Kopasz szemvedély [Orbán Viktor X Vidnyánszky Attila Fanfic]

1. Rész

*Orbi szemszöge.
Egyiknap úgy döntöttem, hogy a feleségemmel le megyek Kaposvárra,meg nézni Vidnyánszky Attila egy rendezését. Be kell vallanom,szerintem nagyon cuksi fiú. A szemei megiggéznek.
-Asszony! Készülődjé'! Megyünk Kaposvárra!-ordítottam.
-Marha jó vicc-ordított vissza.
-Ez nem vicc. Vidnyánszky rendezett egy darabot-sértődtem meg.
-Buzi vagy?-dugra ki a fejét a szobájából.
-Házasok vagyunk-kerültem ki a kérdést. Nem akartam be vallani,hogy valójában nagyon be jön Vidnyánszky. El indultunk a szexi limuzinommal és a testőreimmel,az asszonyt azt hiszem otthon is hagytuk,de nem tűnt fel,szóval nem gomd. A sofor be parkolt a mūvészbejáró előtt,ahol ott állt Vidnyánszky. Egyből el kezdett a szemem rá figyelni. Ahogy a borostályán meg csillant a napfény,tudtam hogybkell nekem. Viszont ő rám sem emelte gyönyörű tekintetét,amitõl szomorú lettem. Ezután be mentem a VIP helyemre,ahol helyetfoglalzam. Az előadás annyira nem érdekelt,mert végig csak a gyönyöruséges Vidnyánszky kezdett járni az agyamban. A végén fel jött ő is a színpadra és rám kacsintott!¡! Azt hittem,álmodok,de később ki derült,hogy nem. Az előadás után el mentem a VIP dedikálásra,hogy tudjak beszélni Vidnyánszkyval,amikor láttam,hogy nagyon sokan várnak rá. De én meg mondtam,hogy Orbán Viktor vagyok,így most azonnal engedjenek oda hozzá,így oda engetek. Vidnyánszky a gyönyörű pillái alól bámult rán,amitől egyből melegem lett. Ahogy lépdeltem felé, hirtelen el botlottam egy el dobott nyalóka pálcában és meg csókoltam Vidnyánszkyt,aki egyből megragadott az erős karjaival,és még jobban magához húzott. Párnácskáit lassan mozgatta az enyémeken,amitől azt hittem,hogy mindjárt el alèlok. Mikor el válltunk egymástól,mosolyogva néztem rá. Az emberek minket néztek,és megakartak ölni minket,így meg fogtam Attila kezét,és mutogatni kezdtem a test őreimnek és be vittem a limuzinomban.
-Tudnom kell valami..
-Mit?-kérdesztem vissza.
-Szeretsz?
-Nem, dehogyis!-hazudtam,ami látható volt.
-Akkor ezt most meséld el a szemeidnek, is mást mondanak- lehelte, megfogva a kezem,majd újra meg csókolt.