Rab voltam...

23.Zűrzavar

Conor szemszöge:

        Amióta Zora apja elraboltatott nem éreztem még magam ennyire elveszetnek. Elvesztem az érzéseimben, a tetteimben. Még amikor ott ültem az apja pincéjében akkor is csak rá gondoltam, hogy mennyire félhet.
       Az érzéseimet nem értem,  magamat sem értem. Életemben nem éreztem még ilyet. Most is arra várok hogy felhozza az ebédemet. Néha amikor azt hitte hogy alszom, és hozzám beszélt minden szavát hallodtam. Nagyot dobbant olyankor a szívem . És igen valószínű most fel teszed a kérdést magadnak hogy egy maffia vezér  szíve miért lágyul el egy lány miatt. Igen, bele estem. Most is várom hogy az ebédemet hozza, mert az az idő alatt amíg én nekem pihennem kellett ő gondoskodott rólam.
        Már nagyon vártam hogy végre felérjen vele, amikor is csörgött a telefonom. Noah volt az. Felvettem.

- Hali, baj van főnök. – nagyon fura volt a hangja ezért tudtam tényleg nagy a baj.
- Mond
- Zora apja újra lecsapott.
- Ezt hogy érted?-nagyon meglepődtem mert azt mondta békét hagy a lánya ügyének.
- A szállítmány ami ma este kellett volna érkezzen – csend honolt a vonal másik oldalán.
- Mi van vele?- kérdeztem rá erőteljesebben.
- Elterelték,  a sofőrt megölték és kifosztották a teherautót.
- Oh, hogy a szentségét. Hogy történhetett ez Noah? Hm?
- Nem tudom főnök.
- Hol vannak most?
- Kelet fele tartanak a 4es főúton.  De nem azért  szóltam hogy most megbánjam .
- Most azonnal indulok.
- Nem Connor! Maradsz. Elintézem ezt én  csak szóltam.
- Noah!- szóltam rá erőteljesebben-Most azonnal indulok, az összekötő útnál találkozunk.
- Rendben. Szólsz Zora-nak?
- Még nem. Kikészülne.
- Oké, várlak a megbeszélt helyen.
- Oké- bontottam is a vonalat.

     A beszélgetés közbe már felöltöztem, egy kabátot kaptam magamra és indultam is le a lépcsőn. A lépcső aljában Zora-val találtam szembe magam. Az oldalamba belenyilaljlott, ezt Zora észre is vette. Láttam a szemeiben a sok kérdést, de mind ezek mellett az aggódalmat is. Tudtam ha most nem megyek tovább nem tudok elmenni ezért mentem is tovább,  vagyis mentel volna, ha Zora nem kap a kezem után,  és a tettével meg is állított.

- Connor hova mész?-tette fel kérdését
- Nyugi Zora, van egy kis elintézni valónk Jack-kel. Majd jövök.  – mondtam, majd el is indultam az ajtó felé.
- De állj már meg-kapott a kezem után,  és maga felé fordított-nem mehetsz el, még nem vagy jól.  Még a vak is lássa hogy fájdalmaid vannak.
- Zora eressz el, légyszíves. – tudtam, hogy fáj neki ez az egész,  nekem is fájt úgy látni őt.
- Nem- makacskodtott, félt. Láttam rajta.
- Zora!-mordultam rá. Nem szívesen, de muszáj volt, nem akartam bele keverni ebbe az ügybe.
- Oké, de akkor legalább mond meg hova mentek!
- Nem kell tudd, jobb ha nem tudod, most meg engedj el. Nem akatok erőszakos lenni.
- Oké- láttam rajta hogy nem szívesen enged el.

        Én elindultam kifele az ajtón. Láttam a szemeiben hogy ezer kérdés van a fejében.  Még később vezetés közbe is csak Zora-n járt az agyam. Tudtam hogy majd válaszokat kell adjak neki.