Ha most nem őrülök meg, akkor sosem

A Játék Kezdete II

Valami ki rántott engem a gondolataimból... Vagyis, inkább, valaki...

-Kiválasztottak benneteket az idei Program résztvevőinek. -
hangzott el az ítélet Sakamochi szájából.

Csend.

Sikítás.
Valaki felsikított.

A Program. A Program ami életeket tett tönkre...
A Program ami életeket vett el... vagyis, a Program nem vett el életeket, a diákok vették el egymás életét és ez nem is a Program hibája... ez a kormány hibája...De a tény az tény... A Programból eddig kivétel nélkül mindig csak egyetlen egy diák térhet vissza...
Szinte már hallom...
A halott diákok szüleinek sírását és könyörgéseit.
A riporterek tenyérbemászó és pofátlan viselkedése, ahogy a pofádba tolják a kamerákat és mocskos módon az összetört szülők elött kérdezgetnek arról hogy hogyan élted túl, hogy érzed magad és hogy hány embert és hogyan öltél meg...

Battle Royale

Röviden, "Ölj vagy megölnek".

Abba most ne menjünk bele hogy a kormány miért hozta be a "Battle Royale" szabályzatot.
A

nnyit kell csak tudni hogy minden évben Japánnak a fejesei kiválasztanak egy középiskolát és azon belül is egy harmadikos osztályt hogy aztán elvigyék őket egy szigetre hogy kinyírják egymást. A diákoknak három napjuk van arra hogy lemészárolják egymást amég nem marad csak egy túlélő.

Kiabálás.
Valaki kiabálni kezdett.
-Ekkora hülyeséget! -Kyoichi Motobuchi (Motobucsi Kjóicsi, fiúk 20.) volt az.
Mindeki felé fordult, kivéve ugye Kiriyamát de ő lényegében lényegtelen.
Sakamochi csak nyugodtan nézte Motobuchit.
- Az a-a-apám a Tartományi Környezetvédelmi Osztály osztályvezetője. Az én osztályomat nem vá-választhatják ki a Pro-programra! -
Ennyit volt képes kimondani. Reszketett mint a nyárfa levél.
Sakamochi mostmár vigyorogva csóválta a fejét. Csak úgy röpködött a hosszú haja ide-oda.
-Te vagy Motobuchi, ugye? -
Kérdezte lenézően.
-Arról azért van fogalmad, hogy mi az egyenlőség?!... -
Innentől már nem nagyon érdekelt hogy mit mond. Pont *Ő* fog nekem elkezdeni papolni az egyenlőségről? Amikor úgy ugráltathat minket ahogyan ő akar? Hol van ebben az egyenlőség kérem?
-... Ezért, Kyoichi fiam, te is tévedsz, ha azt hiszed, hogy kivétel vagy! -
Hamar kihozták az embert a sodrából.
Mintha mi sem történt volna, a mosoly is visszatért az arcára.
- A reggeli hírekben megemlítenek majd benneteket. Természetesen, mivel a Program titkos kísérlet, a lezárásáig nem hozzák nyilvánosságra a részleteket. Apukát, anyukát viszont már értesítettük. -
Ilyenkor nem irigylem azokat akiknek még vannak szülei..
Amíg a többiek bambán ültek és próbálták feldolgozni hogy mi történt, addig...
-Gyertek be! -
Igen, addig valaki vagy valakik kopogtak a terem ajtaján. Mikor már megkapták a parancsot, az ajtó válaszként kicsapódott, és három terepszínbe öltözött katona férkőzött be egy edzőtáskára hajazó zsákkal.
Oda léptek a tanári asztalhoz és letették a tetejére.
-Bemutatom a Programotok segítőit! Tahara, Kondó és Nomura urakat. No, mutassátok meg! -
Mondta talán egy kicsit túl izgatottan Sakamochi tanár úr.
A nyurga ember, aki mint kiderült a Tahara névre hallgat, egy könnyed mozdulattal azzonal feltépte a cipzárt.
Épphogy kinyílt a táskának a szája, valaki már felsikított. Egy lány az első sorban, aztán még egy, majd még egy, aztán egy fiú, már az egész hátsó sor elkezdte vizslatni a zsákot. Nem is kellett sok idő hogy mindenki, köztük én is, észre vegyem hogy mi is a táskának a tartalma... Mindenki Kiriyama és körülöttem egy szopránkórusként kezdett el kiteljesedni.
A félig nyitott zsákból Masao Hayashida tanár úr kandikált ki. Nem kell kétjegyű IQ számmal rendelkezni hogy rájöjj, meghalt.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
☟︎︎︎☟︎︎︎☟︎︎︎☟︎︎︎☟︎︎︎☟︎︎︎☟︎︎︎☟︎︎︎☟︎︎︎☟︎︎︎☟︎︎︎☟︎︎︎☟︎︎︎☟︎︎︎☟︎︎︎☟︎︎︎☟︎︎︎☟︎︎︎☟︎︎︎☟︎︎︎☟︎︎︎☟︎︎︎☟︎︎︎☟︎︎︎☟︎︎︎☟︎︎︎☟︎🖤
A karaktereket nem az enyémek, a szereplők Koushun Takamihoz (Takami Kósun) tartoznak a Battle Royale című könyvből, ez csak az én SZEMÉLYES KITALÁLT történetem arról hogy Shogo Kawada (Kavada Sógo) hogyan élhette meg az eseményeket!
❤️
☝︎☝︎☝︎☝︎☝︎☝︎☝︎☝︎☝︎☝︎☝︎☝︎☝︎☝︎☝︎☝︎☝︎☝︎☝︎☝︎☝︎☝︎☝︎☝︎☝︎☝︎☝︎
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~