Érezlek téged.. +18 /Befejezett/

41.rész /bárcsak../

A szekrény!! -Ugrottam ki az ágyból.
A ruhámat keresve a földön egy angyali szempár nézett rám az ágyból.

Hova mész Draco?.- kérdezte kómás tekintettel.
Egy kissé megfeledkeztem valamiről!.- válaszoltam.
Miről?.- kíváncsiskodott.
A volt nincs szekrényről!.- kapkodtam idegesen.
Ezt keresed?.- húzta ki a párna alól a pálcámat.
Igen! Ide adod?.- nyújtottam a kezem.
Csak akkor ha énis mehetek!.- változott meg a tekintete.
Jobban szeretném ha ma inkább nem lennél itt!.- még mindig nyújtottam a kezem felé.
Énis mondhatnám ezt neked!.- tette vissza a pálcám a párna alá.

Egyszer már elveszítettelek nem foglak mégegyszer!.- emeltem fel a hangom.
Csak akkor adom oda ha énis mehetek vagy beleegyezéseddel vagy anélkül!.- húzta fel a szemöldökét.
Rendben! Most jöhetsz velem de ha valami baj történik azonnal haza mész!.- szögeztem le.
Majd meglátjuk!.- ugrott ki boldogan az ágyból.
Ennyire boldoggá tesz ha veszélyes helyzetben vagy?.- néztem rá.
Az tesz boldoggá hogy tudom együtt képesek vagyunk mindent megoldani!.- állt meg előttem.- és igen szeretem a veszélyt is!.- nevetett egyet majd elkezdett öltözni.

Az ágyra ugorva kezdtem el keresni a pálcám.

Clar.. holvan a pálcám?.- néztem rá.
Csak akkor kapod meg ha oda értünk!.- húzta félmosolyra a száját.
Átvertél?.-
Nem, csak tudom hogy valahogy elérnéd hogy mégse menjek ha nálad lenne!.- nyitotta ki az ajtót.- megyünk?.-
Persze!.- duzzogtam.

Tényleg a szobában akartam tartani, jobban ismer engem mint hinném!

Clary szemszöge:

A szükség szobájába elé érve Draco megállt és rám nézett.

Ígérj meg valamit nekem..- csendesedett el a hangja.
Megígérem!.-
De komolyan Clar!.-
Komolyan!.-
Ha azt mondom neked hogy mostmár menj akkor elmész!.-
De miért mondanál ilyet?.-
Csak ígérd meg!.-
Már mondtam, megígérem!.-
Vissza adod a pálcám?.- komolyodott el az arca.
Igen, tessék!.- nyújtottam neki.
Köszönöm. Akkor mostmár menj el Clar!.- csukta be a szemét.
Hogy micsoda?.- kerekedett ki a szemem.
Megígéred!.- lépett be a szükség szobájába otthagyva engem.

Ahogy álltam ott értelmetlenül a szoba ajtaja kezdett eltűnni. És azon kaptam magam hogy már csak egy üres falat nézek. A falnak dőltem és a földre ültem, csak néztem ki a fejemből...

Hát te mit csinálsz itt egyedül?.- torpant meg Luna mikor meglátott a földön ülve.
Semmit.- néztem továbbra is csak előre.
Csinálhatom veled?.- ült le mellém.
Tessék?.- néztem a mellettem ülő szőke hajú lány szemébe.
Csak azt mondtam hogy csinálom veled énis, hogy ne legyél egyedül!.- mosolygott  majd előre fordult és nézte ő is a falat.

~ értelmetlenül néztem a lány arcát, nem értettem miért ilyen kedves mindenkivel.

