Se veled, se nélküled-Max Verstappen

[18]

Egy hónappal később

Április.15. szerda

4 versenyen vagyunk túl, és rengeteg hajtáson. Szinte alig álltunk meg, és állandóan dolgoztunk. Mégis, minden szabadidőmet igyekeztem Adammel tölteni, aki mint egy kisgyerek a cukorkaboltban mászkálta végig a versenyeket.
Elég jól összehaverkodtak a srácokkal, egyedül Verstappen bunkózott végig vele, de azt hiszem, megszokta, és lepergett róla.

Ma viszem ki őt a reptérre, és indul vissza. Előre féltem szerencsétlen fiút, akinek teletömtem a fejét anyai aggódásommal. Nem élvezte különösebben, mivel az utolsó körülbelül 2 napban azt hallgatta, hogy ahogy tud, hívjon vagy írjon. A lelkére kötöttem, hogy egyben jöjjön haza.

-Adam, itt vagyunk.-sóhajtottam a kormányra dőlve már a reptéren.
-Tudom életem.-nézett rám hasonlóan a fiú, majd megölelt, amennyire az autóban meg tudott.
-Ne szállj ki, nem akarom hogy megfázz.-pillantott rám, ugyanis ma kivételesen eléggé szakadt az eső, ami kissé szokatlan itt.
-Rendben..-bólintottam nehezen-Hiányozni fogsz.-adtam egy puszit az arcára, mire ő nevetve a fejem búbjára adott egyet.
-Te is, ja és vigyázz ezzel a Verstappen gyerekkel-kacsintott rám, majd kiszállt az autóból, én meg nagyra nyílt szemekkel néztem rá.

Most egy 2 hetes valamivel hosszabb szünetünk lesz, így az Adammel bérelt lakásunkba vonultam vissza. Összedobtam gyorsan egy kis vacsorát, majd egy sorozat elé leülve aludtam el a kanapén.

Április.23.szerda

Ebben a körülbelül két hétben ugyan ezt csináltam, vagy Giaval és Charlesal csináltunk akármit. Ma ismét visszatérünk a versenyekhez.
Reggel a szokásosnál is fáradtabban battyogtam ki a reptérre a már várakozó pilótákhoz.
-Jó reggelt!-köszöntek szinte egyszerre, én pedig elnyomva egy ásítást biccentettem egyet.
-Fáradt vagy?-nézett rám Daniel megszokott mosolyával, mire ásítottam egyet, és megráztam a fejem.
-Látom-nevetett fel-Kávé?
-Már ittam-sóhajtottam fel.-Kettőt is.-tettem hozzá, mire hitetlenül felnevetett.

Végre felszállhattunk, és kezdetét vehette a repülőút. Mondhatnám, hogy végig aludtam az utat, de csak az út felénél lett elegem Norris sikítozásából, és egy szalvétát tömve a szájába tudattam vele, hogy ideje lenne befognia. Kifejezetten agresszív vagyok, ha fáradt vagyok, vagy éhes. Most mindkettő volt, úgyhogy ha valaki rám nézett is már ástam el.

Az enyhe 7 órás úttal később még fáradtabban szálltam ki a gépből ahol a nap egyből kiégette a szemeim, így még morcosabban kapartam elő a napszemüvegem. Verstappen nagyot nevetve nézte végig a jelenetet, én pedig szépen nőiesen felmutattam neki a középső ujjam. Egyedül mentem vissza a Hotelbe, ugyanis a pilóták akikkel utaztunk elmentek körbenézni a városban, amihez nekem nem sok kedvem volt.

Körülbelül két órát aludhattam nyugodtan, mert már-már este valaki kopogtatni kezdett az ajtón. Nagy nehezen kikászálódtam a kényelmes ágyamból, és odavánszorogtam. Gondoltam Cha, vagy valamelyik okos majom zargat és mer felkelteni. Legnagyobb meglepetésemre azonban egy holland pilótával találtam szembe magam.
-Verstappen-sóhajtottam fáradtan.
-Szia Dia.-mosolygott rám óvatosan.
-Segíthetek valamiben?-néztem rá, mire megrázta a fejét.
-Csak szeretném megkérdezni, hogy valamikor nem lenne-e kedved eljönni velem vacsorázni?-nézett rám félve. Kitágult szemekkel néztem rá, ugyan mostanában elbeszélgettünk néha-néha, még sem értettem ezt a kérdését. Miért ne mennék el, nem?
-Öhm, oké.-néztem rá furán, mire megkönnyebbülten felsóhajtott.
-Fhu, örülök hogy ezt mondtad.-mosolygott rám tipikus Max-es mosolyával.-Één megyek.-bólintott egyet.-Holnap jó este?-nézett még rám.
-Azt hiszem, igen.-bólintottam, majd lassú mosolyra húztam ajkaim.
-Oké. Ha hétre jövök, jó?
-Igen. Akkor holnap hétkor.-bólintottam mosolyogva, majd a távozó fiú után becsukva az ajtót dőltem le aludni ismét.