Mielőtt/ ÁTÍRÁS ALATT/

8.rèsz

Az esőcseppek hangos koppanással jelezték , hogy földet értek. Szinte az egész ház beleremegett egy -egy villámlásba vagy dörgésbe. Az utak üresek voltak. Alig lehetett kilátni az egyre sűrűsödő ködből és a zuhogó esőtből. Az emberek behúzódtak a legközelebbi épületbe vagy fedett helyre. A faágak hevesen csapódtak neki az ablakomnak . Soha se volt részem ekkora viharba. A szél olyan hangosan süvít , hogy muszály befogom a fülemet. Az órámra néztem. Hajnali kettő volt. Melletem egy elemlámpa hevert mert nem kizárt , hogy elmenjen az áram az éjszaka folyamán. A telefonomon le merült . Hát persze , hogy ilyenkor amikor egyedül vagyok itthon a sötébe , zuhogó esőbe. Hirtelen egy óriásit villámlott ami miatt összerezentem.

Nos legyszer kis koromba a szüleim egyedül hagytak itthon éjszakára. Vihar volt és emlékszem , hogy soha se féltem , még annyira mint akkor. Szóval mondhatni ez egy gyerekori trauma. Azóta minden viharnál halálfélelmem van még úgy is , hogy már több mint 10 éve történt.

A bátyám éppen a barátnőjénél tölti az estét , mert mint időközben kiderült lett neki egy. Nagy nehezen rá vettem , hogy mutassa be és eléggé meglepődtem , mert tényleg nagyon szép lány . Liammel jár egy suliba mint megtudtam . Lily nagyon kedves de rengeteget beszél. Ezzel nem is lenne baj de amikor már a nagymamája életét kezdte el mesélni harmadjára kezdett leesni , hogy ez a csaj aztán sose fogja be. Szóval vállon veregettem drága testvéremet és sok szerencsét kivántam neki hozzá. Azóta nem is nagyon láttam a csajt és megmondom őszintén örülök is neki.

Hirtelen egy hangos kopogásra lettem figyelmes lentről. Először azt hittem , hogy valami faág csapódott a bejárati ajtónkhoz de amikor már a kopogás szinte döröböléssé alakult kezdtem egy kicsit megilyedni. Nemnagyon vannak szomszédjaink mert igazából a szüleim jobbnak tartották ,ha minnél távolabb vagyunk az emberektől , egy csendes helyen szerettek volna lanki . Már ha ezt lehet annak nevezni , hogy évente ha kétszer itthon vannak. Szóval mondthani ez az egyetlen ház a környéken . Ezért is lepődtem meg amikor Ace csak úgy beálított hozzánk egyszer. Hisz elég sokat kelledt sétálnia ahoz , hogy ide találjon és részegen ez még kétszer nehezebb. Tapasztalat. Apropó Ace. Azóta az eset óta még egy szót se váltottam vele. Sőt suliba se láttam ami nem igazán zavart.

Az egyre hangosodó dörömbölések amik az ajtó felől jöttek visszarántottak a valóságba. Faszom faszom faszom. Igazából két opció van. A zaklatóm vagy egy állat (bár hozzáteszem ha ekkora erővel üti az ajtót minimum egy medve) aki csak  egy menedéket keresni a vihar elől vagy pedig egy baltás gyilkos aki fiatal nőket rabol el az éjszaka közepén , megerőszakol majd eladja a szerveit. Hát nemtudom , hogy ti hogyvagytok vele , de nekem egyik opció se jön be nagyon.

Végül minden erőmet és bátorságomat összeszedtem majd elindultam lefele a lépcsőn. Amikor leértem a hangos zaj még mindig nem szűnt meg. Bementem a konyhába és megragadtam a legközelebb eső kést ami a kezemhez került. A kezem reszketett , sőt az egész testem úgy remegett mintha csak ráztak volna. Biztos vagyok benne , hogy vagy 10 árnyalattal fehérebb lett az arcom . Ahogy az ajtóhoz értem a megszűnni nem akaró döröblölés egyre hangosodott. A szivem a torkomba dobogott , féltem , hogy kiesik a helyéről , a tenyerem leizzadt. A füleimbe a vér úgy áramlott , hogy szinte nem hallodtam a saját gondolataimat.

Aztán meghallodtam , hogy a hangos kopogáshoz egy hang is tartozik. Mégpedig egy hangos férfi hang. Elég mély ,de nem mondanám idősnek. Szóval valószínűleg velem egykorú. Remek , szóval egy fiatal pszihopata akar elrabolni . Nem is lehetne jobb.

Amikor odaértem lassan , tényleg nagyon lassan elfordítottam a kulcsot a zárba majd vártam. Aztán hirtelen feltéptem az ajtót és a kést az ismeretlen fèrfi nyakához szegeztem. Az viszont mint aki szellemet látott , kistányér nagyságúra kerekedtek a szemei. A kezét ami eddig a levegőbe volt hanyagul leejtette maga mellé.

-Mi a fasz?- döbbent meg . Hangja mély volt, egészen mély .- Mit csinálsz?- remegett meg a hangja. A szemei a késre bámultak.

-- Már meg ne haragudj, de nem én vagyok az, aki egy nagy vihar közepén, egy ismeretlen házának az ajtaján dörömböl mint egy elmebeteg.Szóval te mit keresel itt? - kérdeztem vissza .
Egy kicsit meglepődött a válaszomon gondolom nem számított arra , hogy ennyi magabiztosságom van. Az igazat megvallva én se.

-Vihar van és fázok. Nincs nagyon hova mennem és már órák óta sétalok. A telefonom lemerült nincs vizem se kajám. -olyan kimért hangsúllyal mondta , hogy most rajtam volt a sor , hogy meglepődjek. Szóval ez a fèrfi nem akar elrabolni és nem sorozatgyilkos. Egy hatalmas kő esett le a szívemről.

-Megtisztelnél ha elvennéd a kést a torkomtól.

-Honnan tudjam , hogy nem fogsz bántani? -húztam fel a szemöldkömöm.

Ő is felhúzta a szemöldökét és a szemembe nézett. Hirtelen kicsavarta a kést a kezemból , úgy hogy az övébe essen. A másik kezével megfogta a derekamat és megfordított majd a falhoz nyomott. A kés most az én torkomhoz volt hozzászorítva és egy kis mozdulat is elég lett volna neki , hogy véget vessen az életemnek. Az egész teste hozzám préselődött és erősen tartott , hogy ne tudjak tenni egy kis mozdulatot se . Mivel a ruhája vizes volt ezért nem kelledt sokat tanakondom. Nagyon izmost volt még így is éreztem az izmos mellkasát és hasát.

-Hidd el ha bántani akartalak volna már rég megtettem volna. -Mondta és egy másodperc múlva elengedett.

Szembefordultam vele és nem igazán tudtam mit gondolni. Igaza volt az előbbi mutatványaból kiindulva szinte könnyűszerrel bántani tudna . De ha most rázárnám az ajtót akkor valószínűleg megfagyna mert tényleg kurva hideg van kint .

-Szóval? Beengedsz vagy még egy óráig itt fogunk kint állni?

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Sziasztok babák😻 itt is van az új rész. Mit gondoltok szerintetek mi fog ebből kisülni?😏❤️