Mielőtt/ ÁTÍRÁS ALATT/

9. Rèsz

-Szóval? Beengedsz vagy még egy óráig itt fogunk kint állni?

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Egy hatalmas sóhajt eresztettem ki magamból. Végül félreálltam és beengedtem a házba. A hőmèrséklet kezdett nagyon lehülni és nem akartam , hogy egy ártatlan embernek miattam essen baja. Már amennyire ártatlan , ugyanis az égvilágon semmit se tudok róla.

-Adok száraz ruhákat. Esetleg éhes vagy? -kérdeztem miközben a bátyám szobája felé vettem az irányt. Direkt olyan ruhákat válogattam ki amiket nem fog észre venni , ha eltünnek , mert sose hordja őket.

-Tessék-adtam a kezébe. -A fürdőba át tudsz öltözni. -bicentettem az említett hely felé. Némán bólintott .

Bementem a konyhába és készítettem egy forró teát. Ezer százalékba biztos vagyok , hogy nagyon fázhatott kint.

-Köszi a ruhákat - jött be . Csak most lett időm teljesen végigmérni . És mit ne mondjak baszki nem nèzett ki rosszul. A szőkésbarna haja vizesen össze vissza állt. Igazából úgy egy másfél fejjel volt magasabb nálam. A szemei nagyon sötét barnák voltak szinte már feketék. Annyi melegséget árasztott , hogy szinte fájt megszakítani a szemkontaktust.

-Amúgy Mia vagyok- nyújtottam neki kezet még mindig állva a szemkontaktust.-Garrett - fogott kezet velem. Garett.

-Szóval Garrett elárulnád , hogy éjszaka ÉS egy vihar közepén mit kerestél kint az utcákon ? -tettem csípőre a kezemet és várakozóan felnéztem rá.

-Nem.-jelentette ki egyszerűen .

-Nem?-nevettem hisztérikusan-Akkor mehetsz is vissza az utcára -mutattam az ajtó felé. Garrett viszont csak leült és elkezdte inni a teát amit neki csináltam. Megáll az eszem. Ez azt hiszi , hogy csak semmi magyarázkodás nélkül bejön a házamba és úgy tesz mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

-A szüleim kiraktak otthonról . Összevesztem velük , szerintük keveset foglalkozom az iskolával és ki fogok bukni . Azt akarják , hogy hagyjam abba sportolást és tanuljak. Amikor megmondtam nekik , hogy esélytelen egyszerűen rámzárták az ajtót. Mivel nem rég költöztünk ide apám munkája miatt ezért nincsennek barátaim. Max pár államal arrébb. Ja és tudod mi a legviccesebb ebben az egészben? -nèzett végre rám. Nem válaszoltam mert nem tudtam mit mondani. Lélegzetvisszafolytva ráztam meg a felyemet , hogy halvány lila fogalmam sincs.

-Az , hogy a bankszámlámat , a kocsimat és igazából mindent ami az enyém volt elvették tőlem. Szinte hajléktalanná tettek. Csak azért mert már nem vagyok az a 15 éves kissrác akinek parancsolgatni lehet. -pár perc néma csend múlva egy kisebb nevetés közepette hozzátette.

- És ezért ülök az éjszaka közepén egy ismeretlen lány házába teát iszogatva.

Ezen muszály volt nekem is felnevetnem.

Az idő gyorsan elment és meg kell mondjam nem egy rossz társoság. Sokat beszélgettünk s mint kiderült a szomszéd városban lakik.

-Öröm volt önnel beszélgetni hölgyem de ideje aludni.-ásított egy nagyot. -Jó éjt Mia- nézett a szemembe majd kisétált a konyhából a válaszomat meg se várva. Még azt se kérdezte meg ,hogy hol aludhat. Ez aztán az öntudatosság.

A szombámba felérve láttam , hogy az ágyamba alszik. Ez most komoly? Pont a sok szoba közül az enyémet kelledt kivàlasztania.

-Garrett- suttogtam. Semmi -Garrett-mondtam egy kicsit hangosabban majd elkezdtem a vállánál fogva rázni. Semmi . Esküszöm kiherélem. -GARRET!-üvöltöttem mire az alvó fiú kiugrott az ágyamból.

-Az az én ágyam- toporzékoltam. Menj aludj egy másik szobába. -tessékeltem ki az ajtón.

Végül bedőltem az ágyamba és csak akkor jöttem rá , hogy igazából mennyire fáradt is vagyok. Nem voltam a legnyugodtabb ,mert azért mégis csak egy ismeretlen fiú alszik a házamba de amennyire ma megismertem nem hinném , hogy lenne okom félni tőle.