"Wen soll ich anfeuern?" ("Kinek szurkoljak?")

V. Ének

Itt a tavasz, az első verseny,
Piros színben teljes testem.
Szégyenben a szívem-lelkem,
Árulásom csak megtettem.

Apa narancsban nevet,
De látom, szeme kissé csügged.
Mikor kérdtem, azt felelte:
"A plátói férjednél van a helyed."

Nem hiszem, hogy őszintén tette,
De meghatott az értem érző lelke.
Mégsem tudtam tiszta szívvel örülni,
Mikor láttam Carlost a narancsot legyőzni.

S szégyen-szemre szabadedzés végére
Odakerültem Piros gyerek melléje.
Piros gyerek, kiderült, hogy nem rossz fej,
Ő is családáruló, csak az Ezüstökkel.

Beszélgetünk, mint két jó társ.
"Az igaz, hogy Leclerc az ász,
De azért jó csávó ez a Carlos Sainz."
Nyilatkozta a Piros lány.

Helyeslőn igeneltem,
És közben a pályára meredtem.
Narancs Norris és a "férjem",
Kik csatájuk vívják előttem.

Tanácstalan meredtem.
Az is lehet, megmerevedtem.
Narancs vérem nem enged,
Hogy Carlosnak menjen az anfeuern.

De akkor is neki kéne!
Hiszen ő életem szerelme!
Nem, nem, ne!
Hogy lehetek ilyen... Nem megy...

Piros lány furcsán rámnéz.
"Mi az, mitől kiver a víz?"
Elrebegém, szívem mit vív,
Arcom elönti az enyhe pír.

Gondolkodik Piros gyerek.
"Ez valóban egy kemény eset.
Én könnyen otthagytam az Ezüstöket,
(Főleg, mivel fejbe lőném versenyzőjüket).

De talán gondolj arra,
Hogy nem csakis arra
Van az arra.
Mehetsz akár jobbra-balra."

Nem értem, mit mond.
Hogy érti, azt, amit szól?
Hiszen ha jobbra elindulok,
Balra soha nem jutok.

Fontolgatom időmérő
Utáni pihenőn,
Hogy akkor mégis mi a teendő.
Piros lány, kedves ő,

De helyzetem meg hogy értheti?
Mégis talán én vagyok a süti?
Fenébe is, minek kell ezt túlgondolni!
Aki jön, azt fogom anfeuerelni!

Másnap elhatározással
Vártam a délután két órámat.
Piros lányt ott találtam,
A törzshelyen a lelátóban.

Bátorságom azon nyomban
Elillant, amint Norris narancst
Látom Carlossal a front row-ban.
Reményt elvesztettem abban a pillanatban.