Daughter Of The Black Dog// Fred Weasley F.F

Együtt megoldjuk

Viktoria egy kattanásra kelt. Felnézett a párnájáról, hogy megkeresse a zaj eredetét. Természetesen nem azt látta amire számított. Az ágya felett George állt egy polaroid kamerával a kezében, hatalmas vigyorral az arcán. Viktoria itt jött rá, hogy az ágy amin fekszik nem egy ágy, hanem a klubhelyiségben lévő kandalló előtti kanapé és a kényelmes párnának használt valami, pedig Fred mellkasa és közel sem egy párna. Viktoria megpróbált felülni a kanapén, viszont valami visszarántotta. Ez a valami pedig Fred karja volt. A lány visszazuhant Fred mellkasára, a fiú karjai ismét szorosan Viktoria köré záródtak, magához ölelve a lányt. George erre röhögni kezdett, amivel csak fel mérgesítette Viktoriát aki megpróbálta kivergődni magát Fred karjai közül. Erre természetesen (csak, hogy a káosz meg jobban nőjön) Fred is elkezdett mocorogni, kinyitotta szemeit és körbenézett. Erre George és Viki is megdermedtek mozdulatuk közben, várva hogy mit reagál a Weasley ikrek másik fele. A fiú gyorsan szétnézett a szobában. Az ablakon beszűrődő kevés fény, ami a napfelkeltéből eredendően érkezett a szobába, rávilágított Viktoria arcára, kiemelve zöld szemeit, és halvány pici szeplőit az orrán. Fred átnézett a klubhelyiségen, ahol rajtuk kívül nem volt senki, valószínűleg azért, mert még rohadt korán volt. A fiú ezért nem értette, hogy George és Viktoria miért vannak fent ilyen korai órában. Majd ránézett testvérére, kinek arcára ráfagyott a mosoly, egyik kezében polaroid kamera, másikban egy fotó. Fred visszagondolt az előző estére. Emlékszik, hogy elindult a klubhelyiségbe nagyjából másfél óra álmatlan vergődés után. Emlékszik, amikor meglátta Viktoria alacsony és vékony sziluettjét a kandalló előtti kanapén. Arra is emlékszik, hogy leült mellé, átölelte és hagyta, hogy a lány elaludjon a karjaiban, mielőtt ő is elaludt volna. És ekkor össze állt a fejében a kép. Elaludt Viktóriával a kanapén, George valószínűleg elindult megkeresni testvérét, mikor felébredt és nem találta őt az ágyában. Így megtalálta őt és Viktoriát a kanapén, szerzett egy kamerát és lefotózta őket, amire valószínűleg a lány felkelt. Fredből hisztérikusan tört ki a nevetés mikor össze állt a teljes kép a fejében. Testvére és legjobb barátja egymásra néztek, furcsállva Fred hirtelen röhögőgörcsét.

Egy idő után sikerült lenyugtatniuk a fiút, majd a kis csapat külön utakon ment tovább, hogy mindenki el tudjon készülni az iskola első napjára. Mikor mindenki elkészült, a csapat, immár kiegészülve Leevel elindult reggelizni. Fred odaszaladt Viktoria mellé, majd fél karral átölelte, így haladtak tovább a nagyterem felé. Beérve a helyiségbe gyorsan leültek a Griffendél asztalához, de Fred még mindig nem Viktoriát. A lány nem tudta hova tenni a dolgot, de Lee és George már inkább. Egyértelműen tudták, hogy Fred próbálta kimutatni a Roxfortban minden diáknak aki rá akarna hajtani Viktoria Blackre, hogy a lány bizony már foglalt. Még akkor is, ha tulajdonképpen nincsenek együtt. De ezt a többi srácnak nem kellett tudni. A két fiú csak mosolygott Fred féltékenységén, míg az említett személy semmi áron nem volt hajlandó elengedni Viktoriát. A lány nem értette a gesztust, de nem igazán zavarta, sőt kifejezetten élvezte. De természetesen ezt senkinek nem vallotta volna be. És természetesen Fred terve be vált. A fiú lassan észre vette a féltékeny pillantásokat amiket kapott, nem csak srácoktól hanem egy két lánytól is. Fred ekkor vette észre, hogy legjobb barátja népszerűbb, mint ő gondolta volna.

Egy órán belül mindenki megkapta az órarendjét és megette a reggelijét, a Weasley ikrek, Lee és Viktoria elindultak az első órájukra ami történetesen bájitaltan volt. A kis csapat nagyon boldog volt, hogy Piton professzorral kezdhetik a napjukat minden keddüket az évben. A szarkazmust tapintani lehet. Az alagsorba menet végig hülyéskedtek és próbálták rávenni Leet, hogy hagyja abba a nyafogást, mivel a fiú nem volt hajlandó mást mondani, mint hogy ő bizony nem akar dupla bájitaltanra menni. Beléptek a terembe és gyorsan lepakolták a táskáikat a hátsó két padra. Viktoria leült az előbbi padhoz, majd Fred bevágódott mellé, majd rámosolygott. A lány ezt is furcsállta, mivel mindig Lee ül mellette és az ikrek ültek egy paddal hátrébb egymás mellett. De elengedte a dolgot és figyelt Pitonra aki abban a pillanatban lépett be a terembe. "Szóval, diákok! Ma megkapjátok az év első feladatát. Mivel a könyvben nincs benne a főzet, amit majd elkészítetek, így a mostani feladatot a hatodévesek könyvéből fogjátok készíteni." Eközben a professzor elkezdte kiosztani a könyveket " Nyissátok ki a könyveket az ötvenedik oldalon. " a diákok ezt tették, Viktoria szemei kikerekedtek, mikor meglátta a főzet nevét. Két dolog miatt is. AZ első az volt, hogy nem értette, hogy miért kell hatodéves anyagot tanulniuk ötödikben. Hisz ebben az évben vannak az RBF-jeik inkább arra kéne tanulniuk. A másik meg hát... " Az elkövetkezendő két órát az Amortentia nevű főzet elkészítésével fogjátok tölteni. Padtársak együtt dolgoznak." Majd kijelentette, hogy lássanak munkához. Viktoria sóhajtott. Persze, hogy pont amikor Fred mellé ül akkor kell szerelmi bájitalt készíteniük és természetesen, akkor nem választ Piton külön párokat mindenkinek. Hisz rengeteg alkalommal választotta ki a professzor a párokat és nem hagyta, hogy azzal dolgozzanak akivel akarnak. Nem mintha Viktoria nem szeretne Freddel dolgozni csak nem akkor amikor Amortentiárol van szó. Nem azért mert szerelmes belé, vagy ilyesmi, egyszerűen csak kínosnak érezte a témát. Hisz legjobb barátokként szinte mindent megbeszéltek egymással kivéve egy témát. Szinte soha nem beszélnek egymásnak a szerelmi életükről. Már nem mintha Viktoriának olyan nagy szerelmi élete lenne. Viszont Frednek már inkább. De mégis a csapat csak Lee barátnő jelöltjeiről beszéltek egymással. Lassan nekiláttak a munkának és ahogy haladtak Viktoria egyre erősebben érezte Fred jellegzetes fahéj és puskapor illatát. A lány mindig azt hitte, hogy a fiú közel állt hozzá, de mikor rá nézett, látta, hogy Fred valójában kicsit sem mozdul el a helyéről.