Érezlek téged.. +18 /Befejezett/

43. rész🔞 / Rosszakaró/

Korábban:

Mi a baj drágám?.- ült le mellém az udvaron lévő padra Mrs Weasley.
Sok minden forog a fejemben.- tudtam le egyszerűen a válasz adást.
Erős és kitartó lány vagy Clary, tudom hogy bármi nyomja is a szívedet megfogod oldani!.- mondta a bíztató szavakat.
Félek hogy erre most nem leszek képes.- álltam fel és tettem pár lépést előre.
Mrs Weasley?.- fordultam hátra.
Igen kedvesem?.- nézett rám.
Ha két út állna maga előtt: a szerelem és a család vagy a hatalom minden mással körítve, melyiket választaná?.- néztem a gondosan elültetett virágokat.
Egy percig sem gondolkodnék ezen, egyértelműen a szerelem és a vele megáldott család. De miért kérdezel ilyet?.- kíváncsian nézett rám.
Csak eszembe jutott..- mosolyogtam rá.

- Megszeghetetlen eskü láncolt Voldemorthoz, ha elárulom akkor meghalok. Elárultam de élek... Ő viszont meghalt.. tudta mire készülök?! Tudta hogy megfog halni?! A kínzásai közben rájöttem arra hogy nem akart engem bántani, csak némileg átfaragni ebből arra tudok következtetni hogy végig ez volt a terve.. Apám oda akart neki adni hogy egy gyermek vigye tovább azt ami Voldemort terve volt. Velem volt terve vagy...?- simitottam végig a hasamon.

Hát itt bujkálsz!.- ölelt meg Draco hátulról.
Csak gondolkoztam egy kicsit.- fordultam felé.
Azon hogy hogyan lépj le az eskü elől?.- nézett a szemembe.
Pontosan!.- nevettem.
De remélem pont megzavartalak és hát sehogy!.- tette a kósza tincsem a fülem mögé.
Soha nem hagylak el!.- csókoltam meg.
Remélem is!.- emelt fel az ölébe és vitt be a házba szorosan magához ölelve.

Clary, fontos dologról kéne beszélnünk!.- szakított félbe minket Harry.
Mint mindig a legjobbkor Potter!.- tett le Draco az öléből.
Megyek Harry.- nyomtam egy puszit Draco arcára és már követtem is Harryt.
Mi olyan fontos?.- ültem le.
Napok óta rémálom gyötör, TE vagy benne..- nézett rám a szemüvege mögül.
Én?.- Kerekedett ki a szemem.
Valami nem stimmel, érzem...- nézte a Sötét jegy egykori helyét.
Pedig minden a legnagyobb rendben van..- próbáltam nyugtatni.
Amikor eltűntél... Mit csináltál hónapokon keresztül?.- hatolt tekintetével egyenesen a lelkemig.
Ültem egy sötét és hideg veremben.- hazudtam.
Honnan tudtál a Horcruxról olyan sokat? Miért engedett el olyan könnyen titeket?.- dobált a kérdéseivel.
Mindent elmondtam már neked Harry, a legelején elmondtam hogy a sötét jegy a kezemen van, aztis hogy alkut kötöttem vele és az a feltétele hogy meghalj.. de honnan ez a sok kérdés? Mit láttál álmodban?.- néztem rá.
Téged a kezedben a gyermekeddel és a Halálfalókkal mögötted.- mondta szemrebbenés nélkül.
Ez őrültség!.- nevettem.
Gyermeket vársz Malfoytól?.- kérdezte.
Te teljesen megőrültél!.- álltam fel dühöngve oly annyira hogy még a szék is hátra borult.
A reakciód választ adott.- mondta.
Clary miért vagy ideges?.- lépett be Hermione.
Már megint kezdi Harry az elméleteit..- néztük a fiúra.
Harrynek mindig is rögeszméje lesz Draco Malfoy és a tettei..- fogta meg a vállam.
Eddig mindig igaza volt!.- lépett be Ron.
Ugyan Ronald, mindig minden időben kiderül..- szólt be nekik Hermione.
Én ezt nem hallgatom.- léceltem le onnan.

