Se veled, se nélküled-Max Verstappen

Hiányoztál[4]

Március 6.Kedd

Reggel fél hétkor már talpon voltam. Összeszedtem még pár kisebb dolgot a táskámba, csináltam egy kávét ami nem maradhatott ki, és felöltöztem. Egy egyszerűbb ing hatású fehér rövid kezeslábast vettem fel, hozzá az egyik kedvenc fehér Adidasom, és a szokásos fekete kistáskám. Charles még tegnap jelzett, hogy kivisznek engem is a reptérre, úgyhogy előszedtem a lakáskulcsom, bezártam az ajtót, és mintha csak összebeszéltünk volna megjelent egy piros Ferrari.
Legnagyobb bánatomra nem a szerelmemmel jöttek, amiért Charles kapott is egy két gyilkos pillantást, amit egyből le is vágott miért kap, és védekezően feltette a kezeit maga elé.
-Jó reggelt-Morogtam, miközben a fiú betette az én bőröndöm is az ő cuccaik mellé.
-Neked is Dia, neked is.-Mondta kuncogva a fiú, mire összehúzott szemmel ránéztem, ő meg egyből befogta tudva, ha tovább folytatja a nevetést élve nyúzom meg.
-Jó reggelt Dina!!-ölelt meg Gia amint kipattant az autóból.-Jaj, annyira boldog vagyok, hogy te is jössz velünk!-pörgött be, mire én Charles-ra néztem, amolyan "mennyi kávét ivott?" tekintettel.
Leclerc csak lemondóan megrázta a fejét, majd jelzett, hogy indulni kéne, ugyanis néhány pilótával összebeszéltek, hogy együtt utaznak, mielőtt még halálra unják magukat.
Gyorsan kiértünk a reptérre, leadtuk a csomagjainkat, majd Charles és Gia elindult egy hangos társaság felé. Sajnos túl későn ismertem meg őket a kávézóból. Itt van a tejes gyerek, Mr.Tuskó, és a spanyol is. Még ketten álltak mellettük, őket nem ismertem meg, vagyis nem ragasztottam rájuk ilyen jelzőket a kávézóban.

-Charles, haver!-Intettek oda a legelöl sétáló fiúnak, ő pedig viszonozta tettét.
Engem, mint harmadik szerencsétlent egyenlőre egyedül a spanyol vett észre, aki egy "ez marha kínos lesz" pillantást küldött felém, mire egyetértően bólintottam.
-Nahát, ki ez a gyönyörű hölgy itt?-vett észre egy vigyorgó idősebb srác, aki ausztrál lehetett az akcentusából ítélve. Zavartan lenéztem, majd egy mosolyt erőltetve magamra tekintettem végig a kíváncsi társaságon.
Charles rám pillantott, mintha engedélyt kérne a bemutatásomra, de én csak leintettem.
-Sziasztok, Diana vagyok.-Mutatkoztam be röviden. Nem szeretem már az első találkozásnál említeni a vezetéknevem. Félek, hogy papa miatt ítélnek meg, úgy, hogy nem is ismernek.
-Szia Di-folytatta a bemutatkozást a vigyori ausztrál-Daniel Ricciardo-nyújtotta felém kezét, amit készségesen ráztam meg.
-George Russell-intett egyet a nagyban tejes fiúval beszélgető brit, ezek szerint George.
-Carlos Sainz-Folytatta a sort a spanyol.
-Lando Nor..-kezdett el bemutatkozni a tejes fiú, azaz Lando, amikor Mr.Tuskó félbeszakította.
-Srácok, már nem azért, de csak tudja kik vagyunk, ha meg nem, mit keres itt?-kérdezte, mire mindenki megforgatta a szemeit, én meg csak egy "tőled nem is vártam többet" pillantással jutalmaztam.
-Max!-szólt rá Daniel-Lehet hogy te egy tuskó vagy-heh, mintha tudta volna.-De mi bemutatkozunk, akkor is ha tudja kik vagyunk.-mosolygott rám kedvesen, amitől nekem is egy apró mosoly ült le ajkaimra.
-Khm, tehát, Lando Norris-nyújtotta kezét a tejes fiú. Nehéz lesz túllépni ezeken a neveken.
-Öhm, amúgy, Lando, lehet téged néha tejes fiúnak foglak hívni, téged-fordultam az előbbiek alapján Max felé-többnyire mindig Mr.Tuskónak, téged meg Carlos spanyolnak. Megragadtak bennem ezek az első becenevek.-vázoltam a helyzetet kissé kínosan, mire Gia-n és Charleson kívül mindenki elkezdett nevetni.
-Várj, ti ismeritek egymást?-tette fel a kérdést először a Monacói fiú.
-Mondhatnám, de nem mondanám ismertségnek. Mikor találkoztunk még a kávézóban, aznap ez a díszes társaság egész nap ott rontotta a levegőt.
Lando már a földön verte magát a tej miatt, aztán le felszolgáló nénizett, Max meg gyakorlatilag a farkára hallgatott, ha érted.-kezdtem el sorolni a becenevek okát, mire mindannyiunkból kiszakadt a nevetés, kivéve Mr.Tuskóból.

-Te jó ég.-fagytam le egy pillanatra, mire mindenki felém kapta a fejét, és kíváncsian, aggódva méregettek.
-Mick....-suttogtam gyengén magam elé. Úgy éreztem, összeesek, szerencsére mellettem állt Daniel, és elkapott.
-Diaaa, jól vagy?-lengette kezét a szemem előtt Lando, de én továbbra is csak mereven bámultam azt az alakot.
-Mindjárt jövök, idehívom Schumachert.-Kelt fel mellőlem Gia, ugyan megszólalni még nem tudtam, hálásan pillantottam a lány után.

