Epised From Külföldia

A harmónikás Nber

A sötétséggel kivilágított vadnyugati est közepes kellőjén, és kellős közepén, Siklódi Seriff Sándor, a seriff, belekezdett mondókájába az Egy Szent Lángost illetően. 

- ... Értitek már? A Lángos nem csak egy fickintó akárki! Éveken át nyomoztam a létezése után, és tessék... Ez lett hát a vesztem. Egy pár évvel ezelőtt Trógeriában is felkavarta a port ez a szalmatökű. - Járt monológja végefelé a dzsindzser bajszú úriember, kire a többiek cicakakás füleiket hegyezintették. 

- Ott... Mi történtet? T.. Trógeriában? - Hajolt a tábortűz fölé Géza, aki annyira invesztált volt Sanyika bácsi történetében, hogy messiás bajszának hamuvá égését is ignorálta.

- A GuX vállalat megállította. Megidézték az Atyaisten Sandu Ciorba-t, a híres román múzsikust, és együttes erővel elüldözték a Lángost. Azóta nem tudni mi van velük. Azt viszont az anyósom életére mondom, béke és vizeletem poraira, hogy a Lángos tervébe minden beletartozik, amit mi teszünk. Minden mozzanatunk, minden szuszogásunk közelebb segíti azt a rohadékot a céljához. - Vett egy mélyebbecske levegőt Sándor, majd üveges tekintetével a szél által felvert homokot figyelte, mely a dombokról fuvalladozott lefele. 

- Figyu' má', tesmesmos! És mi a terve? Értem én aztot, hogy ez valami égi mindenható izéke, de mi hogy jövünk bele a képbe? - Kíváncsiskodott Olajos Lajos, aki metaforáját egy, a cicomás kalapja alól előrántott Lona Misa festménnyel demonstrált, melyen áttette picinyke lábait. 

- Azt pontosan én sem tudom. Annyi viszont szent, hogy mi csak az eszközei vagyunk néki. Fel akarja használni az ikszdéző hermónikát, melyet az egyik albán vendégmunkás hagyott magánál a Kettesvalag Kanyonban. - Válaszolta meg az olimpikon méretezetű patkánember' kveszcsönjét Sanyika bá', aki olybá tűnt, hogy kezdett megnyílni egykori ellensége, és annak patkány cimborája előtt. 

- Comer mierda! Az ikszdéző harmónika, hát létezik? Ha így tudtam volna, már rég el lenne lopikolva, és a zaciba' csücsülne, amíg én süttetem magam a Citromszájú szigeteken! - Lelkesedett föl Géza Gonzalez, akinek az ömént leparázsolt bajsza már vissza is nőtt, ez az előnye annak, hogy műtrágyával beretválkozik. 

- Létezik hát... És tudjátok mit? Ennyi volt! Nem hagyom, hogy itt is elhozza a Végösszeszarakodást az a túlméretezett tészta! Trógeriát már egyszer teljes káoszba taszította azzal, hogy megzavarta az Egyensúly Hét Négerét... Minden okom meg van azt feltételezni, hogy itt is hasonló a terve. Nálunkfelé ez viszont nem járja. Mi nem valami lenyalt valagú városi semmiházi páviánok vagyunk! Nem ám! Megmásszuk a kanyont, megtaláljuk az ikszdézős hermónikát, és hatalmatos nótáját a Lángos ellen használjuk! - Lobbant lángra a seriff szemében az elhatározás fékezhetetlenül idióta tüze, majd lepacsizott újdonsült bajtársaival, Gézával és Lajossal. Mindketten mellette állottak, mert Sanyika lelkesítő beszédével jobban szimpatizáltak, mint a Lángos végeláthatatlan szutyokságokba mártogatott tervezetével. 

- Megszerezzük a harmónikát, ánuszokat rúgunk szét, és rágót eszünk! - Pattant föl a bikadínó koponyáján csücsülő pozíciójából Géza, majd mindhárman álomra szenderedtek a csillagos ég, és a ropogós tábortűz oltalmán. Amint viszont meghajnalodott, és a parti drogról leszokott Napocska is előbújt az égnek boltjára, a három sutyerák összepakolta cókmókjukat, felpattantak Focira, a pettyekkel tarkított zebrára, és elindultak, hiszen a retkes horizonton már sasolni lehetett a Kettesvalag Kanyon domináns látképezetét. Sebesen vágtattak végig a dűnéken, és lelkezeteikben ott égett a szabadulás vágya. Ám e morális bilincs sokkal nagyobb és erősebb volt, mint a létező összes rezes lánc. Jóvá akarták tenni múltbéli hibáikat, ezért is határozódtak meg amarról, hogy a Lángos megállítása egy kötelesség, melyet megtenne bárki, akinek egynél több heregolyója van. Teltek az óráknak tűnő percek, mígnem végre ott termett hőseink lába előtt a Kettesvalag Kanyon. Nevéből adódóan egy szőrös fenékfuratra emlékeztető sziklaképződményről volt szó, mely magasztosan tündöklött a sivatagi napsütésben. A trió leesett állal bámulta, ahogy a köveken megcsillan a Nap fényezete. Úgy foszforeszkált, mintha egykoron vazelinnel lett volna végigmázolva teljes felülete. Csudálatos földrajzi látvány volt. 

