A Halhatatlan Író Naplója

II. fejezet: Elmélkedés

2012.10.12:
Egy meglehetősen hosszúra nyúlt, agóniával teli éjszaka után úgy érzem magam, mint akit jól agyonvertek. Bár ezt lehet betudhatjuk annak a másfél üveg whiskynek is, amit számtalan a fejemben kavargó gondolat miatt kezdtem el inni úgy, mintha kötelező lenne. Lényegtelen is, ami lényeges az az, hogy a titkom hosszú idő után először újra kitudódott. Halhatatlan vagyok. Eredetileg valahol a 800-as évek elején születtem, már magam sem tudom mikor, annyi ál születésnapot generáltam magamnak az idők során. Emiatt persze az eredeti nevemre sem emlékszem már, mert mindig váltogatni kellett. Viszont amire emlékszem, az a nő. Az a vörös hajú aki tegnap odajött hozzám egy olyan könyvemet szorongatva, amiről már azt sem tudtam létezik egyáltalán. Hogy? Hogy? HOGY? Nem tudom hogy lehetséges ez. Azt mondja a múzeumból szerezte. Valami kutató? Vagy régész? Történész? Vagy valami fanatikusom akinek valahogy feltűnt, hogy én azok a másik két író is? Az lehetetlen. Mindig váltom az írási stílusom ha "újjászületek". Nincs bennük ráció. Nincs ismétlődő írásmód, stílus, semmi. De valahogy mégis tudja. Megőrülök. Lehet aludnom kéne inkább...

2012.10.13:
A mai nap úgy döntöttem, hogy felmegyek már az internetre. Kutatásom eredményesnek bizonyult abból a szempontból, hogy rájöjjek mi vezette el hozzám a hölgyeményt két nappal ezelőtt; kering a neten egy összeesküvés elmélet mely szerint én (jelenleg Fred Earhart), Edward Holland és Howard F. Carter egy és ugyan az a személy vagyunk. Indoklás képpen az arcvonásaink hasonlóságát hozzák fel és több száz ember próbál összefüggést keresni a műveinkben, hála az égnek sikertelenül. Meg kell vallanom, hogy míg a hajam, ruháim, arc szőrzetem, szemem színét meg tudom változtatni minden alkalommal, ugyan ez már nem mondható el a fizimiskámról. Nincs az az Isten, hogy én kés alá feküdjek. Régen sem bíztam az ilyenekben, ezután sem fogok. Mindegy, lényeg a lényeg, hogy látom mostmár honnan  indult ez az egész, de még mindig nagyon gyerekcipőben jár, ami hagy nekem időt arra, hogy kitaláljak valamit arra, hogy megfékezzem és csírájában elfojtsam ezt az egészet. Még nem tudom hogy fogom ezt kivitelezni, de gyorsan ki kell találnom valamit mielőtt még a karrierembe kerül. Nem járt még le az időm és túlságosan felkapott vagyok még ahhoz, hogy már most személyazonosságot tudjak váltani. Lehet a legjobb mozdulat jelenleg az lenne, ha megkeresném a nőt, akinél a könyveim voltak az aláíráson. Ezek szerint rajongóm, biztos bele menne egy találkozóba. De hogy derítsem ki, hogy ki ez? Lehet a múzeumban kéne kezdenem. Elvégre azt mondta a fricska, hogy onnan halászta elő azt az Isten verte könyvet. Holnap első dolgom lesz, hogy ott kezdek.