Sokan nem értik!.- nézett rám újból.
Hangosan gondolkoztam?.- kaptam gyorsan a szám elé a kezeimet.
Sokan követünk el hibákat, akár egymás ellen is... De nem abban rejlik az erősség hogy milyen módon állunk bosszút, hanem hogy képesek vagyunk e megbocsátani!.- döntötte hátra a fejét a hideg falnak.
Te képes lennél megbocsátani annak aki megölte az édesanyád?.- csordult le egy könnycsepp az arcomon.
A bosszú nem hozzná vissza és a léleknek sem lenne könnyebb, egyre nehezebb ha nem vagyunk képesek a megbocsátásra.- törölte le a könnycseppet az arcomról.
Honnan tudod ezt ennyire biztosan?.- hajtottam a fejem a térdemre.
Sok diákon tapasztaltam, olyanokon akik nagyon közel állnak hozzám és a két szememmel nézem végig.- simogatta meg a kezem.
Hiszek neked Luna, de viszont én akkor nagyon gyenge vagyok..- a könnyeimmel küszködve álltam fel és vettem egy mély levegőt.
Te vagy a legerősebb boszorkány akit valaha is ismertem!.- mondta miközben még mindig a földön ült.
Gyere menjünk!.- nyújtottam a kezem a földön ülő lánynak.
Tudod én örülök hogy így történt mert akkor lehet hogy most nem ismernélek!.- indult el dúdolva a folyosón.
Fura egy lány!.- gondoltam magamban.

Órákkal később sem jelent meg Draco, kezdtem fáradt lenni és éhes ezért elindultam a nagyterembe.
Amint oda értem minden szempár rám szegeződött, elég kellemetlenül éreztem magam. Pansy jelent meg mellettem.

Mit néztek?.- ordította idegesen.

Én csak szótlanul felé fordultam.

Legközelebb nyisd ki a szád hiszen Mardekáros vagy!.- indult el az asztalok felé.
Várj!- indultam el utána- köszi!.- mosolyogtam.
Ugyan Grindelwald, beteg vagy?.- tette a kezét a homlokomra.
Dehogyis csak éhes!.- ültem le a legközelebbi helyre hogy minél hamarabb egyek valamit.

Jóétvágyat Clary!.- hajolt közel hozzám Matthew.
Eddig az volt!.- mosolyogtam rá.
Te sosem változol meg!.- nevetve elment.
Chh... Még hogy én sose..- gondoltam, miközben egy nagyot kortyoltam a kávémba.
Láttam ahogy idegesen beront Hermione és keres valakit, aztán megakadt rajtam a szeme.
Na én most megyek mert mentem kidurranok!.- köszöntem el a többiektől.
Gyors léptekkel hagytam el a nagytermet.

Baj van Clary!.- mondta lihegve.
Micsoda?.-
Harry...!- kapkodta a levegőt
Mondd már micsoda Hermione!.-
Harryt megtámadták és az Odú teljesen leégett..-
De ugye nem sérült meg senki?.- kerekedett ki a szemem.
Segítened kell!.- fogta meg a kezem és már a leégett Odú látványa fogadott.

Mrs Weasley keservesen sírt Mr Weasley karjai között akinek szintén könnybe volt lábadva a szeme. Fred és George csak álltak ott és néztek ahogy az otthonuk porrá lesz. Ron pedig tombol és üvölt.
Ginny Harry karjai között talált megnyugvást.

Istenem!.- néztem Hermionét.
ERRŐL TE TEHETSZ!.- rontott rám Ron.
Ron!.- szólt rá Mrs Weasley.
MINDEN A TE HIBÁD! ÉS AZÉ A GÖRÉNY MALFOYÉ!.- kiabált velem.
Jó bűnbak lettem?.- kérdeztem tőle.
Nem bűnbak vagy hanem a valódi hibás!.-
Ezért hoztál ide Hermione?.- fordultam a göndör hajú lány felé.
Mi ütött beléd Ron?.- kérdezte Harry.
Azóta van ez mióta vissza jöttél! Bárcsak halott maradtál volna!.- vágta hozzám a szavakat Ron.
Bárcsak!...- fordultam meg és indultam el.
Clary várj!.- futott utánam Ginny.
Bármit is akarsz mondani, nem érdekel!.- mondtam.
Szükségünk van rád!.- állt meg mögöttem.
Rám?..- torpantam meg.
Nem tudják nélküled végig csinálni!.-
Clary ne menj el!.- rohant oda Hermione is.
Nagyra becsülöm amit tesztek, de ..- kezdtem bele.
De szükségünk van a segítségedre!.- fejezte be a mondatot Harry.
Gyere menjünk vissza!.- nyújtotta a kezét Ginny.
Rendben..- fogtam meg a kezét.

  Sok teendő után egy kicsit lepihentünk, ekkor jelent meg a Főnix Rendje köztük Sirius Black is.