I. Ének

82 4 0
                                    

Áll két város.
Narancs város, Piros város.
Narancs város családos,
A Piros pedig elég páros.

Kezdtem éltem Narancsban.
Szerettem én legjobban,
Ám nem csak én, hanem a
Kis család, mindottan.

S ottan kezdé édesapám,
Beházasék édesanyám.
Járják narancs-utcákat,
Alapítják családmat.

S növék fel, apa felvesz:
Látom-e? A kocsi hogy repeszt?
Látom ám. De nem ez,
Mi szívemben mély nyomot letesz.

Hanem ki ül járgányban,
A narancs-színű verdában!
Idepillant, és abban,
A szent pillanatban,

Elalok. Szám tátva,
A pulzust szaporázva
Nézek utána
A nagy távolba.

Pislogva Apára meredek.
"Ez ki, ki után újonnan epedek?"
Apa nevet. "Az nem lehet,
Hogy nem ismerted az új gyereket."

"Új lakó a városban,
Úgyahogy az istállóban.
Narancs város pilótája,
A jövőnknek nagynagy kulcsa."

Vigyorgok és közben
Szemérmetlen dolog lebeg fejemben.
Ebbe nem megyek bele,
De hogy máshogy gondoljak jövőbeli férjemre?

"Wen soll ich anfeuern?" ("Kinek szurkoljak?")Where stories live. Discover now