- Itt az ideje, uraim! Ha bemegyünk a seggbe, onnat már nincs visszaút! Megállítjuk a Lángost! - Buzdította cimboráit Sándor, majd az egyszemélyes nyereggel ellátott Fociról, akin amúgy hárman is ültek, leszállt, s megindult a hatalmas popóformájú szikla vonulatai között. Géza és Lajos szorosan követték őt. Besétáltak a morbidul sötét végtelenbe. Amíg ők botorkáltak, mint a vaksi nyugdíjasok, egy kevésbé kedvelt ismerősük, névszerint Lász, a ló ért befele tegnap esti táborhelyükre. A paripa szemeivel végigpásztázta a síkságot, és mivel titokban omega3 halolajat szedett, észre is vette őket ötezer kilóméternyi távolságban. 

- Na, most. Na, majd most fogtok megdögleni. - Mondogatta e kissé kakifagyasztó szavakat Lász, a ló, aki egy letépett kaktusz tűjével pucolta ki töpörtyűs szendvicsének maradványait fogazatai közül. Megtörölte a piros szegéjű mellénykéjét, hatalmas karimájú kalapjával falloszon vágta önmagát a véletlenség történéseiből, majdan megindult a célpontjai irányzatába, a Kettesvalag Kanyon felé. Mindeközben Gézáék már nagyban a kanyon sötét részein jártak, és nem igazán láttak semmit, csak a saját köldökpiszkukat, ha lefelé vaccsoltak. 

- Hé, Lajos! Annyi bizsu volt már te kalapod alatt, nincs ott egy zsebes lámpa is? - Kérdezősködött Géza magasztos akcentusával, aki a magabiztosan előre tramplizó Sándorhoz képest botladozott, mint a hűtlen feleség. 

- Nemtom' gec', de ha már így megkérdezted, eskü' megkutatom. - Válaszolott a sunyuló Lajos, aki tiszta véletlenségből egy zseblámpát húzott ki kalapjából, mint Hudinyi. Ám ahogy felkapcsolta ömént említett lámpát, abban a pillanatban hőseink megtorpantak, mint férfi a női vécében, ugyanis meglátták, hogy a kanyon teljes egészében kivirágzott és összekariókázott holttestekkel levett tarkítva. Minden sziklára jutott egy hulla, volt olyan, amelyre kettő is.

- Na, fene... Az albán vendégmunkások! Ezért nem látták őket már egy jó ideje! - Kiáltozott fel bepipilve Sándor, aki ijedtségében észre sem vette, amit Géza. Ez a valami pedig nem volt más, mint az ikszdéző harmónika, melyet egy liánokkal tarkított tetem kezében pillantott meg. A hulla ott lógott a mennyezetről, ahol egy kis fény beszivárgott, s e kis sugárka is egyenesen a szent hangszerre vetült. Az egykori albán ipse lábai pedig a sziklába voltak szorulva. Egy igazán fogyatékos látvány a jelen levőknek. Egy olyan látvány, mely az összes gyenge elméjűt képes megbabonázni. Az ikszdézős harmónika híres volt arról, hogy mindenki ép gondolkodását a hatalmába keríti, aki szemet vet rája. 

- Dios mío... Ayy, de gyönyörű! Még fénylik a napfénybe! Ez.... az... enyimé.... lesz.... - Kerítette hatalmába a harmónika mágikus ereje a laza erkölcsű Gézát, aki azonnal cimborái ellen fordult, és előkapta hatlövetűjét. Válaszként Lajos is ezt tette, aki Jutyub videókat tervezett volna csinálni a hangszerrel. Egyedül Sándor lelke maradott oly tiszta, hogy képes legyen látni a fő célt. A végső igazságot. Így hát ő is előkapta fegyverét. Ott állt a trió, egykoron ellenségek, majdan barátok, most pedig megint ellenségek. Mindhármuk különböző célra használta volna a csudálatos harmónika erejét.

- El a kezekkel báttyáim! Ez itt a patkáné'! - Szólalt fel Lajos értelmetlenül retardált céljai mellett, miközben mindhárman hátrálni kezdtek a homokköves kanyon egyetlen részén, melynek valamely megmagyarázhatatlan módon nem fordított hátat a természet. A beszűrődő tompa napfény világította meg a csudákkal felruházott ikszdézős harmónikát, és a három kókler arcát, kik egymás ellen fordultak. 

- Te utolsó rohadék.... Sose kellett volna bízzak benned! MÉG GEKKÓKAT IS MOLESZTÁLTÁL ANNO! - Hőbörödött meg Sándor, aki a mexikói leszámolás legvagányabb résztvevője volt, és Gézával üvöltözött. Fékevesztett kiabálását azonban megszakította egy veszedelmes ismerős, Lász, a ló...

Bajtárs a bajtárs ellen, fegyverek szegezve mindenkire, és a rejtélyes Lász. Vajon az ikszdézős csodahangszer bolondította meg a két kattant képűt, vagy már természetükből adódóan ilyenek? Mi lesz a végkifejlett, ki van kivel, és mi a Lángos célja? Megtudhatjátok az utolsó epizódban, JIHHHÁÁÁ!