyémet.- mondta boldogan Lacus.
- Köszönöm, de akkor te min alszol?
- Hát- fordult felém
- Oké, oké. Legyen.
Ezek után nemsokára el aludtak, de én nem tudtam mivel Lacus a mellkasomon aludt. De végül én is el aludtam.