Pár pillanattal később Mick már Giada oldalán araszolt felénk. Ő sem hitte el, hogy ennyi év után lát.
Mikor visszatért belém az erő hatalmas lendülettel indultam meg a közeledő fiú felé, és vetettem magam a karjaiba.
-Mick, édes jó istenem, de hiányoztál-zokogtam pólójába, miközben ő is elengedett néhány sós könnycseppet.
-Te is, Baby, te is.-Szorított még jobban magához. Elmosolyodtam a becenév hallatán. Mikor kis ovisok voltunk, nem tudtuk, miért mondják a nagyok egymásra azt, hogy Baby, miközben már rég nem kisbabák, de tetszett, ezért elkezdtük egymásra használni, aztán amikor rájöttünk mit is takar, kitisztult a kép, hogy miért is néztek ránk furán. Azóta már csak poénból is használtuk amíg tartottuk a kapcsolatot.
-Még fogunk beszélgetni, ezt te is tudod.-néztem rá hangsúlyosan, mire lehajtotta a fejét, és cipője orrát kezdte tanulmányozni.
-Khm..-köhintett valaki a hátam mögött, mire kíváncsian fordultam meg. Egy csapat kíváncsi tekintettel, és egy széles mosolyú Giadával találtuk szembe magunkat.
-Azt hiszem, valamiről lemaradtunk.-Tett Lando burkolt utalást arra, hogy mégis honnan ismerjük egymást, mire Mickel egymásra vigyorogtunk, és gyorsan szemmel megbeszéltük, ki vázolja nekik a helyzetet.
-Okés.. szóval. Én és Mick régóta ismerjük egymást a családjaink miatt. Gyakorlatilag ha lehet úgy mondani együtt nőttünk fel, csak sajnos Michael balesete megviselte nagyon mind az én mind az ő családját, és megszakadt a kapcsolatunk. Röviden ennyi.-És sajnos már elértem a történet végére, mire tudatosult bennem, hogy kimondtam egy fontos dolgot, miszerint a családjaink miatt ismertük meg egymást. Csak remélni tudtam, hogy elsiklanak eme lényegtelen információ felett. Hiába tudom, hogy ezek a srácok nem foglalkoznának annyira a nevemmel, elvégre ők is ezt az utat tapossák, mégis, a gyerekkorom miatt, ahol rengeteget csalódtam mindig félek a teljes bemutatkozástól.
Felnéztem a még mindig minket kémlelő fiúkra, és Landon állt meg a tekintetem, aki egy pillanatra kinyitotta a száját, mintha mondani akarna valamit, de aztán gyorsan be is csukta. Rám nézett, és ki is tudtam olvasni a szeméből, mire is gondol.
-Nem Lando, nem. Nem vagyunk, és nem is voltunk együtt.-válaszoltam gyorsan, mielőtt még feltehette volna kérdését. Gyorsaságom láttán Mick elnevette magát, mire vállba csaptam.
-De...-kezdett el hangosan gondolkodni a fiú.
-Igen, Lando, Baby-nek hív, és több mint valószínű hogy én is fogom így hívni őt. Ilyenek a becenevek, ugye, tejes fiú?-Lando kínosan felnevetett, és cipőjét kezdte el pásztázni.
-Amúgy, bocsi Di, ha illetlenség, vagy valami-kezdett bele az ausztrál-de hogy érted, hogy a családjaink?-kérdezett rá arra, amit nagyon reméltem, hogy nem hallottak meg.
Zavartan pillantottam Gia-ra, amolyan "elmondjam nekik?" pillantással, mire ő bólintott egyet, csak úgy, hogy mi vegyük észre, ezzel jelezve, hogy megbízhatok bennük.
-Igazából, a papám is Forma-1 es versenyző volt.-feleltem halkan.-Ő ismerte Michaelt, és jóban voltak.
Válaszomra többnyire meglepett pillantásokat kaptam, amire számítottam. Charles és Gia csak bíztatásként rám mosolygott, miközben egy aprót biccentettek.
-És ki is nyögöd végre, hogy ki volt a nagyfater, vagy barkohbázzunk egyet?-horkantott fel bunkón Max, mire megforgattam a szemem, Daniel nyakon vágta egy Max kiáltás mellett, Lando Charles és Gia pedig lemondóan megrázták a fejüket.
Engem viszont feldühített a viselkedése, nem kicsit, de próbáltam leplezni.
-Ha ennyire tudni akarod, a nagyapám-hangsúlyoztam ki a szót-Alain Prost volt. A teljes nevem ugyanis Diana Prost.-Mondtam egyenesen a szemébe nézve, mire meghökkent. A többiek pedig meglepetten vizslattak.
-Wow!-eszmélt fel először Lando.-Egy igazi Prost!-Kezdte el magát megjátszani.-De te vagy az igazi?-folytatta baromkodását, mire megráztam a fejem.
-Nem Lando. Én egy makett vagyok. Pontosabban Pinokkió Prost.-Lando tettetett csodálkozással nézett vissza rám, majd hasát fogva kezdett el nevetni, amibe pár pillanattal később mindenki becsatlakozott, kivéve Mr.Tuskót.
-Bae-szólalt meg Mick-Mennem kell, mi indulunk. Még úgy is fogunk találkozni. Sziasztok!-intett egyet a fiúknak, nekem pedig küldött egy mosolyt.
-Várj, Mick!-kiáltottam hirtelen utánna. Megállt, visszafordult, és épp elkapott a nagy lendületemmel, amivel megint karjai közé rohantam.
-Borzasztóan hiányoztál.-motyogtam nyakába.
-Te is, mindennél jobban.-engedett el, majd intett egy utolsót, és visszatért a csapatához.