"Wen soll ich anfeuern?" ("Kinek szurkoljak?")

II. Ének

Verseny napja, tombol tömeg,
Persze hogy itt egy Piros gyerek.
Azt hiszi, hogy nyerhet Leclerc.
Elkeserítenem nekem kell.

Merthogy a narancsé ma a terep,
Hiszen itt van Carlos, ki pályára léphet.
Hogy ki is Carlos? Ez
Kérdésre ennyi a felelet:

Kit akkor megláttam,
Mikor még az autóban
Süvített el nagy iramban.
Aztán lettem vele jóban,

Hogy őt jól anfeuereltem.
Persze vele még nem beszéltem,
Hiszen ez egy plátói szerelem.
Ezzel kedvem nem szegem,

Hiszen mindjárt kezdődik a verseny!
Öt lámpa elernyed,
S a mezőny elmegy!
Gyerünk, Carlos, menj!

Egyszer csak azt veszem észre,
Carlos nem tér vissza a körrészre.
Eszemet vesztem. Mi az, hogy kiesett?
Ez a hülye Piroska meg csak nevet.

(Az nevet, ki utoljára nevet.
Mert a végén Leclerc is kiesett.)
Carlos aznap biztos nem evett.
Hiszen rajta tartottam a szememet.

Nyugi, nem kukkoltam,
Csak aggódón a boxhoz futottam.
Ez mind alaptalan,
Az autóból ő épen pattan.

Minden rosszban van valami jó:
Mivel találkozott a négy szemgolyó.
"Huh, de jó, hogy ott volt a halo"
Gondoltam volna, de elment velem a ló.

Mert elvesztem benne,
S ez olyan, amit ő is levett.
Ha csak egy másodpercre,
De én voltam a legboldogabb ember.

Hiába tekintett el eztán,
Több ennél nem is kellett már.
Levontam magamban, hogy lám,
Megérte várnom erre. Ám