The Dangerous Client /Bucky Barnes/ [BEFEJEZETT]

31. VÉGRE SIKERÜLT

Amíg aludtam, álmodtam is. De nem volt valami jó álom.. A HYDRA-t láttam magam előtt, és ők elfogták Buckyt. Megkínozták, aztán újra a Tél Katonájává vált, és azt a parancsot kapta, hogy támadjon rám. Én hirtelen felriadtam az álmomból, és észre vettem, hogy már leszálltunk a toronynál.

-Isabella.. - szólt Bucky, én pedig odafordítottam az arcom feléje. - Megérkeztünk. Hogy érzed magad? - kérdezte, és láttam rajta, hogy próbálja leplezni az aggodalmát.

-Megvagyok, nincs semmi baj. - mondtam halványan mosolyogva.

Bucky felkapott a karjaiba, hogy mégcsak meg se próbáljak talpra állni, és levitt a laborba Bruce-hoz, Tony pedig csatlakozott. Bucky bevitt az orvosi szobába, Tony és Bruce pedig ellátták a sebeimet.

-Azt hiszem, kezd elegem lenni abból, hogy valamiért mindig itt kötök ki. - néztem körbe az orvosi szobában.

-Igen, tényleg elég sokszor jutottál ide. De nagyon sok mindent sikerült elérned, vedd ezt figyelembe! - próbált meg vígasztalni Tony. - Például ma itt lehetne mindenki a csapatból, ha nem gyógyítottál volna meg minket, amiért mellesleg nagyon hálásak vagyunk.

-Igazán nincs mit. - mondtam. - De azért remélem, nem kell újra összefutnunk a HYDRA-val egy ideig.. Sőt, ha lehet, inkább soha többé..

Ahogy ezt kimondtam, Steve és Sam lépett be az ajtón.

-Hello! Hogy vagy? - kérdezte Sam.

-Jól vagyok, köszönöm. Hogy kerültök ide? - érdeklődtem.

-Van egy jó hírünk! Hivatalosan is sikerült lekapcsolnunk a HYDRA-t. - mondta Steve.

-Tessék? Hogyan? - kérdeztük egyszerre Buckyval.

Steve és Sam elmesélték, hogy Thor megtalálta Dylan Bakert, azt a fickót, aki beadta nekem azt a szérumot. Szóval megtalálta, és bezáratta a börtönbe. Dylan olyan ideges lett, hogy véletlenül elárulta, hogy a HYDRA-nak jelenleg csak néhány tagja maradt, akik mind újoncok, és mégcsak most tanulnak. Thor, Vízió és Wanda elmentek hozzájuk, és bezáratták őket is. Az egyikük nagyon félt, mert kényszerítették a HYDRA-hoz, és hálából, amiért nem kell náluk "dolgoznia", vagyis embereket ölnie, elárult mindent, amit tudni akartunk. Thor megsemmisítette az összes gépet, amit a HYDRA valaha készített, így már nem lehet új emberekez beszervezni. Ezt el sem hiszem.. Ez tényleg a valóság?

-Akkor vége van? - kérdeztem suttogva.

-Igen, vége. - biztosított róla Steve.
Esküszöm nem állt szándékomban, de sírva fakadtam. Vége van.. A HYDRA nem fogja többé félelemben tartani sem Buckyt, sem engem, se senki mást. Ezek örömkönnyek. Élhetjük az életünket anélkül, hogy aggódnunk kéne amiatt "mi lesz, ha megtalálnak?". Bucky nem tudott megszólalni. Még nem sikerült feldolgoznia a hírt. Állt egyhelyben, és bámult maga elé. Nem tudtam semmiféle érzelmet kiolvasni belőle, egyszerűen csak lefagyott a hírtől. Elég közel állt hozzám ahhoz, hogy meg tudtam fogni a kezét. Ettől azonnal észbe kapott, megrázta a fejét, és megszólalt.

-Akkor... Nincs többé a HYDRA? Nem is lesz már soha? - bizonyosodott meg róla Bucky.

-Így igaz. - mondta Steve nyugodtan.

Láttam rajta, hogy ha kell, akár százszor is elismétli, hogy a HYDRA-nak annyi, mert tudja, hogy mi mindenen ment keresztül Bucky, és én is, és hogy nehéz elhinni, de leginkább realizálni azt, hogy ennek most mind vége, lezárult egy életre. Pár perccel később Sam-nek és Steve-nek mennie kellett, mert alighogy visszaértünk egy küldetésből, rögtön jött egy másik. Nem volt annyira komoly feladat, mint az előző, csak egy szokásos rablóbanda. Ehhez nem kellett az egész csapat, ezért Bucky és Tony itt maradtak velem, meg persze Bruce is. Miután a két tudós/orvos ellátták a sebeimet, belekezdtek egy új projektbe. Most hogy a HYDRA-val többé nem kell foglalkoznunk, elkezdhették megvalósítani azt, amit elmondásuk szerint már évek óta elterveztek, csak mindig közbejött valami. Mi Buckyval úgy döntöttünk, hagyjuk őket nyugodtan dolgozni, és felmegyünk, aminek az lett a vége, hogy Bucky a karjaiban vitt, hiába bizonygattam, hogy jól vagyok és tudok járni. De azért meg kell mondjam, nagyon jól esik, hogy ennyire törődik velem, és vigyáz rám. Felvitt a szobámba és lefektetett az ágyamra, és mivel már elég későre járt, jó éjszakát kívántunk egymásnak, ő pedig elment a saját szobájába.