Mindig mögötted, uram!

11.fejezet

Louis

-Ki akarok szállni.- mondja a szemembe nézve határozottan. Nem válaszolok neki egyből, de magamban mosolygok. Nyertem, kibaszottul megtörtem és ő ezt még csak nem is tudja.

Csiga lassan állok fel és mutatom neki, hogy üljön le. Engedelmesen leül, én pedig elé állok.

-Tehát ki akarsz lépni.- kezdem nyugodt hangon.- Mit gondolsz Henry hol vagy? Egy hobby tánccsoportba, ahonnan kényed-kedved szerint jársz ki-be? És ha ki is szállsz, hova mennél? Vissza az utcára? Vagy keresnél valakit, aki törölgeti a kibaszott könnyeidet? Hm Henry?- hajolok közelebb az arcába, miközben kezeimet a szék két karfájára támasztom.

Szemeiben látom, ahogy elkezd gondolkodni és tudja, hogy igazam van. Nincsen hova mennie és nincs senkije.

-És ha el is engednélek szerinted meddig lennél szabad Henry? Szerinted Russnak mennyi időbe telne megtalálni téged, ha kapna egy fülest, hogy szabad vagy?

Rémülten néz a szemembe.

-Nem tennéd.- mondja halkan és kétségbeesetten.

-Rohadtul nem ismersz még engem Henry, így ebben nem lehetsz biztos.- mondom neki mosolyogva. Persze nem tenném, de ezt neki nem kell tudnia.- Két nap alatt ott találnád magad a másik oldalon és ott nem tűrnék azt, amit nekem sem kellett volna. De én hülye tűrtem, mert azt hittem majd kapcsol az agyad. Erre te mit csinálsz? Bejössz ide és ordítasz velem, majd közlöd, hogy kiszállsz. Hát akkor most én közlöm veled, hogy kurvára nem így működnek a dolgok Henry. Két választásod van és akkor még örülj, hogy választhatsz. Vagy elmész és nem csak Russ, de az én embereim is üldözni fognak amíg élsz vagy megtanulsz viselkedni és megengedem, hogy itt maradj.

Szemembe nézve megint könny szökik a szemébe. Tudja, hogy nincs igazán választása. Látom rajta, hogy megadja magát és mérlegeli amit mondtam. Lehajtja a fejét, majd egy jó ideig nem szól.

-Maradok.- suttogja, olyan halkan, hogy éppen csak meghallom.

-Nem értem tisztán Henry.

-Szeretném, ha megengedném, hogy maradjak. Uram.- néz most már rám és látom, hogy gyűlöli ezt kimondani.

-Rendben. Meggondolom.- indulok vissza a székemhez.

-Mi? De azt mond..-kezdte volna, de olyan szemmel néztem rá, hogy magába fojtotta a mondandóját.

-Takarodj a szobádba és majd jelentkezem. Addig részt veszel minden kiképzésen és ha döntöttem szólok. Ha egy kurva panasz is érkezik rád, felhívom Russt. És most nem viccelek. Indulj.- intek hűvösen az ajtó felé.

Nagy nehezen, elkerekedett szemmel indul meg kifele, majd halkan becsukja maga mögött az ajtót.

-Zayn.- szólok a telefonba.-Gyere az irodámba.

Két perc múlva Zayn nyit be és ül le elém.

-Harry marad. Minden kiképzésen részt vesz, egyelőre úgy tudja, hogy próbaidőn van és szeretném ha pár napig kétségek között is lenne. A szemed ne vedd le róla és jelents mindent amit csinál, azt is ha máshogy veszi a levegőt.

-Igen, uram.- bólint majd megindul az ajtó felé. Zayn a legfőbb bizalmasom már mióta én vagyok a főnök.