Lapozható érzelmek

6.

TIARA ÉS SMARAGD

·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·~·

- Még mindig fáj a hasam!- nyafogott tovább a szőke nő bátyja mellett, jobb ugyanis nem jutott eszébe annak érdekében, hogy ne kelljen részt vennie a mai autósport rendezvényeken.

- Én pedig még mindig nagyon jól tudom, hogy hazudsz.- jelentette ki rezzenéstelen arccal a férfi, és tovább terelgette befelé a nőt a megfelelő részére a pályának.

- Nem szoktam hazudni.

- Akkor a saját érdekedben füllentesz. Esetleg szörpikét is kér a pöttöm Pannikánk?- húzta meg az egyik összefont tincset a nő hajában, mely az összekötött kontyba fonódott, akár a borostyán kusza ágai, melyek bármilyen fát befonnak az erdő napos részein- És amúgy nem a te színed a zöld drága húgom.

- Akkor nyomjam ki a szemeim, csak mert neked nem tetszenek?- fordult indulatosan a nő bátyja felé. Semmi kedve nem volt itt lenni, és semmi kedve nem volt a férfit hallgatni, aki a mai nap a szokásosnál is zsémbesebb volt.

- Nem ezt mondtam.- forgatta meg hasonló szín szemeit a férfi- És amúgy is kék a szemed, akkor inkább ahhoz öltözz. Mi ez a korona? Erőfitoktatás a tegnapira visszautalva?- a nő pontosan tudta, hogy mire gondol a fivére mellette, de már csak daccból sem mondott semmit. Tegnap már átestek ezen az egészen, és akkor sem jutottak egyról a kettőre, így ma sem kötnének ki attól távolabb.

- Engedelmével.- hajtott fejet a nő, majd válaszra sem várva fordult meg, és indult el a nekik fenttartott hely felé, hiszen ő a férfival ellentétben pontosan tudta hová kell mennie.

- Médea!- dörrent meg a nő neve sűrű léptei mögött, melyeket ő ennek hatására megkétszerezett. Kedve sincsen találkozni követőjével vagy inkább zaklatójával a tegnapi után, ő sem tudja melyik jelző az alkalmasabb a szőke németre- Médea!- kapta el a férfi a nő csuklóját ezzel megállásra kényszerítve a szőkét- Miért nem vártál meg?

- Szerintem nagyon jól tudja, hogy miért, Herr.- jelentette ki a nő, majd ki is rántotta csuklóját a férfi ujjai közül, ami könnyebben ment neki, mint a férfi várt, hiszen a nő csuklója körüli ékszer csatja engedett, és mivel a német éppen arra szorított rá, így a görög nő keze azonnal ki is csusszant a férfi ujjai közül, melyekben már csak a smaragdokkal kirakott ékszer pihent.

A nő léptei visszhangozzák a lépcsőkön, miközben a férfi figyelte, ahogy eltűnik a zsúfolt térben. Nem mehetett utána, most leaglábbis biztosan nem, hiszen neki kötelezettsége van a csapata felé.

- Miért nézel felfelé úgy, mintha valaki most vette volna el tőled a nyalókádat?- fogta meg a német vállait egyik pilótatársa, akivel a szőke pilóta sokszor kedélyesen tud elbeszélgetni, most azonban semmi kedve sem volt a társasághoz- Ouh, csak nem kikosarasztak?- emelte fel balját a holland, amelyben még mindig ott szorította a smaragd karlánc.

- Bárcsak.- sóhajtott fel a férfi, és homlokán ráncok jelentek meg.

- Akkor?- tette vissza az ékszert a német ujjai közé a Red Bullos pilóta.

- Azt hiszem tegnap valamit nagyon elrontottam Max.

- Az a kislány, akivel táncoltál?

- Nem kislány, a görög hercegnő, vagy egy görög hercegnő, azt sem tudom, hogy hogy megy ez náluk.

- Nő vagy né?

- Nő.- rántott vállat a német, miközben tekintetével a nőt figyelte, aki a korlátra támaszkodva figyelte a még üres pályát.