Natalie Sophia Lusinda, Koronahercegnő vagyok.
Édesapám, Victor király; Svédország uralkodója. Évek óta ellenséges viszonyban áll, Dánia vezetőjével; Magnus királlyal. Magnus király fia, Frederick André Henrick, Koronaherceg, a hivatalos trón örökös...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A királyi család körül egyre nagyobb a csend! A hű rajongók és az ország állampolgárait mérhetetlen nagy boldogságként érte a hír, miszerint úton van az új trónörökös! Frederik André Henrik, koronaherceg maga vallott a csodálatos hírről, mégis úgy véljük, hogy a hír nem más, mint egy átmulatott éjszaka, meggondolatlan eredménye? Az emberek gyanakodni kezdtek, hiszen több mint öt hónap elteltével sem kaptunk híreket a királyi családról. A gyanús csend miatt úgy gondoljuk, hogy a hír puszta hazugság. Ez valóban így lenne? Dánia hivatalos trón örököséről kiderül, hogy nem csak alkalmatlan a rászánt pozícióra, de egy szava sem igaz? Vajon mit gondolnak a hű rajongók? Hónapok óta a királyi család feltűnően kerüli az újságírókat, és kollégáink elmondása alapján mindent elkövetnek, hogy távol maradjanak tőlük. Összességében azt látjuk, hogy a királyi család rejteget valamit, ami nem derülhet ki! Vajon mi az igazság? Dánia hivatalos trón örököse valójában egy hazug ember, aki arra sem alkalmas, hogy igazat mondjon? És mi a helyzet a királlyal? Megannyi kérdés és furcsa jel utal arra, hogy valami nincs rendben, és országunk uralkodója szeretné, hogy szigorúan családon belül maradjanak a felmerülő gondok és esetleges hazugságok.
Sóhajtva asztalra csúsztattam az IPadet-et, és megdörzsöltem a halántékomat. Gondterhelten pillantottam az apám felé. Apa mélyen aludt. Gondosan be volt takarva. Fehér pizsamát viselt. Mélyen szuszogott, de olykor rekedtes hang jött fel a torkából. Nyöszörgött, mintha rémálmok gyötörték volna. Olyan sok dolog lenne. Rengeteg olyan dolog, amiről szívem szerint beszélnék vele, de tudom, hogy nem tehetem, hiszen az egészsége most mindennél fontosabb. Ma reggel tudtuk meg a betegségének az okát. Még mindig emlékszem, hogy az orvos velünk szemben áll és részletesen elmondja a diagnosztikát. Nem rák. Megkönnyebbültünk. Viszont azt sem mondhatom, hogy örültünk. Apámnak súlyos, hasnyálmirigy gyulladása van. A kellemetlen betegséget szakmai nevén: heveny hasnyálmirigy-gyulladásnak hívjuk. A heveny hasnyálmirigy-gyulladás lefolyását tekintve két súlyossági forma különíthető el: az enyhébb lefolyású vizenyős vagy oedemás pancreatitis 80-85%, és a súlyos, hasnyálmirigy-elhalással, vérzéssel járó forma. Ez utóbbinak halálozási aránya még a mai korszerű terápia mellett is 15 százalék körül van. Gyulladás legtöbbször akkor alakul ki, ha a hasnyálmirigy által termelt és alapesetben még inaktív emésztőenzimek áramlása megakad, és a bélrendszerbe kerülés előtt aktiválódnak. Amennyiben a hasnyálmirigy megtelik az aktiválódott enzimekkel, súlyos gyulladással, akár szövetelhalással járhat. A heveny gyulladás során a hasnyálmirigyben inaktív formában termelődő enzimek már a mirigy állományában aktiválódhatnak, ezzel a szövetekben önemésztődési folyamatot indítanak el. Emiatt a kialakuló gyulladás súlyosabb, mint más szervek esetén, a betegek 15-20 százalékában a hasnyálmirigy részleges elhalása észlelhető.
Terápiával és gyógyszerekkel helyre állítható, illetve megszüntethető a betegség, de apám esete súlyos. Pontosan ezért több figyelmet igényelt. Azóta a szobájában ültem, amióta az orvos részlegesen tájékoztatott minket. Nem voltam boldog, de a reményemet sem vesztettem el. Bíztam abban, hogy az apám felépül. - Khm! Khm! - apa torkát köszörülte, majd sápadt arccal felém pillantott. Szemét csak enyhén nyitotta ki, ezért erőltettem magamra egy mosolyt, majd előre hajoltam. - Szia apa - suttogtam.
