Mindig mögötted, uram!

24.fejezet

Louis

Már nem bírtam ott ülni mellette. El kellett jönnöm aludni egyet, mert már hulla voltam.

Még álmomban hallottam kopogást meg hogy szólít valaki. A másik oldalamra fordulva azonban rájöttem, hogy ez nem álom és valaki tényleg kopog az ajtómon.

Egyből kiugrottam az ágyból és rohantam az ajtóhoz. Ahogy kitártam Harryt láttam ott álldogálni.

-Jól vagy? Minden rendben? Történt valami?- kérdezem aggódva, miközben testét vizslatom, hátha látok valamit.

-Lou.- kuncogja el magát.- Jól vagyok. Bejöhetek?

Már megnyugodva be engedem a szobába és magamra kapva egy melegítőalsót leülök a kanapéra.

-Ne haragudj, hogy felkeltettelek.- kezdi, miközben ő is leül mellém. Megrázom a fejem, jelezve, hogy nem gond.- Szeretnék veled beszélni.

-Rendben Harry, beszéljünk.- nézek és érzem, hogy most nyugodtnak kell maradnom, mert meg fog nyílni.

-Előtte..khm..felvennél egy pólót? – kéri elpirulva. Vigyorogva veszek ki egy pólót a szekrényből és visszaülök mellé.- Köszönöm. Szóval. Először is szeretném megköszönni, hogy megmentettél. Másodszor pedig szeretném ezt elmagyarázni.- mutat a csuklójára.

Csak bólintok, mert félek ha bármit mondok azzal elrontok valamit. Látom rajta, hogy hálás ezért és folytatja.

-Tehát abban a két hétben amíg, nem találkoztunk el akartalak felejteni. Sokat gondolkodtam és tudom, hogy ez gyengévé tesz. Ha van valakid az egy gyenge pont. Tudom. Viszont ott az irodádban, amikor azt mondtad, hogy csak alkalmazottként kezelnél eltört bennem valami. Nem éreztem magam még olyan gyengének. Mindenféle értelemben. Annyira el voltam keseredve, hogy többé nem érhetek hozzád, nem lehetek a tiéd és gondolkodás nélkül cselekedtem. Nagyon bánom ezt Lou. Emlékszem az arcodra, ahogyan kihoztál onnan. Soha többé nem akarom azt az arcodat látni. Neked is fájdalmat okoztam ezzel, láttam. Emlékszem a szavaidra és csak remélem, hogy komolyan gondoltad. Mert én komolyan gondollak Lou. Tudom, hogy te vagy a vezér, tudom, hogy keménynek kell lenned és én szeretnék az lenni, aki nem gyengít, hanem aki felerősít. Szeretnék az a gyenge pontod lenni Lou, ami legyőzhetetlenné tesz.- mondja egy szuszra és miután befejezte rám néz.

Meg vagyok döbbenve. Soha nem beszélt még ilyen nyitottan velem. Sem ő, sem senki. Annyira furcsa ezt hallani, de igaza van. Egy jó ideig még gondolkodok, mit is mondjak, de talán kicsit túl sokáig gondolkodtam.

-Jó lehet hülyeség volt idejönni.- mondja, majd fel akar kelni.

-Nem Harry, el ne menj.- mondom neki hirtelen. Hevességemre elmosolyodik, de marad.- Én csak nem szeretnék olyat mondani amivel bántanálak. Mert nem akarlak bántani, eddig sem akartalak, soha.

-Ne legyél más, nem vagyok porcelánból. Az ami tegnap történt engem döbbentett meg a legjobban. Soha nem bántottam magam és ez után sem tervezem. Most nagyon erősnek érzem magam és azt is el tudom fogadni, ha nem akarsz tőlem már semmit.

-Mi? Dehogynem akarok.- vágom rá megint egyből.- Vagyis. Na szóval. Oké. Nem tudom, hogy működne ez rendesen Harry. Nem tudom azt megígérni, hogy többet nem büntetlek meg. Tudom, hogy nálad a lelki terror az egyetlen ami működik. Már az eleje óta tudom. Szeretek irányítani Harry és nem tudom, meg tudnám-e osztani az akaratomat valakivel. Az pedig tudom, hogy neked nem jó ha mindig be kell hódolnod.

-De én szeretem, amikor te dominálsz.- mondja egyből, mert csak is a szexuális dominancia jut eszébe.

-Igen Harry, az ágyban. De én mindig irányítani akarok.