-A szobánk felé igyekezve mintha Dumbledor professzort láttam volna az egyik szoba ablakában. Benéztem de teljesen üres volt.-

Keresel valamit?.- lépett be Lupin.
Nem.. csak olyan volt mintha..mintha..- dadogtam.
Láttál volna valakit?.- helyesbített ki.
Öhm.. igen!- bólogattam.
Tudod néha a szellemek nem jutnak át a túlvilágra mivel még van pár elintézni valójuk a valóvilágban.- húzta be a szobában a függönyt.
Ez ki szobája?.- kérdeztem tőle.
Dumbledor professzoré volt.- simitotta végig az asztalt.
Ahha.. joejszakat tanár úr!.- siettem ki a szobából.
- Esküszöm nem halucináltam.. hiszen láttam őt.-

Úgy nézel ki mint aki szellemet látott.- ölelt magához Draco.
Mert azt hiszem láttam is..- tört rám a hányinger.
Jól vagy?.- nézett rám aggódó tekintettel.
Mindjárt jobban leszek!.- támaszkodtam a mellkasának.
Na?.- simogatta meg a hajam.
Már sokkal jobb!.- egyenesedtem fel és akaszkodtam a nyakába.
Ennek örülök!.- markolta meg a fenekem.
Egész nap rólad fantáziálok!.- hajolt a nyakamhoz és gyengéden csókolni kezdte. Egyre lejjebb és lejjebb.
Az ágyra löktem majd lassú mozdulatokkal levettem magamról a ruhát egészen a fehérneműmig.
Háttal az ölébe ültem és lassan végig siklottam a testén egészen a férfiasságáig ahol ugyanis elég sokáig elidőztem.

Lassan felálltam majd a nadrágjához nyúltam, kicsatoltam az övét majd a boxerét is lehúztam róla.
Hosszú percekig a férfiasságával játszottam. Erőteljes nyögések hagyták el a száját, fogalma sem volt róla hogy hová nyúljon vagy mit csináljon annyira élvezte a helyzetet.
Lassan az ölébe ültem ugyancsak háttal, tökéletes férfiasságát magamba vezetve.
Az éjszaka csendjét nyögéseink töltötték meg. A fenekemet bámulta ahogy megemeltem és újra leeresztettem.
Számtalan pozíció után egymás mellett feküdtünk mint két félhold de együtt alkottunk egy csodálatos holdat.
...

Most:

Valamit el kell mondanom...
Mondd csak..- közeledett felém a szőke hercegem.
Nem találnék jobb alkalmat erre, de rosszabbat sem..- néztem a fiúra.
Terhes vagyok Draco..- néztem magam elé.
De hiszen ez csodálatos, miért nem örülsz?.- emelte fel a fejemet.
Aggódom mert..- kezdtem bele.
Semmi miatt nem kell aggódnod!.- szakított félbe.
De hallgass végig kérlek!.- aggodalommal teli szemmel néztem rá.
Persze, mondd csak..- támaszkodott az asztalnak.
Féltem Harrytől.. abban a hitben van hogy azért engedett el minket olyan könnyen Voldemort, mert hordozni fogja a sötét jegy vonásait..- ültem le.
Ezt nem ússza meg Potter!.- indult el az ajtó felé szélsebesen.
De ne ma kérlek!.- szóltam utána.- ez a mi napunk, csak már annyira nyomasztott ez a tudat hogy nem bírtam várni már egy percet sem.- mondtam.
Mióta titkolod?.- kérdezte.
Alig egy hónapja.- tettem a kezem a hasamra.
Ne aggódj minden rendben lesz!.- simogatta meg a hasam.- gyere menjünk hiszen ez a mi napunk!.- húzott maga után.

- Az én esküvőm, ott táncol az a férfi aki az életet jelenti számomra.. számunkra! A násznép fele már kidőlt, lassan ideje bejelenteni a buli végét.-

Sosem hittem volna hogy Draco Malfoy megáll egy nő mellett.- ült le mellém Pansy.
De még mennyire hogy meg áll!.- dicsekedtem.
Énis ezt hittem amikor a jegyese voltam.. de jöttél te és vége lett mindennek.- kortyolt a pezsgőből.
Te a barátnője voltál csak...- néztem rá.
Eleinte, aztán megkért hogy legyek a jegyese de amikor megjelentél minden felborult.- tette le a poharat az asztalra hogy töltsön még alkoholt magának.
Miért nem mondtad ezt hamarabb senkinek?.- fordultam teljesen felé.
Mert Lucius Malfoyal nem lehet szórakozni, ahogy a fiával sem.- húzta le a pohár tartalmát és hagyott ott.

- Mire akart ezzel célozni?
Valójában nem is szeret csak... Kihasznál?!... úgy érzem minden jó távozik belőlem...